RSS

9/209 – Zöldség

28 Már

Fél éjjel ébren voltam, a másik felében viszont mindenféle zöldségeket álmodtam összevissza abból a fajtából, amelyek elmesélve viccesek, benne élve pedig végtelenül nyomasztóak és szorongatóak. Vonattal utaztam, és megvolt minden, ami egy rettenetes vonatúthoz szükséges: rossz vonatra ültem, aztán valahogy átmásztam a jóra, ott viszont túlmentem az állomáson, ahol le akartam szállni, mert valaki a tavaly augusztusban megrendelt jegyeit követelte rajtam (ugyan miért, semmi közöm nem volt hozzá). A következő megállónál leszállva vissza kellett gyalogolnom, úgyhogy levágtam a vasúti sín kanyarulatát, és a rövidítés egy olyan tájra vitt, ahol kéményig vízben álltak a házak, síri csend volt, én meg ott vonszoltam magam egy marha nagy bőrönddel. Esküvőre mentem egyébként, ahová már korábban megüzentem, hogy nem fogok részt venni rajta, és fogalmam sem volt, miért megyek oda mégis, aztán mikor végül mégiscsak odaértem, kiderült, hogy az esküvőt valójában lekéstem, csak az utóbulira értem oda, de az sem volt az igazi, unatkozó emberek ődöngtek tuc-tuc zenére egy szocreál kollégiumi menzán. Közben a telefonom megdöglött, ezért át kellett a billentyűzetét klónozni a tenyerembe, de csak a talpamra sikerült, nekem meg amúgy is mennem kellett tanítani, úgyhogy ott hagytam a pszeudo-buliban a bőröndöm, aztán nyomás tancsitancsi. Egy fülledt, lefüggönyzött teremben tartottam az órámat, és egyszer mondat közben riadtam arra, hogy valószínűleg átaludtam a mondat elejét, mert nem emlékszem rá. A diákok úgy festettek, mintha szaunában lettek volna ruhástul, ezért szét akartam húzni a függönyöket, és kinyitni az ablakot, de odakint egy apokaliptikusan tűző alkonyi nap fogadott, úgyhogy végül hagytuk a francba az egészet, és mikor besötétedett, megpróbáltam visszavergődni az esküvőre a bőröndömért, meg hátha ott legalább lesz valaki, elvisz bánom is én hova. Persze fel kellett hívnom őket, hogy ott vannak-e még, és amíg ott álldogáltam az utcán, és a talpamon próbáltam tárcsázni a számokat, majdnem elütött egy kisbusz. És akkor végre felébredtem.

Úgyhogy nesztek ehhez a salátához egy tegnapi fotó, mert ma egészen őszintén nem merem megmutatni a fejem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/03/28 hüvelyk blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

3 responses to “9/209 – Zöldség

  1. Zsuzsi

    2022/03/29 at 07:36

    Ezek az álmok rémesek, az egyetlen jó bennük az, amikor felébredsz. 🙂
    Ellenben ez a ruhácska jópofa. 🙂

     
    • mák

      2022/03/29 at 07:47

      Köszi, egy ideje nem volt már rajtam, de most megpróbálok végre leszakadni a cikcakkruhákról. 🙂

       
  2. Dalbergia

    2022/03/29 at 09:52

    Olvasni valóban vicces volt, de nem szeretnék ilyet álmodni.

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: