RSS

9/335 – Veteményes

03 aug

Megígértem a Repülő Kutatónak, hogy ma lemegyek a piacra. Ez eddig rendben is van, az imént lecsiszatoltam magamról egy teljes veteményeskert színeit (háromféle festékkel jáccottam már máma, pedig még nyolc óra sincs), a gond az, hogy nem kérdeztem meg tőle, ugyan mi a bokámat akar arról a piacról. Én ebben a pillanatban semmit nem tudok elképzelni, ami van a piacon, de nincs a lakásban, és kéne az utóbbiba. Anyósom paradicsomjai teremnek, mint a bolond, úgyhogy például az étkezőasztal ilyen ízlésesen fest ebben a pillanatban:

Egen, szerintem sem vagyok normális. Korábban sem voltam, de mintegy eszkalálódtak a dolgok, na. Ha még azt is hozzáteszem, hogy végtelen optimizmusomban vendégeket hívtam szombatra, miközben két kézzel táplálom a káoszt, és most már lassan egy talpalatnyi hely sincs palotánkban, ahol nem teljes a felfordulás, akkor pláne innen szép nyerni.

Legalább a szőrösök jól érzik magukat. Amíg van néhány vízszintes, puha felület, ami nincs tele dzsuvával, nekik mindegy.

A macskáknak ugyan tökmindegy, mi van rajtam, de a piac és a blogolvasók kedvéért megpróbáltam kicivilizálni magam annyira, amennyire csak lehet. Egy kis szerencsével az összes pipeződ festékfoltot sikerült lemosnom magamról. Meg a sárgarépákat. Meg a borsópüré színűeket.

Nyilván az én készülékem defektes, de már fel se tudom idézni, mikor tettem ennyi erőfeszítést ahhoz, hogy ne úgy nézzek ki, mint akit kiskutya szájájából rángattak ki.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: