RSS

március 2018 havi bejegyzések

Eská 5/21 – Mézédes mááájusok

Remek. Varrtam magamnak egy újabb paplanruhát. És két vagy három hónap múlva már akár fel is vehetem. Ha egyáltalán addigra végetér a tél.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/18 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

5/198 – Does anyone care?

Szent Patrik napja van, és én az írjeimet általában hangosan meg dühösen szeretem, de most nyomottka vagyok meg kontemplatív, pocsékul alszom hülye időpontokban, és az sem véletlen, hogy ma éppen egy olyan kendőt kötöttem fel a hülye alvásciklusok közepette felrobbantott hajamra, amit még Mamától örököltem.

Hallgassatok zenét, mert az jó, még akkor is, ha veszteségekről szól.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/17 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/197 – Tízpontos

Tegnap igen kellemes vacsorában volt részünk, kedélyes ordítozással meg kábé egy tucatnyi balkáni finomsággal, ami mind el is fogyott az utolsó morzsáig. (Az Adria Caféban voltunk, soxeretettel ajánlom mindenkinek, aki esetleg kicsámpázik ide Bürgüncfalvára. Ezúttal sem azért teszem, mert bárki fizetne nekem érte, hanem mert már minimum tizenöt éve járunk oda, és mindig igen elégedettek voltunk.) A társulat nagyja a Kőhegyen át érkezett Pomázról gyalogláb, ennek megfelelő étvággyal, emellett meg roppant kíváncsiak voltak a három és fél órás szófosási maraton (=az akadémiai doktori védés) részleteire is, mert egyiküknek sem volt érkezése végigszopniélvezni élőben az eseményeket. Ennélfogva a zabálásra és vidám ordítozásra tényleg nem lehetett panaszunk. A közönség szórakoztatására előadtuk duettben az esemény hájlájtjait, például azt, amikor az egyik bíráló azt mondta a Repülő Kutatóról, húsz évvel ezelőtt úgy ismerte meg, mint igen tájékozott, kevés beszédű fiatalembert, de véleménye ez utóbbi részét kénytelen volt revideálni, mikor meglátta a majdnem hatszáz oldalas izét a tízpontos betűkkel.

Én ma az Opus Magnum betűihez képest nemigen érzem magam tízpontosnak, de azért nesztek, itt vagyok. A nagy sárga pulcsitunikában. Úgy döntöttem, egyelőre nem pitykélem ki, viszont az ujját valószínűleg meg fogom rövidíteni, és applikálok bele zsebeket is. Érdeklődés esetén persze majd ezt is beblogolom, bár nem hiszem, hogy megérne ennyit a dolog.

 

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/16 hüvelyk eská, tavasz

 

5/196 – Idus és a Nagykabátok

Ez a cím épp úgy hangzik, mint egy gyerekmusicalé a negyvennyolcas forradalomról, melynek csúcspontján egy össznépi táncjelenet van a Nemzeti lépcsőin, esernyőkkel és pingvinekkel. (Jó, na, egy olyan musicalé, amit egy feltörekvő tizenhárom éves musicalszerző követett el, aki túl sokat nézte a Mary Poppins Julie Andrews-féle változatát.)

A lényeg, hogy Idus napja van, időjárásunk gyöngy (legalább havazni nem havazik, ez is valami), viszont mivel tegnap reggel a piacon találtam macihagymát is, nem csak gyöngyös tunikát, a tavaszt a magam részéről megérkezettnek nyilvánítom, ami szekrényrendezést jelent. Tavaszi holmik előre, téliek hátra, nagykabátokat, nagypulóvereket és a csizmák egy részét elpakolni, a tavaszi cipettyűket meg visszahozni a forgalomba. (Jelzem, a jövő hónappal kapcsolatban még itt van ez az izé, tessék véleményezni, ha eddig nem tettétek volna. Harmincadikán lezárom a szavazást, mert valamennyi idő ahhoz is kell, hogy kiválogassam a készletet.)

