Ezt úgy hívják, hogy piszok nad calász*, én ezzel pedig kifejezetten elégedett vagyok. A galériafalam végre készen van (bár persze sohase mondd, hogy soha, még eshetnek itt érdekes dolgok), a három utolsó képet pedig, ott jobbrul lefelé, kidelegáltam a RK-nak szintezésre, felfúrásra és beigazításra. Ugyan nagyon jól látom az eredményen, hol kellett volna fél centivel feljebb, lejjebb, jobbra meg balra, de letojom**, mert nem nekem kellett megcsinálnom. Amíg ő melózott, én körmöt lakkoztam és csokit ettem a Bűnök Barlangjában, és addig feléje se néztem, amíg el nem készült. (Egy pillanatra megképzett bennem a gyanú, hogy vannak olyanok, akik mindig így csinálják. Egy kicsit meg is irigyeltem őket, mert ma délelőtt is gletteltem, ezúttal az előszoba másik oldalán, de aztán belegondoltam, mennyit várakozhatnak szegénykéim, amíg nem érkezik meg a felmentő sereg egy szerszámosládával.)

* Végül is, a képeket se én festettem-rajzoltam-nyomtattam, de én voltam az, aki kiválogatta, megvásárolta, koncepciót gyártott a felhelyezésükhöz, a kereteket és esetlegesen a paszpartut befestette, szóval ez akkor is az én galériafalam.

** Most még. Egyszer persze lehet, hogy hirtelen lekapom a jobb szélsőfelső macskát, és rendesen beméretezem a többi képhez képest, de most egyelőre jóleszaz.