A ma hajnali hülyeálom-rakás egy különösen idiotikus részében a Repülő Kutató tényleg repült, afféle rakétameghajtásos szkafanderbe öltözve kergetett egy szintén repülő csomagkiadó automatát, amiből sikerült ugyan kivennie az egyik csomagját (egy dzsesszlemezt – könyörgöm, miért éppen dzsesszlemezt? bár ahogy a többi részletet elnézem, végül is ez volt a legkevésbé valószerűtlen), de a másodikat már nem, mert az automata elrepült. És akkor üldözte. A csomagkiadó automata pont úgy viselkedett, mint egy rajzfilmen, időnként leszállt, és megpihent egy utcasarkon, épp annyi időre, amíg a RK majdnem utolérte, de amikor beindította a fújókákat a rakétán, hogy lemanőverezzen melléje, az automata ismét huss. Én gyalogláb iparkodtam utánuk, természetesen marha idegesen, mert mi lesz, ha lekésem a buszomat, és nem érek oda az elsőáldozásra (na még ez is), menet közben pedig kiszaladt a sarki szövetboltból a tulaj, megállított, és bizalmasan megsúgta, hogy hazaérkezett az az illető, akinek a személyijét használom (wtf), a buszra felszálláskor meg kérni fogják (esmég wtf), és akkor lebukom, szóval vigyázzak.

Na ugye, hogy érdemes jóban lenni a szövetboltok tulajaival.

Ez a hidegfront is folyton csak késik, jegyzem meg itt a valós világban, pedig én már élőhúsnak kimérve is alig vagyok jó a lómészárszékben.