Mindenesetre ma Idushoz öltöztem, rendezkenapot tartok, délután meg elmegyünk barátokkal enni, mert igazi partiállatok vagyunk. Különösen én. Az eccerűség kedvéért át sem fogok öltözni du, csak a cipőt cserélem le. Ahogy az ablakon túli világ kinéz, még az is meglehet, hogy hótaposóra.

Ami a hajamat illeti: a tietek se nézne ki jobban, ha egyik kezetekben egy pingvinnel, a másikban meg egy esernyővel kéne táncikálnotok a Nemzeti lépcsőin.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/15 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Eská 5/20 – A Sárga Tunika Esete (egyelőre)

Egy kis segítség kéne, óh, Internetnek Népe. A piacon vettem a zöld hersegő izék mellé egy szezonváltás miatt piszkosul leértékelt sárga kötött tunikát is, aminek ilyen dekoratívan ronda gyöngyök voltak a nyakkivágására applikálva:

Mint az eladónő megnyugtatott, ezek nem varrva vannak, hanem odaszögecselve, nem jönnek le mosásban sem. Pfühp – mondta erre alulírott -, hát én pont azért vettem meg, hogy azokat leszedjem róla.

No sebaj, Tarzan erős gyerek. És vannak ilyen eszközök is az ő fegyvertárában, srévizavi a bunkósbot mellett, második polc, jobbra.

Úgyhogy Tarzan le is szedte az összes gyöngyöcskét.

Kérdésem a következő: dekoráljam ki valami mással a nyakkivágást, vagy hagyjam a pitlibe, ha már ilyen jól leszedtem róla a Novoszibirszk-Külső stílusú zsuzsukat?

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/14 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/195b – Árukapcsolás

Elviszem vacsorázni a Repülő Kutatót. Ehhez nyilván átöltözés dukál, nekem meg ugyebár van egy őtözködős blogom. Úgyhogy nesztek.

A rettenetesződ harisnya, amiből csak egy csipetnyi látszik, ősszel lesz húszéves. Egy Halloween-partira turkáltam, amin vízbefojtott menyasszonyként jelentem meg. Igen, így lesz az embernek ekkora ruhatára, mint nekem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/14 hüvelyk eská, tavasz

 

5/195 – Szédelgő

(Nyugi, ma már nem.)

A tegnapi nap is az embertervez kategóriát gyarapította megmagyarázhatatlan és teljesen értelmetlen elemeivel. Nyolckor megírtam a posztot, összepakoltam magam, leültem, tízkor megy majd a busz, addig várunk. Kilenc előtt úgy elkezdtem szédülni, mint pipe a jégen. Az égegyadta világon semmi okom nem volt rá. Ami még rosszabb, az égegyadta világon semmit nem tudtam kitalálni arra, hogyan mulaszthatnám el.

Megittam egy kávét, hátha vérnyomás. Megittam egy fél liter vizet, hátha dehidratáltság. Megettem egy marék szőlőcukrot, hátha vércukor. Kialvatlanság nem lehetett, éjjel szokatlanul jól aludtam, meg egyáltalán, arra mit alkalmazzak?… Egy órával később még mindig ugyanúgy voltam. Nem lévén jobb ötletem, betelefonáltam a munkázóba, hogy bocsi, de én most szkippelem a napot, mielőtt összeesnék valahol félúton. Mindent összevéve nincs nekem azzal semmi bajom, hogy 45 kilométerre innen dolgozom, de ha neadjisten valahol a Kisoroszi Révnél fordult volna még a jelenleginél is rosszabbra a helyzet, azt se tudtam volna, mit csináljak. (Köztünk legyen szólva, még azt se tudtam, hogyan kúsznék el ezzel a fejjel a buszmegállóig, hát még Kisoroszi. Nincs ott semmi, csak egy rét meg egy pizzázó. Meg a Duna, amibe esetleg belecsámpázhatok lányos koordinációs zavaromban, és én még teljesen ép állapotomban sem tudok úszni.) Ezek után, mivel tényleg nem volt semmi jobb ötletem, letettem a fejem egy kicsit. Öt órával később ébredtem fel arra, hogy semmi bajom. Most még mindig nem értek semmit, bár alapvetően örvendek annak, hogy ez a parti ennyit ért, nem többet. Cserébe majd tökölhetek azon, mikor pótoljam be az elmaradt óráimat, grr.

