Egyre csapzottabb vagyok a melegtől, még csak a piacra mentünk le, de már csavarni lehet belőlem a vizet.

Tegnap délután töredelmesen beláttam korlátaimat, és megírtam mai vacsoravendégeinknek, hogy én itt ilyen időjárási körülmények között főzni nem bírok, a RK se, menjünk inkább az Adriába*, aztán foglaltam asztalt. Egy gonddal kevesebb.

A takarítás is épp úgy haladt, mint amit 37 Réaumur-fokban képzelhetni, bár a konyha délutánra már ragyogott, mint Salamon töke, és a díszpárna-huzatokat is kimostam mindet. Ez utóbbit Poci személyes sértésnek tekintette, majd úgy döntött, hogy biztos, ami biztos, gyorsan elhelyezkedik, mielőtt a párnákat is eltüntetem. Ha énnekem bundám lenne, biztos lerúgom a padlóra a rám dőlt párnát, de Poci le se tojta,

aludt tovább.

Hát nem cuki, egyemmeg.

* Szokás szerint megjegyezném, hogy nem fizetnek nekem a reklámért. Nekem itt még soha senki nem fizetett reklámért az elmúlt majdnemkilenc év alatt (nem is próbálkozott senki, nem a végtelen erényességem akarom dicsérni), és nem hiszem, hogy ez változna a jövőben.