Minden nap más – mindennap más

Ilyesmi is ritkán szokott történni, írjuk csak fel szépen a kéménybe korommal: ma reggel, hiába van szombat, én bizony szépen elaludtam, és hagytam a dagadt ruhát másra, a Repülő Kutató úgyis szakavatott piaci vásárló, majd csak megoldja. Meg is oldotta szépen.

Mielőtt viszont lustaságomon kezdenénk siránkozni, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy renováltam a fejemen a pipirost, pedig az se nem rövid, se nem szórakoztató, és még csak nem is illatos feladat.

Mivel délután-este valószínűleg lelejtünk a városba megnézni, mi folyik ott (nyárzáró háromnapos hepaj van, és ilyenkor egy tűt sem lehet leejteni), nyilván át fogok öltözni házilötyögősből valami kulturáltabba, szóval lehet, hogy még lesz itt mára egy áutfit. A való világban mindenképpen, az biztos.

A Bűnök Barlangja nem csak nekem fontos ebben a menazsériában, hanem a négylábú családtagoknak is. Ha megkérdezné őket az ember, és hajlandóak lennének válaszolni, valószínűleg ezt a szobát szavaznák meg a legizgalmasabb helynek az egész lakásból. Amikor beütött a nyár és vele a horgolószezon, ami eddig sose volt, különösen izgi lett bemenni, és megnézni, mit lehetne legombolyítani. Én persze gondosan elzárom a fonalakat, de a macskák tisztában vannak azzal, hogy vannak fonalak, úgyhogy ötdekás agyukban ez piszok nagy árulásként van elraktározva, mellyel mindenféle jogos bosszúknak nyitottam ajtót, és magamra vessek, ha ez a jogos bosszú lesújt rám valamely váratlan irányból. Ma reggel például egy alsó varrógépspulnit találtam meg a szuterénben, a róla lecsongolygatott cérnát pedig a Bűnök Barlangjában, a folyosón, a lépcsőn, a konyhában, a nappaliban, az előszobában, valamint az alagsorba vezető lépcsőn. Mielőtt valamelyik szőrös disznó (valószínűleg Poci) elindult volna vele felmérni a lakást, ez egy tökig töltött spulni volt. Mire befejezte, maradt rajta összesen két méternyi cérna. Varnyúk nézzék csecsebogyónak a szemeteket, hát lopom én a cérnapénzt? Grr. Ráadásul mivel a bűntudatra minimális affinitásuk van, leszidni se lehet őket, mert csak néznek nagy szemekkel, hogy miva, miva, miva, aztán felmásznak mellém a kanapéra, hogy fésüljem meg őket. Úgyhogy ma reggel már eltávolítottam belőlük kétmaréknyi szőrt. Ennyivel is kevesebb jut a szőnyegekre meg kanapékra, no.

A vakációs spulni is erőst fogyóban van, mert ugyan csak egészen pontosan három hét múlva kezdődik a tanítás, de azelőtt még mindenféle harci feladatokat kell teljesíteni szóban, tettel, gondolattal és mulasztások miatt. Úgyhogy ezt a jelen hetet még lecsongolygatom, hajnaltól délig írás, délután meg molyolgatás a Bűnök Barlangjában. Ideális esetben be is fejezem azt, amit elkezdtem, de ha nem, akkor is az lesz, hogy aki bújt, aki nem, megyek.

Hogy őtözködős bloggerhez méltó dolgokat is mondjak: most jöttem rá, hogy ez a ruha idén még nem járt rajtam. Valószínűleg megunhattam kicsinyég, no. Kidobni azért még nem fogom. Kívül nem gyűrődős poliészterizé, belül pamutvászon, enni nem kér, kis helyen is elfér, és valaki otthon varrhatta magának a saját két kezével, mert sehol egy címke, sőt, nyoma sincs annak, hogy lett volna benne ilyesmi. Ebben a fröccsöntött világban meg kell becsülni azt, ha valaki beletett ennyi energiát egy holmiba.

Mint a mellékelt ábrán is látható, már megjártam a piacot, ahol (nem meglepő módon) kénytelen voltam megállapítani, hogy jelenleg én vagyok a városban a legfehérebb bőrű nő, mármint azok közül, akik tízféle paradicsomra és kecskesajtra vágynak. Well, shit happens.

Ma délután grillparti várható a szomszédban, anyósom egyik unokájának ünnepeljük a névnapját vagy születésnapját vagy az első tejfoga kihullásának negyedik évfordulóját, lövésem sincs. A középsőről van szó, akinek novemberben van a névnapja és decemberben született, de azt hiszem, már említettem, hogy úgy állunk ezekkel, mint Második Böskével, akinek van egy privát szülinapja meg egy hivatalos. Ezeknek a kölköknek is van mindenféle ünnepe quantum satis, a legnagyobbnak például a névnapján ünneplik a születésnapját, a születésnapján meg a másik születésnapját, a legkisebbnek meg asszem kitaláltak egy Bucó névnapot is valamilyen random napra, merthogy természetesen van neki polgári neve is, de azzal meg ki törődik. Ezek után, gondolom, nem meglepő, hogy elvesztettem a fonalat. Torta is lesz, az a lényeg.

Amikor kitört ez a dili a nemhivatalos és hivatalos név- meg szüli- meg izénapokkal, egy ideig próbáltam követni az eseményeket mindenféle kézműves ajándékokkal, de mostanra eljutottam oda, hogy van egy dobozom ilyen random ünnepi alkalmakra, hajcsatok vannak benne meg gyöngyfűző szettek meg kiskönyvek meg zsírkréták, és amikor kiderül, hogy délután kettőtől éppen kinek kell elkornyikálnunk, hogy boldogszülinaaaapot, kiveszek belőle valamit.

Ma asszem egy “hogyan díszítsünk muffint cukormázzal for dummies” kiskönyvet vágok hozzá az ünnepelthez, oszt kalap. Ez utóbbi szó szerint.

Megígértem, hogy ezen a héten válogatott hülyeségek várhatók – nos, ha másvalami nem is nagyon vagyok, de szavatartó az tutira. Ehhez, ami itt és most rajtam van, már csak egy békejelekkel szivárványszínűre pingált VW mikrobusz kéne, amiben recsegve megy végtelenített szalagon az “If you’re going to San Franciscooooo…”

Ugyan, ugyan, kedveskéim. Megmondtam már, hogy csak a teraszig megyek.

Ha a realitások függvényében, vagyis szigorúan az időjáráshoz (harmincplusz fok), lassan korhadó szociális életemhez (már megint nem tervezem, hogy a teraszon túlra merészkedjem a közeljövőben), valamint hangulatomhoz (grrmrr) és alapvető tevékenységeimhez (betűgyártás halomszám) öltözködnék a következő héten, én lennék a környék legunalmasabb őtözködős bloggere. Márpedig minden bizonnyal megvan a határa annak is, mennyi paplanruhát és morcos arckifejezést bír el a nagyérdemű.

A jövő héten ennélfogva válogatottan hülye áutfitek is várhatók, ne mondhassátok, hogy elhanyagolom a közönségemet.

Ma például istenbizony nem szándékozom menni sehová, de kelléknek milyen jól néz ki ez a kalap, nemdebár.