A “Macska a galambok között” című Agatha Christie-regényben van egy olyan jelenet, amikor mindenféle gyilkosságok miatt sürgősen elő kellene keríteni bizonyos Mrs. Upjohnt, de ez nem könnyű, mert éppen busszal utazgat Anatóliában. Ezt az anatóliai buszozgatást a regény minden szereplője olyan természetességgel kezeli, mintha Mrs. Upjohn csak a sarokra ugrott volna le fél pint melaszért (úgymint black treacle), kivéve Poirot-t, aki annyira nem érti az egészet, hogy kénytelen afféle angol dolognak elkönyvelni.

Nyilván a maga világutazói múltjával Poirot sem lát semmi különöset abban, hogy miért éppen Anatólia. A busz az, amin meglepődik. Nos, a jelenlegi helyzetben én vagyok Poirot. A Repülő Kutató már sokat és sokfelé utazott közös életünkben, úgyhogy a szemöldököm sem emelem meg, amikor közli, hogy két hét múlva New Orleans vagy Helsinki vagy Bern. Ezúttal viszont, amikor bemondta Belgrádot, azt is hozzátette, hogy “busszal”. Na hát ez új.

Mindent összevéve persze logikus a dolog: Belgrádba nincs röpcsi (csak Bécsből, ami fölös köröket jelentene), Emese pedig még mindig a plasztikai műtétjére vár a nyírfa alatt.* A gombperec viszont gombperec, ott kell lenni teljes díszben avec Professor Krtek. Úgyhogy a RK buszozgatni fog Szerbiában.

Remélhetőleg nem jár úgy, mint Mrs. Upjohn, akit végül a lerobbant busz mellől kanalaz fel a brit külügyi szolgálat, mert sürgősen meg kell oldani azokat a fránya gyilkosságokat. Én viszont azt ígértem, hogy ma meglátjátok, mit hoztunk össze Erikkel igen sok vernyákolás árán a rókás futterből meg az egyszínűből (okos lány vagyok én kéremszépen, tudtam, hogy az egy méter tíz centi nekem nem lesz elég ruhagyártáshoz, úgyhogy vettem valamennyicske sötétkéket is).** Ez lett belőle:

A cipő is új, pontosabban nem új, csak még nem láttátok. A januári mindent-leáraztak időszakban vettem magamnak új tornacipőket is, ez például farmeranyagból vagyon. Itt most amúgy éppen afféle termékeny tavaszi eső potyog az égből, hol elindul, hol eláll, de természetesen sose lehet tudni, épp mi lesz a következő tíz percben. Ez igen szép és hasznos, de a szombati piacolás elé néminemű akadályokat gördít. No sebaj, ezért van nekem kis virágos bakancs meg szép pipeződ esernyő, hogy az ilyesmit letojhassam.

A szombati piacolás azért is fontos, mert állítólag ma délben megint mindenféle izénapok vannak a szomszédban, ezúttal felnőtteknek, és ehhez nekem valamiféle ajándékot is kéne vinnem, de semmi kedvem a) csinálni valamit, b) befutni ungot-berket és a szombat délelőtti Bürgüncfalvát valamiféle ajándékért.

Nyugi, azért nem egy csokor retket kapnak. Mármint ha minden jól megy, és nem futott szét a piac is a remekül kiszámíthatatlan időjárástól.

* Emese ugyan kiválóan használható heti nagybevásárlásokhoz meg, tudomisén, olyan expedíciókhoz, mint a “hozzuk haza az asszonyt Esztergomból”, de továbbra is javításra szorul a csomagtartója, azt ugyanis nem lehet csak úgy simán lecsukni, csapkodni kell, mint szél a budiajtót.

** Rugalmas anyagnál nemigen teheti meg az ember, hogy ide-oda forgassa a szöveten a szabásminta darabjait, irányított mintáknál meg pláne arra is figyelni kell, hogy ne a fejükön álljanak végül azok a rókák. Emellett pedig tavasszal különösképpen preferálom a hosszú ruhákat, mert azokat időjárás függvényében zoknival meg harisnyazoknival is tudom hordani.