mák bejegyzései

‘További talányok, amiket úgyse tudok megfejteni” kategóriában a mai napra az alábbiak jutottak:

• a hajnali fél kettőtől négyig terjedő bősz mosogatás és konyhapucu (ha már úgyis felébredtem, vegyük valami hasznát a hajnalnak, neszpá)
• második ébredésem óta a fülemben kikapcsolhatatlanul daloló Kaláka együttes.

Ezt dalolják:

Mivel ezzel nem tudok mit tenni, összekotortam magam, és most lemegyek az ántik piacra, ami valójában zsibi, de drága zsibi. Hé, Szentendrén lakom, ennek következményei vannak.

Fényképezőgépet is viszek.

Még mindig és már megint új meglepetéseket hoz a zélet, én ezek nélkül tök jól ellennék, de nix, ebbe nincs beleszólás. Azt már csak plusz poénként könyveltem el, hogy ma reggel értesültem arról, jövő vasárnapig tantárgyleírást és komplett munkatervet kell készítenem egy tárgyhoz, amit még sose tanítottam, és mivel új cucc a szortimentben, nincs is semmilyen alap, amire ráácsolhatnám a saját pedagógiai kalyibámat.

Na nem baj, az ilyet én általában megoldom. Valószínűleg azért is vágnak a fejemhez ilyen izéket, mert én ezeket megoldom. Ki kéne próbálni, mi van, ha nem oldom meg, hm. Amit viszont nem tudok megoldani, az például az, hogy a RK laptopja tegnap beszart. (Vö. Grafitember örökbecsűje, “Nagyon jó kis laptop ez, de hát beszart.”) Mindehhez mintegy csak plusz fekáliadekor az excrementumtorta tetején, hogy a jövő héten megy Bernbe, és az összes konferenciaesze ezen a laptopon van. A RK nagyon szépen tud ordítani, bár erős a gyanúm, hogy ezt elsősorban itthonra tartogatja, ha vannak itt IRL ismerősei, erősítsenek meg benne. Na hát tegnap annyit üvöltött, mint a nádibika, de nem jutott semmire. Ennélfogva ma reggel elindult hátamon-a-laptopom-szervizt-keresek vándorútra, és én egyedül kódoctam le a piacig.

Nem tudom, mi a lócsicstől vagyok ilyen elmosódott, a fényzőgép is elkezdett megint marháskodni. Ez még úgy hiányzott ebbe a szarviharba. Mindenesetre legalább vettem medvehagymát meg retket meg kecskefirt és krémsajtot is, ez utóbbit aszaltparadicsomos-bazsalikomos változatban. Tudok én élni.

A mai nap persze már hajnali negyed egykor elindult, amikor csak úgy felébredtem két óra alvás után, bajnng, és jobb ötlet híján marinádot csapkodtam össze a ma esti görög csirkéhez, miközben az égen ekkora basz nagy hód volt, ni.

Az ott előtte a nyírfa. Mármint a nyírfából egy részlet, na.

Mi mást mondhatnék még, a karom úgy fest, mint egy illusztráció a “Ritkább-fajta trópusi nyavalyák és azok medicinái” kötetből, írta Krecsmár Teofil med. univ., nyomtattatott özv. Kozárovics Alfonzné nyomdájában, Szentendre, 1910. És ma délután ki akartam menni ácsorogni az oktatásért, de a Jóisten se tudja, mik jönnek még fejünkre addig, szóval ezt egyelőre függőben hagyom.

A kockákat viszont, mint látható, nem.

Mint a mellékelt ábra mutatja, tanítani megyek, és természetesen lesz még rajtam kabát meg táska meg sál, de nem tudtam ellenállni ennek a képnek, milyen egy remek ruhám van nekem, höhh. Kockás. Szolidaritáskockás.

Az éjjel mellesleg megjelent fülem mellett az év első szúnyogja, és én megpróbáltam elhessegetni/leütni, de csak a jobb karomig sikerült elüldöznöm. Az most úgy néz ki, mint egy inverz Túró Rudi, fehér alapon piros pöttyök.

Kimegyek a házbul. Hogy megmondjam az őszintét, elsősorban friss levegőért totyogok ki, mielőtt begolyóznék, de afféle alibi gyanánt azt mondogatom, hogy pomponért megyek. (Természetesen lövésem sincs, nyitva van-e a város egyetlen hobbiboltja.)

Előbb a nap lesz az, aztán a hétvége.