Ma is esik, ami jó a füvecskéknek meg a fácskáknak, a madárkáknak szo-szo, nekem meg egyáltalán nem, mert bús csepegésben meglehetősen kellemetlen a piacig kutyaglás, de a piacot nem lehet kihagyni, irgumburgum. A sok fel-alá lődörgéssel meg effélékkel elértük azt is, hogy senki se szerzett be újabb kétheti adag száraz papit a muszikáknak, pedig már csak a doboz alján kotyog néhány szem. A kávénk is durván fogyóban, márpedig ha nem lesz a házban száraz papi meg kávé, nemcsak a cicumicuk fogják verni a tamtamot, de én is.

Az Úr is hiányzik egyelőre, de holnap visszajön, én meg ha visszamásztam a piacról, takarintok kicsit a tiszteletére. Bár, ahogy magam ismerem, lehet, hogy az lesz belőle, inkább beülök a Bűnök Barlangjába, és varrogatok valami húsvétiasat.