Mondjuk ha visszanézitek az archívumot, minden tavasszal van pár nap, amikor hasonló hülyeségeket produkálok, aztán jól elmúlik az egész. Eddig viszont mindig kötelességtudóan elvonszoltam magam dolgozóba, nem is szűnt meg még aznap sose a szédelgés. Most bezzeg igen, bár nyugtával dicsérjük a tavaszt. Ma mindenesetre igen fickósan (és korán) kezdtem a napot: kipucoltam a komplett hűtőt, odaraktam kelni egy sajtos-metélőhagymás fonott kenyeret, most meg ellejtek a piacra, mert szerdánként is van olyan, én meg zöld és hersegő dolgokra vágyom.

Egész télen szent borzalommal néztem a bokazoknis ifjakat, mert engem még úgy szocializáltak, hogy a lábától fázik fel leghamarabb az ember. Na hát most már én is megreckírozom, hurrá.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/14 hüvelyk eská, tavasz

 

5/194 – Sakál

A madárkák már olyan szép hangosan üvöltenek hajnalban, mintha egy csorda dallamos sakál költözött volna be a kertbe. Én is ilyen szép dallamosan üvöltök a tavasztól, de nincs mese, ma is vár a bánya. Ehhez viszont a lehető legkényelmesebb holmijaimban óhajtok elvonulni Esztergomba, különös tekintettel a cipőre. Macskaköveken át visz az én utam, bébi. Mindemellett persze a hallgatók ébrentartásáról is gondoskodni kell, ha esetleg nem lenne elég édes bülbül szavaimnak sokasága, szóval nesztek cukorkarózsaszín.

Ma ismét itt van Atilláné kiredvázni öszves termeinket (kivéve a Bűnök Barlangját, ami ilyenkor macskakennel, máskor meg simán csak bolondokháza), és egyre közelibbnek tűnik a pillanat, amikor egyszer majd összevonja a szemöldökét, mint Rózsa Sándor, és aszongya, khm. Az akadémiai doktori védés, a könyvbemutató előkészületei meg általában a tavasz csúful betett ennek a kuplerájnak, úgyhogy előbb-utóbb a szőnyeg szélére leszünk állítva, ahol majd elénekelhetjük duettben Zámbó Jimmy méltán népszerű slágerét, ami úgy kezdődik, hogy “Egyszer megjavulok én”. Na attól aztán tényleg holtan esnek le odakint a fáról a pitypalattyok.

Asszem ez a kabát repülni fog, másfél év alatt kétszer volt rajtam. Az kevés. A szoknyának sem jósolok nagy jövőt, ebben a formájában legalábbis nem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/13 hüvelyk eská, tavasz

 

Intermezzó – A fotózhatatlan forgószél

Amikor eldöntöttem, hogy Giggüt a továbbiakban átnevezem Perpétuára.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/12 hüvelyk ajándék, eská, macs

 

5/193 – Dzsúszok

Újabb szorgos munkahét, sálálá. Ha a hallgatók nem kérdeztek volna rá arra, nem hozhatnánk-e előre az órát, mert az egyik korábbi tárgyuk mai felvonása elmarad, és elég kellemetlen egy többórás lyukat átlébecolni, egyetlen módon tudtam volna megoldani a mai nap logisztikáját: úgy vonulni be Budapestre és fel a Hűvösvölgybe, majd vissza, hogy mindeközben a vállamon fityeg és illatozik két kilónyi pöszörőzöttmacska-eledel. Ezzel az új konstrukcióval viszont még addig visszaérek kies falunkba, amíg az állatpapi-bolt nyitva van.

Mellesleg még mindig levelekkel meg időpontokkal meg szervezéssel bűvészkedem, plusz a szakdolgozóimmal, és még olyan dolgokkal is, amelyek a közepesen röhejes kategóriába tartoznak. Például éppen az imént küldtem el az óvodavezetőknek a csokis zabpehelykeksz receptjét. És közben kerülget a tavaszi bedilizés, és forrnak a kreatív dzsúszok és az összes többi. Szerdától hétfőig szabad leszek, és nem várok semmi jót ettől az időszaktól.

