RSS

5/210 – Ung, illa, berek

29 Már

A Repülő Kutató különleges szkilljei közé tartozik, hogy végtelen hosszan képes végiglődörögtetni az embert mindenféle ungokon és berkeken, és ez tegnap sem alakult másként, mert Dévény vára után végigmászatott engem a pozsonyi Duna-part több kilométerén is. (Igaz, ennek egy részét azért kellett teljesítenünk, mert sehol nem találtunk működő közvécét, és így muszáj volt elkúsznunk egy plázáig.) Én szokásomhoz híven végigzsörtöltem a kilométerek nagyját: mi a nyimnyámnak csináljuk ezt, ha én kilfeldre megyek, olyat akarok látni, ami otthon nincs, azt pedig Budapesten is megcsinálhatnám bármikor, hogy már egy órája totyogok előre, jobbra a Duna, balra ronda-új böhöm irodaházak, és mindehhez még pisilnem is kell. Az, hogy én ilyenkor pampogok és morgolódom, annyira megszokott eleme az efféle expedícióknak, hogy egészen pontosan lehet tudni, mikor vagyok már tényleg rosszul, akkor ugyanis hallgatni kezdek, mint a csuka. Nos, tegnap ez a pillanat is eljött.

Nem vagyok formában, mókuskáim. Nagyjából tavaly ősz óta aligalig mocorogtattam meg a korpuszomat, úgyhogy most egy elpuhult pacni vagyok, akinek sürgősen elő kell kotornia a futócipőjét, és megmozgatnia magán a röcögő hájacskákat. Az ideális az lenne persze, ha télen is fent tudnék tartani valami edzéstervet, nem pedig mindig csak tavasszal kezdeni siránkozni azon, hogy már megint olyan vagyok, mint egy bluggyhal. Bárcsak ne lenne olyan halálosan unalmas otthon tornázni egyedül, vagy legalább lenne a közelemben olyan jógaóra, ami nem a spiritualitásra meg testünk templomára van kihegyezve, mert én az ilyentől mindig ideges leszek.

A helyzeten vajmi kevéssé javít, hogy Pozsonyban voltunk, ami Szlovákiában van (mint tudjuk), márpedig ha Szlovákia, akkor meggyes Orion csoki. Számomra a világ egyik legfinomabb csokija. Ezúttal ugyan szigorú akartam lenni és erkölcsös, testünk temploma meg blablabla, de sajnos a Repülő Kutató is úgy véli, hogy ez a világ egyik legfinomabb csokija, úgyhogy mégiscsak vettünk egy kilóval. Mi lesz ebből, ojvé. Mindenesetre most hazabluggyanunk a miniszünidőnkről, jöhet a böjt meg kontempláció, aztán jöhet a halleluja, feltámadott, és utána jöhetnek a további dolgos hétköznapok meg a futócipőm.

Apropó, dolgos hétköznapok: még mindig van beleszólási lehetőségetek abba, hogy milyen formában szabotáljam magam áprilisban, úgyhogy továbbra is lehet véleményezni, mi legyen. Ebben a pillanatban, amikor ezt írom, a kék-zöld-piros-korall-türkiz tűnik nyerőnek, 40,32%-on álldogálván. Holnap este viszont lezárom a szavazást, tehát addig tessék ütni a vasat, amíg még megvan.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/03/29 hüvelyk eská, tavasz

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: