Nahát, milyen nyüzsinapot csináltam én mára magamnak, el se hiszem. A Bűnök Barlangja már igencsak megérett a takarításra, úgyhogy nekiláttam, a tárgyak ide-oda huzigálása közben pedig egyszer csak előbukkant ez a barátságos háncsszatyor:

Valójában ő már évek óta nem volt “kijárós szatyor”, horgolások laktak benne meg effélék, és ugyan nem emlékeztem, miért rekkentettem el a polc mélységeibe, de most, hogy megláttam, egyrészt rájöttem, hogy a) hát persze! valahol a ráncigálások közepette leszakadt a középső pompon fele, így innentől már kishibás-javítandó darabnak könyveltem el, b) igazán ideje lenne nemhibás-javított darabot csinálni belőle, olyat, amit nem kell polcok mélyén rejtegetnem. (Bár a házból valószínűleg így sem viszem ki.)

Mekkora szerencse, hogy ez a kupleráj kreatív műhely mindig tele van egyszer-kelljen-s-jó-ha-van aprószarral kincsecskékkel, elég volt kiborítanom néhány dobozomat:

A félig leszakadt pompont óvatosan leoperáltam (a többit nem), majd a folytatásban a Technokol Rapidra és a vakszerencsére rendkívüli szín- és formaérzékemre bíztam magam. Most mit magyarázzak rajta, csak raktam, mint bolond a talicskát.

Tadáá!