A Bűnök Barlangja nem csak nekem fontos ebben a menazsériában, hanem a négylábú családtagoknak is. Ha megkérdezné őket az ember, és hajlandóak lennének válaszolni, valószínűleg ezt a szobát szavaznák meg a legizgalmasabb helynek az egész lakásból. Amikor beütött a nyár és vele a horgolószezon, ami eddig sose volt, különösen izgi lett bemenni, és megnézni, mit lehetne legombolyítani. Én persze gondosan elzárom a fonalakat, de a macskák tisztában vannak azzal, hogy vannak fonalak, úgyhogy ötdekás agyukban ez piszok nagy árulásként van elraktározva, mellyel mindenféle jogos bosszúknak nyitottam ajtót, és magamra vessek, ha ez a jogos bosszú lesújt rám valamely váratlan irányból. Ma reggel például egy alsó varrógépspulnit találtam meg a szuterénben, a róla lecsongolygatott cérnát pedig a Bűnök Barlangjában, a folyosón, a lépcsőn, a konyhában, a nappaliban, az előszobában, valamint az alagsorba vezető lépcsőn. Mielőtt valamelyik szőrös disznó (valószínűleg Poci) elindult volna vele felmérni a lakást, ez egy tökig töltött spulni volt. Mire befejezte, maradt rajta összesen két méternyi cérna. Varnyúk nézzék csecsebogyónak a szemeteket, hát lopom én a cérnapénzt? Grr. Ráadásul mivel a bűntudatra minimális affinitásuk van, leszidni se lehet őket, mert csak néznek nagy szemekkel, hogy miva, miva, miva, aztán felmásznak mellém a kanapéra, hogy fésüljem meg őket. Úgyhogy ma reggel már eltávolítottam belőlük kétmaréknyi szőrt. Ennyivel is kevesebb jut a szőnyegekre meg kanapékra, no.

A vakációs spulni is erőst fogyóban van, mert ugyan csak egészen pontosan három hét múlva kezdődik a tanítás, de azelőtt még mindenféle harci feladatokat kell teljesíteni szóban, tettel, gondolattal és mulasztások miatt. Úgyhogy ezt a jelen hetet még lecsongolygatom, hajnaltól délig írás, délután meg molyolgatás a Bűnök Barlangjában. Ideális esetben be is fejezem azt, amit elkezdtem, de ha nem, akkor is az lesz, hogy aki bújt, aki nem, megyek.

Hogy őtözködős bloggerhez méltó dolgokat is mondjak: most jöttem rá, hogy ez a ruha idén még nem járt rajtam. Valószínűleg megunhattam kicsinyég, no. Kidobni azért még nem fogom. Kívül nem gyűrődős poliészterizé, belül pamutvászon, enni nem kér, kis helyen is elfér, és valaki otthon varrhatta magának a saját két kezével, mert sehol egy címke, sőt, nyoma sincs annak, hogy lett volna benne ilyesmi. Ebben a fröccsöntött világban meg kell becsülni azt, ha valaki beletett ennyi energiát egy holmiba.