Jajistenem, ez az élet mégiscsak bolondulásig gyönyörű, miként ezt Hrabal mondá.

Őtözködős bloggeri vizekre evezve: ennek a szoknyának a mai az utolsó esélye. Ha most is úgy érzem, hogy meh, akkor repül. Ha nem repül, akkor meg durván átalakítódik. Velem lehet tárgyalni. De túszokat nem ejtek, muhaha.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/12 hüvelyk eská, tavasz

 

5/192 – Csend

Minekutána ez a hét mindenféle szociális eseményekkel volt dugig, mára maradt egy csomó idióta papírmunka meg szervezés meg levelek meg másizé. Mit ne mondjak, semmi kedvem hozzá, de valamikor ezeket is meg kell csinálni.

Tegnap délután Zebegény fölött volt a családi ebéd a Natura Hillben (nyilván ezt sem azért linkelem be, mert fizetnek érte), húsz fokos lejtőkön és girbegurba földutakon döngettünk fel a domb tetejére. Odafent nem volt semmi, csak ez meg persze a kilátás. Duna, dombok, napfény, csend, döbbenetes csend. Körülöttünk minden szépia volt még, nem zöld, de már ott állt ugrásra készen és vicsorogva a természet, gyerünk, nem érünk rá, hosszú volt a tél. Miközben a család vidáman ordítozott odabent, én kimentem cigizni egyet a ház elé, és akkor elrepült előttem két varjú, alig egy méter magasságban, a kopárszürke levendulamező felől suhantak fel a dombra, aztán be a ház mögé, fekete krepp-papírból kivágott néma madarak láthatatlan damilszálakon, két felvonás között a díszletfüggöny előtt átlebbbentett marionettfigurák. Akkora csend volt, hogy a szárnysuhogásukat is hallani lehetett.

Papírmunka, levelek, szervezés. Még telefonálnom is kell, pedig az az én kriptonitom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/11 hüvelyk eská, tavasz

 

Eská 5/19 – Ó, csak két gomblyuk

Én nem vagyok egy különösebben tehetséges hobbivarrónő: kreatív ötleteim vannak, de mérsékelt adag varrótudásom, és hajlamos vagyok időnként jó alapost összecsapni dolgokat. Igencsak csínján kéne kritizálnom mások munkáját, de van az úgy, hogy valami durván túlmegy a tűréshatáromon. Különösebben kedves nő sem vagyok, de azért általában megpróbálom visszafogni magam, kivéve, amikor nem. Hát most éppen “amikor nem”. És azért írom meg most, mert holnapra már valószínűleg lehiggadok, és engedékenyebb húrokat kezdek pengetni, plimm, plimm.

Tehát. Ma minden előzetes figyelmeztetés nélkül a kezembe nyomtak egy szoknyát azzal, hogy ó, csak két gomblyukat kéne varrni rá, te biztos meg tudod csinálni, olyan ügyes vagy. Hétfőre kell. (“Kell”, bmeg. Nem az, hogy “jó lenne, ha” vagy “esetleg meg tudnád-e csinálni”, nem. “Kell”.) Na most. Én itt ezen a blogon meg szoktam osztani varróprojektet épp eleget, szóval gondoljatok vissza: láttatok itt valaha olyan holmit, amin gomblyukak voltak? Nahát, tényleg nem? És elefántot a cseresznyefán?…

Nem. Tudok. Gomblyukat. Varrni. Pont. Ezzel szemben valakinek meg kellett varrnia azokat a rühös gomblyukakat, úgyhogy kis lemondó sóhajjal átvettem a zacskót a cuccal, hétfőre tényleg kell annak a kislánynak az a néptáncos szoknya, és nem úgy festett, hogy ezt bárki megcsinálja, ha én nem.

Aztán megláttam a késznek deklarált szoknyát, amire tényleg csak két gomblyuk kell, semmi más. Hát éppenséggel nem ájultam el, mert erős vagyok én, miként szavannák oroszlánjai és elefántjai, de olyan csúful elkezdtem szitkozódni, hogy az valószínűleg röptükben ölte volna meg a kafferbivalyokat.

Íme, a, hangsúlyozom, teljesen kész szoknya derékpántja.

A képminőségért elnézést, esti fotók a varróasztalomon, mert jobb túllenni az ilyesmin, ha már muszáj. Középen az a fityfang az úgynevezett pótanyag, “ha esetleg kell valamihez”. Mihez? Az orromat se tudtam volna beletörölni.

Íme, egy közeli a teljesen kész derékpánt végéről.

És íme, így festett színéről a derékpánt.

Ökörhugyozás, nem egyéb. Nyilván nem volt benne semmi merevítő közbélés vagy ilyesmi, az a nyusziknak való.

Miután kianyáztam magam, kétségbeesetten próbáltam valami stratégiát találni a nyomorult darab megmentéséhez, de nem volt mese, bontani kellett. Elő a fércszedővel.

És bontottam, és bontottam, és bontottam, és a végén ennyi cérnafoszlánnyal maradtam,

meg annak realizálásával, hogy naná hogy nincs a házban világos színű rávasalható közbélés, csak sötétszürke, szóval hiába próbálnám beleilleszteni, annak nem lenne jó vége. Kínomban egy jó tartású vászondarabról téptem le egy csíkot, azt illesztettem be a derékpánt merevítőjéül, gondosan belevasalva az egész miskulanciába.

És ezek után szépen, alaposan levarrtam a derékpántot. Ilyen lett a végére, ni.

A visszája meg ilyen (nem a legszebb, de hát tényleg szarból kellett várat építeni).

Ekkor már másfél órája szoptam a szoknyával, és még sehol a gomblyuk, hát még kettő. Úgyhogy óvatosan kivágtam a gomblyuk helyét, aztán nekiláttam színben passzentos hímzőcérnával, sűrű pelenkaöltéssel körbeölteni a nyavalyást. Kézzel, mint az állatok.

Röpke negyedóra alatt kész is volt.

És újabb röpke negyedóra alatt mind a kettő.

Azt csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy a teljesen kész szoknya alján fityeg a csipke

és különben is túl rövid a csipkeszalag ahhoz, hogy körbeérje ezt az összegányolt világcsudáját, de én csak a gomblyukakra kaptam megbízást, és így is úgy érzem, hogy túlteljesítettem a feladatot.

Amúgy az anyag tapintása alapján erősen élek a gyanúperrel, hogy nem volt beavatva, és tiszta pamutról lévén szó, a következő mosásnál jó eséllyel összemeni azt az öt százalékot, amit ezek szoktak. Tehát az is lehet, hogy nem csak hosszan szoptam ezzel a dologgal, de potyára is, mert a végén úgyis úgy fog festeni, mint egy virágmintás állanak a levedlett ráncos bőre.

Ez most a jelen helyzetben különösen vigasztalónak tűnik.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/10 hüvelyk eská

 

5/191 – Okkal és ok nélkül

Ma pusztán csak a szórakoztatás mián duplanapot kaptok. Kellemesen kontrasztos változatban.

Reggel sminkeletlenül és bebónyálva lemásztam a piacra,

délután meg a tőlem telhető módon kirittyentve ellejtek családi ebédre, amelyen a Repülő Kutató újabb teljesítményét ünnepeljük.

A piacon végre volt céklalevél és retek és újhagyma, hurrá, hurrá.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/10 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

Eská 5/18 – Tzitzák meg ruhák

Azt nem mondhatni, hogy Giggü le lenne rongyosodva, de a tavaly varrt ruhák az elhasználódás/kinövődés többé-kevésbé előrehaladott fázisaiban vagynak, szóval most varrtam neki tegnap du meg ma reggel további hármat.

Képmagyarázatul csak annyit, hogy nekem továbbra is erősségem a kicsi tarka részletek kidolgozása (háhá),

a kínaibótos színes gombok remekül szuperálnak,

és véleményem szerint egy Giggü korú hölgy is hordhat fenyőzöldet vagy szürke kockásat, ha jó az anyag, és a végtermék kellő módon ki van rittyentve narancs meg rózsaszín rátétekkel. (Különösen, hogy ezeken a színeken kevésbé látszik meg a kosz, amit egy nem egészen kétéves felmártogat enmagával.)

