RSS

5/202 – Gardedám

21 Már

Móka, kacagás, muhaha. A Repülő Kutató tegnap reggel elpályázott síelni. Ne tessék amiatt aggódni, engem miért nem vitt magával: egyrészt nekem erős hendikepem van síelésben*, másrészt meg nem sportembert játszik elsősorban, hanem gardedámot. Arról a már majdhogynem hagyományos programról van szó, amelyben az unokaöcsinek felelős felnőttre van szüksége a sítáborban, ja meg az sem árt, ha az illető tud síelni és ép a kezelába. Most már évek óta a RK ez a felelős felnőtt az ép kézlábával meg a léceivel, és ez még így lesz addig, amíg a feltörekvő ifjú nem dönt úgy, hogy ő már elég nagy és dicső ahhoz, hogy egyedül is megoldja ezeket a dolgokat, minek neki gardedám. (Tippjeim szerint még max. két év. Nagyon határozott kamaszodási jeleket mutat a legíny, és ez olyan, mint egy második dackorszak, én, egyedül, nesegíccs, nem kértem, hogy a világra szüljetek. Aztán majd ezt is kinövi. Ki szokták. Általában.) Na most: én tudtam, hogy a RK elmegy síelni az unokaöcsivel, azt is tudom, mikor jön, de csak tegnap este sikerült rádöbbennem: az még hagyján, hogy lövésem sincs, milyen településen van most, de még abban sem vagyok biztos, melyik országban. A feleségek szégyene, az vagyok.

Sebaj, majd szombaton megkérdezem tőle, “hát nekem mit hoztál”, és a csoki feliratából kikövetkeztetem, hol volt. Ebben a ravasz és fondorlatos tervben enyhe hátrányt jelent, hogy ő is olvassa a blogomat, és azzal is problémák lesznek, ha nem hoz nekem semmit, mert akkor mi a lócsicsből fogok következtetni, de ugyebár egyetlen terv sem tökéletes. Én már csak tudom, több kötetnyit írtam össze ebben a témában.

Egyébként minden a szokásos, én a tél miatt dühöngök, a macskák felváltva alszanak vagy ábrándosan verik egymást. Poci tegnap este több alkalommal is érdeklődött aziránt, hol a fenében kószál az ő kedvenc párnája és matraca, de mivel tisztában van azzal, hogy én is tudok almozni és etetni, valamint engem is össze lehet szőrözni, eldöntötte, hogy egye fene, a lényeg, hogy legyen kaja és simi. Macskának lenni jó.

És nekik még hajat sem kell festeni, én viszont kénytelen leszek, mert a helyzet egyre kriminálisabb.

* Vagyis hát le tudok ugyan jönni egy kellemes lágy lejtőn úgy, hogy a lábamon lécek vannak, és csak néhányszor borulok fel a kanyarokban, de összesen két síszezon van a cévémben, és azoknak is lassan már húsz éve.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/21 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: