Még épp hazaértem alkonyat előtt (ez is csak azért sikerült, mert a délutáni óráimat hamarabb kezdtem negyvenöt perccel a diákok kérésére), aztán miután belenéztem a tükörbe, gyorsan újrarúzsoztam a számat, és megpróbáltam vigyorogni is.

Asszem ennél többet nem kell mondanom.

Most pedig jöszte jöszte hétvége, vagy legalábbis ami még maradt belőle.