Az a gyanúm, ha hazajöttünk Erdőbényéről (holnapután indulunk, ha addig valami bele nem köp a leveskénkbe), muszáj lesz megkeresnem Líviát, aki az én hajamnak fodrásza.

Mondhatni, a helyzet mostanra kikerült bármiféle ellenőrzés alól, amikor ma használni akartam ebben a bozontban egy hajkefét, annak kiesett az egyik foga. Mindez persze azért különösen vicces, mert hosszú otthoncsücsükélések után ma du. elvileg skanzenlátogatásra megyek egy kupac történésszel*, holnap meg barátnőimmel találkozom. Nem mintha bárkinek az lenne az első megjegyzése, hogy “hú, hát neked hogy áll a hajad”, de akkor is, na.

Holnapra amúgy nekem igazán nagyívű terveim vannak, merthogy a barátnőimmel való találkozó előtt most már tényleg be fogok lejteni fonalboltba. Ehhez tegnap elkezdtem egy “mink-van-mink-nincs” áttekintést,

de végül úgy döntöttem, hogy egyszerűen csak rábízom magam a sorsra, és azt veszek, amire kedvem szottyan, amikor meglátom. Az én projektjeim sose úgy festenek amúgy se, hogy “12 dkg mangó (Catania 0411), 4 dkg marsala (Catania 0396), valamint”, ötletszerűen pakolok egymás mellé ezt meg azt, végül pedig jó lesz az, mert úgy akarom, hogy jó legyen.

Megjegyzem, kezdek magamon igen duhaj és könnyelmű jeleket észlelni, amikre nem nagyon volt példa, az én középső nevem mindig az Aggódós volt, mostanság viszont annyi miatt lehetne aggódni, hogy valószínűleg egyszerűen besokalltam. Hm.

* Természetesen nem ebben a hacukában, bár feltehetőleg az se érdekelné őket, ha pisztrángozó gumicsizmában jelennék meg. Ha lesz rá érkezésem, azt is beblogolom, mi a nyimnyám lesz majd rajtam délután.