otthoncsücsü kategória bejegyzései

A napot fél négykor indítottam harákolással és más hangeffektusokkal, majd valamilyen belső indíttatásból úgy gondoltam, meg kéne keresnem a lázmérőt.

Touché. Azóta már megittam a házban található egyetlen tasakocskányi neocitránt, és elhasználtam egy fél csomag papírzsebkendőt, most pedig neki fogok gyürkőzni, és neptun-üzeneteket küldözgetek elmaradó órákról a gyivákjaimnak (akik nyilván boldogak lesznek ettől, mint aki madarat fogott, efelől semmi kétségem), majd krákogva elheverek, és… és ennyi.

Pedig mostanság olyan rendes néni vagyok, hogy esténként az utolsó zokniig összerakom, mit fogok felvenni másnap. Íme, ez lett volna a mai kínálat, ha nem fordulok fel hirtelen.

(A fürdőszobámat kitakarítottam a múltkorában. Azt nem állítom, hogy rendet is raktam benne, különben is hová a nyavalyába pakoljam a lakásfestő-ecseteket?)

Mára nagyjából ez a kilátás jutott nekem a munkához. Dolgozni próbálok, de mintha vattába lenne csomagolva az agyam, és a saját hajamnál fogva kell kiráncigálnom magam valami okasincsen gödörből. Dzsí, mennyire utálom én a neptunt meg az excelt meg az összes többit, de ezúttal lehetne itt bármilyen izgalmas feladat, semmihez sincs igazán kedvem.

Ma csak háromnegyed négy óta pörgök, de most leültem ide ágyneműcsere közben, és úgy érzem, nem bírok felállni.

Engem is lecserélhetne valaki egy friss darabra.

Az ősznek sikerült teljes svunggal ránk rúgnia a budiajtót, nédda mit láttam ma reggel a fürdőszoba ablakán át:

A pöttyök az üvegen az részben eső, részben kosz, de nem ez az igazi látványosság, hanem hogy ott hátul kéne lennie egy dombnak, és alig látszik belőle valamicske, annyi víz van a levegőben.

Az időjárástól függetlenül nekem is felborultak kicsinyt a terveim, mert rendeltem Dógokat (ezek nálam mostanság fonalak meg kozmetikumok szoknak lenni, mert zokniból, cipőből meg varrnivalóból el vagyok látva alapost, kösziszépen), és ezeket személyesen akartam átvenni, hogy kimozduljak kicsit a Stendre-Egom ingajáratomból, és fellátogassak a bűnös Budapettyre. Na hát van, amit már bepakoltak nekem a rendeléseimből, meg van, amit még nem, és nekem ezeket össze kell várnom, mert ugyan be akarok bumlizni Budapettyre, de nem háromszor. Talán pénteken sikerül. Reméljük. Aznap megint csicseriborsósat játszom este, de a délelőttöm egyelőre szabad.

Úgyhogy emiatt ma itthon maszogok a kis polár kötényruhácskámban, és tényleg piszkosul beőszült nekünk, mert ezt a fotót fél kilenckor lőttem, oszt mégis telibe van vakuzva, hogy látsszon rajta valami.

Épp olyan toprongyul festek, mint ahogy érzem magam, bár persze próbálok vigyorogni, mi mást is tehetnék, mikor végre itt egy szabad-forma nap, én meg mindehhez képest fél háromkor kukorékolok fel arra, hogy a zanyatermészet éppen a keresztcsontomon játszik egy tompa fűrésszel.

A zanyatermészet újólag bekaphassa.