A tzitzák meg azért, mert most azokat szereti.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/09 hüvelyk ajándék, eská, macs, tavasz

 

5/190 – Doktor doktor Bubó

Ó, én próféta lelkem. Tegnap reggel én voltam az a savanyújozefa, aki azt jövendölte, hogy legalább három óra szófosásban lesz részünk, és el is találtam pöccre. Azt viszont még én sem kalkuláltam bele, hogy ezután jön még további fél óra huzavona szavazással, jegyzőkönyvvel meg más prüttyömökkel, mielőtt kihirdetik a verdiktet, mely természetesen az volt, hogy a Repülő Kutató nagyon okos ember, de totálisan meg van húzatva, akadémiai doktornak éppen jó lesz. Höhh, ezért tényleg nem kellett volna ekkora felhajtást csinálni, ingyért és öt másodperc alatt megmondtam volna nekik előre.

Valahol a másfeledik órányi szófosás magasságában, mikor már a második opponens tett enyhén pikírt említést arról, hogy a vita tárgyát képező munka 590 oldal tízpontos betűkkel nyomtatva, nekem hirtelen epifannim támada, és ezt gyorsan meg is osztottam a húgommal, aki afféle ütközőnek, muszájdzsekinek és más efféléknek ült mellém (például hogy lefogjon, mielőtt felállok, és elüvöltöm magam, hogy “húzzatok már bele, az árgyélusát neki!”). Az epifanni abból állt, hogy mindennek én vagyok az oka, ez az egész az én saram: ha otthon hagynám szóhoz jutni a csávót, biztos nem lenne késztetése nekije 590 oldalnyi szövegeket termelni tízpontos betűmérettel. Hát, késő bánat. Viszont, tettem hozzá, már itthon és délután és nyafogóruhában, minden bizonnyal sokat segít az ő tudományos előmenetelében, hogy én egy morcos, sötét házisárkány vagyok. Ha kevesebbet zsörtölnék vele, nem lenne késztetése arra, hogy időnként menekülőre fogja mindennemű ösztöndíjak és idegen országok felé, márpedig a szakmai pályafutását elősoroló hosszú listán előkelő helye volt mindazon időszakoknak, amikor én körömgyulladásos és orsóférges és fülatkás és bőrgombás macskákat hurcoltam gyalog az állatorvoshoz, mert ő éppen valami kilfeldi levéltárban nyomta laposra a seggit. (Nyilván erről igen sokat panaszkodtam neki interneten keresztül, kábé az elvárható eredménnyel. Egyszer például azt reagálta az én panaszomra, hogy “Óóó, sétáltak a cicák!” Na ekkor igen erős késztetésem volt letépni a fejét, és elrugdalni Jénáig, de ez erős akadályokba ütközött, például abba, hogy már úgyis ott volt Jénában fejestül-mindenestül, én meg itthon egy roppantul felháborodott macskával, aki az orvostól hazajövetel után rögtön lehányta a kelimszőnyeget.)

Na mindegy. A lényeg az, hogy most már akár dupladoktor Bubóné simadoktor Bubának is neveztethetném magam, ha nem lenne jobb dolgom, de van. Mint kiderült, Giggünek újabb rucikákra van szüksége, mert ugyan nagy a világ és sok a babaholmi, de az általam varrottakat különösen kedveli, és ebben az ügyben igenis kompetensnek érzem magam, úgyhogy már tegnap nekiláttam cselekedni. Majd nyilván be is blogolom, juhé.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/09 hüvelyk eská, tavasz

 

5/189 – Akadémia

Biztosan van valami titkos dresszkód és etikett azon feleségek számára, akik bemennek a Magyar Tudományos Akadémia patinás épületébe, hogy részt vegyenek briliáns férjük akadémiai doktori védésén, majd az azt követő elegáns fogadáson. Feltehetőleg a csendes meghatottság is szériatartozék, kis csipkés zsebkendő meg frissen frizérozott haj. Ah, minő ragyogó férfihoz mentem én hozzá, nagy megtiszteltetés ért engemet, évoé, hüpp.

