Tévedés ne essék, nem azt akarom most elhitetni veletek, hogy feltaláltam a meleg vizet vagy a szeletelt kenyeret, tudom azt nagyon jól, hogy a fonalakkal melózó népek közül sokan csinálják ugyanezt vagy valami hasonlót. Valójában csak néhány folyamatban lévő nagyinégyzetet szeretnék megmutatni, na meg a saját változatomat egy jól működő megoldásra.

Több, hasonló színű fonal esetén jól jön, ha az embernek utólag van lehetősége pontosan megállapítani, hogy (például) a “felhő”, a “szélvihar” vagy a “nagyanyóhaj” fedőnevű szürke fonalból van-e szükség még egy plusz gombolyagra. (Ezeket most hasraütésből írtam, de az eredeti, teljesen valódi megnevezések sem sokban különböznek ezektől.) Inkább a kódokat tartom számon, azokat pedig úgy, hogy kis ruhaszárító csipeszekre rakom fel azokat néhány tekerésnyi fonallal együtt.

Mivel úgyis le kell szedni a papírszalagot a gombolyagról, én azt használom fel arra, hogy a ruhaszárító csipeszen feltüntessem a kódot. Kivágom belőle a színkódot tartalmazó szeletkét, és rá sem ragasztom a csipeszre, csak feltekerem rá a fonalat. A csipesz így reciklálhatóvá válik – ha elfogy a fonal, és nincs többé szükségem többre, letekerem a csipeszről a maradékot, és máris tehetek rá egy másikat, semmi kecmec. Sőt, ha éppen nem akarok rá tenni semmit, használhatom ruhaszárításra is. Végül is, arra találták ki.

Most viszont még egyelőre melózom egy kicsit ezekkel meg ezeken itt, ni.