Höhö. Egyrészt speciel én magamtól is tudom, hogy ez a faszi okos, mint a nap, nem kell ehhez végigücsörögnöm több órányi számomra-éppen-érdektelen pofázást. Másrészt meg ma reggel tíztől masszázsra volt időpontom, és ez most ugrott. Pedig, mmm, milyen jó az, amikor kivacskolják az ember hátából a görcsöcskéket. Úgyhogy a mai csudálatos eseményre  nemcsak mindenféle nemtudományos színű és szabású holmikban jelenek meg, de valószínűleg mindvégig küzdeni fogok a késztetéssel, hogy felugorjak, és elüvöltsem magam: “Fogjátok már rövidre, az árgyélusát neki, vagy itt alszunk!”

Na jó, pofa súlyba, színes harisnyát felrántani, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Viszont ha azt hiszitek, hogy a továbbiakban nem mondok majd olyanokat az akadémiai doktor úrnak, hogy “kicsi vízicsiga, már megint széthagytad a céduláidat, mint kutya a szarát”, hát akkor még nem ismertek eléggé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/08 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

5/188 – Hajtépő, hídverő

Igen, tudom, hogy az eredetiben nem hajtépés van, de ma az lesz. Talán. Valószínűleg.

A hallgatók még mindig gyakszin, és ma elvileg nem is kéne bemennem a munkázóba, de mégsem ússzuk meg, hajaj. Nagy és átfogó konzultációm lesz az óvodavezetőkkel. Igen, azokkal, akikkel szeptemberben elméláztunk azon, ne nyissunk-e inkább cukrászdát. Cukrászdát még mindig nem nyitottunk, de a mai nap után lehet, hogy hazajövök, és megkérem a Repülő Kutatót, vegyen fel professzorfeleségnek, én meg annyi kenyeret sütök majd neki, amennyit csak akar. Ebben a nagyívű tervben egyetlen dolog hibádzik: jelenleg is annyi kenyeret sütök neki, amennyit csak akar. Hm.

Mint látható, nem nézek túl nagy optimizmussal a mai nap elé, bár persze hasznos lesz meg fontos, de valószínűleg konfliktusokkal terhes is. Ahogy általában mondani szokják, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik – ha ez igaz, akkor mi igenigen dolgozunk, mert az elmúlt néhány hónapban olyan gikszerek másztak ki az orrunk elé az óvodapedagógus hallgatók egyéni gyakorlatának szabályozásából, amelyek miatt például januárban hosszú, körbelevelezős tratatívákat kellett folytatnunk valami olyasmiről, hogy részecske vagyok vagy hullám, élek-e vagy ez a hullám. (Nem, valójában a “bő vázlat” kifejezés értelmezéséről. Ne is kérdezzetek. Ha csak belegondolok, vissza akarok gurulni az ágyba, és fejemre húzni a paplant.) Úgyhogy most a hasonló jövőbeli problémák elkerülése végett leülünk, kicsapjuk magunk elé az összes szabályzatot, és átmegyünk rajtuk sűrűfésűvel. Eltérő elképzelések és elvárások fognak ütközni egymással halomszám, és tényleg nagyon remélem, hogy végül nem fogjuk egymás haját tépni.

Én mindenesetre sütöttem hajnalban két tepsi zabpelyhes-csokis kekszet, mert az a jótanács, hogy “etesd a bestiát”, eddig még sose mondott csődöt. Hogy magamat se hagyjam ki a sorból, én meg piszkosul akciós cipőket vettem a neten, és ha úgy adódik, turkálni is elmegyek. Valamivel tartanom kell magamban az elszántságot és derűt, neszpá, arra meg piszkosul nincs szükségem, hogy a zabpelyhes-csokis kekszek rárakódjanak a korpuszomra.

Viszont tájainkon a zöld még mindig a remény színe. Meg persze a libafosé. Ezzel együtt is ez az áutfit valahogy nem az igazi, de nekem nincs időm átőtözködni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél

 

5/187 – Egy kis matek

Mivel a hallgatók egy része elment gyakszira, a mai napon csak egyetlen órám van, mely a tan- és órarend bizarrságaiból kifojólag nem a szokásos 2×45 perc, hanem csak 1×45, 15:00 és 15:45 között. A munkahelyemre és onnan vissza óránként egyetlen busz jár, a menetidő 1:20 perc pluszmínusz, de inkább plusz. A menetrend sajátosságainak köszönhetően viszont úgy kell indulnom, hogy 25 percet bálozom majd ülve az irodámban az óra előtt. Ez mondjuk nem baj, nem is szeretek éppen órakezdetre beesni, mert ha a pluszmínuszból a plusz jön össze, az nem finom. (Épp ennek köszönhetően szoktam például a 12:30.kor kezdődő óráimra elmenni a tízes busszal, ami pluszmínusz 11:35-re ér be. Ilyenkor majdnem egy órát bálozom ülve. Sebaj, több is veszett Mohácsnál.) A mókakacagás a visszafelé busszal van, mely óra negyvenötkor érkezik a munkázóhely melletti megállóba. Mint láthattátok ahajt fent, a mai óra 15:45-kor ér véget. Ergo a 16:45-össel fogok hazajönni, miután majdnem egy órát báloztam ülve, ugyanabban az irodában.

Nos, összegezzük. Ma 45 perc tanításért utazom 2×80 percet és üldögélek az irodámban 25+55-öt, vagyis 45 perc munka összesen 240 perc ücsörgés árán jön össze.

Ó, édesjóistenem, bárcsak ne számoltam volna ki. Az négy egész óra. És még esik is. Na, csapassuk.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/06 hüvelyk eská, tavasz, tél

 

Intermezzó – Áprilisi előrelátás

(Ilyen még eddig nem volt errefelé, vagy legalábbis éppen ilyen formában nem, de hát éppen ezért szép ez a popszakma.)

Azt már belengettem, hogy megszavaztatom, milyen színekben pörögjön majd az április, és ma éppen volt is annyi időm, hogy kitaláljam, hogyan legyen. Nos, képeket fogok mutatni kendőkkel, ti meg szavaztok. A sorszám a kép bal felső sarkában van, és többszörös szavazási lehetőséget adtam meg, ha esetleg nehéz lenne dönteni.

Na, lássuk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/03/05 hüvelyk blabla, tavasz

 

5/186 – Rigó

5:32-kor kezdett derengeni halaványan az ég alja, 5:44-kor pedig megszólalt a tuján egy rigó, és hosszan, üvöltve részletezte a fészek csapnivaló állapotát, a tavasz felháborítóan lassú közeledését, meg azt, hogy már megint későn jöttél haza a kocsmából, te disznó, kapával fogom megtépni a szádat. (Jól van, na, lehet, hogy nem vagyok perfekt rigóból.)

Még mindig hó van meg mínuszok, de a sarkon túl már ott vár ugrásra készen a tavasz, és én majd ettől szokás szerint bedilizek kicsit. Máris alkotókedv és más kukacok mocorognak bennem, ráadásul ezen a héten gyakszin vannak az óvped hallgatók, úgyhogy ma nem is kell mennem dolgozóba. Ó, te rongyos élet, néha olyan derűs vagy és fényes, néha meg marhára másmilyen.

“Hétfőn melegfront jellegű hatásra számíthatunk. Az arra érzékenyek körében fejfájás, migrénes panaszok jelentkezhetnek. A tünetek a nap folyamán felerősödhetnek, sőt egyeseknél vérnyomás-ingadozás léphet fel, fokozódhatnak a keringési panaszok is. A naposabb északkeleti tájakon lehet jobb a közérzetünk, az időnként feltámadó szél viszont ingerültséget okozhat. Továbbra is öltözzünk melegen, téliesen, nagy lesz a megfázásveszély. Fordítsunk kellő figyelmet immunrendszerünk védelmére!”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/05 hüvelyk eská, tavasz, tél