eská kategória bejegyzései

Mit mondhatnék, feleim, a tanári hivatás szégyene vagyok. Tegnap két órám is elmaradt, az egyik az adventi ünnepség miatt, a másik meg azért, mert fél tizenkettőkor leültünk három hozzám hasonlatosan elszánt és kötelességtudó és elmebeteg kollégával egyetemben mintatanterveket pofozni, aztán negyed négyig még pisilni se álltunk fel belőle. Negyed kettőkor kikúsztam a folyosóra diákjaimhoz, akik úgy ültek odakint a földön, mint egy sit in-tüntetésen, és sűrű bocsánatkérések közepette értesítettem őket arról, hogy itt ma már nem lesz óra, mert megette a fekete fene meg a feladat. Nem mondanám, hogy zokogtak.

Nyivoghatok persze az elmaradt óráimról, de jelenleg a mintatantervek pofozása a legfontosabb meló, mindennémű képzéseink átstrukturálása és a tárgyak logikus sorrendbe rendezgetése meg a diákok óraterhelésének kiegyensúlyozása. Eddig csak toldozgatás-foldozgatás volt (nem is engedtek többet), de most rákényszerülünk arra, hogy alapost gatyába rázzuk az egészet, és a lehetőségek adta keretek között megkönnyítsük a jövendő hallgatók dolgát. A “lehetőségek adta keretek” ez esetben arról szólnak, hogy plusz tárgyakat nem adhatunk hozzá az eddigiekhez, és a meglévőket is csak szőrmentén alakíthatjuk át. Például nem dobhatjuk ki a fenébe azokat az általános műveltségi tárgyakat, amelyek szép, tanulságos, dögunalmas és a gyakorlatban vajmi kevéssé használható tartalmakkal rendelkeznek – ámde megpróbálkozhatunk azzal, hogy áttoljuk őket egy későbbi félévre, amikor majd mi ott döngicsélünk a katedránál a kategorikus imperatívuszról meg a háromtényezős nevelési elméletekről, a diákok pedig mindeközben sutyiban tevékenységterveket meg óraterveket írdogálhatnak másnapra. Szóval erről szólt a tegnapi négy óra meló, “hátulsó pár előre fuss, elülső pár hátulra”, és közben folyamatos számolgatás arról, hogy maximum 30 kredit meg 286 kontakt óra kerüljön egy-egy félévre. Volt egy olyan pillanat fél három körül, amikor mind a négyünknek más-más eredmény jött ki egy félév átszámlálásakor, és ekkor derült ki, hogy a tisztelt grémium utoljára valamikor reggel hétkor evett bármit is, így a tanszékvezető beleturkált a retiküljébe, és kiosztott fejenként egy-egy mézes Negró cukorkát, mert nem volt nála több. Felsőoktatás, én így szeretlek. Jövő csütörtökön lesz a hülyeség és marhaság következő felvonása, akkorra mindenképpen sütök valamit. Sok szénhidráttal. És csokival.

Máma viszont megint Pécs felé irányzom lépteimet, és a Repülő Kutatót is viszem magammal, mert miért ne. Lényegében egyetemistát fogunk játszani, hátizsákkal megyünk meg vonattal, aztán én két napig lapítok egy neveléstudományi konferencián, ő pedig feltehetőleg elédeleg édes kettesben a laptopjával. Egyetemistai imázsunkat némiképp rombolja ugyan, hogy mindeközben a Hotel Palatinusban fogunk lakozni, de rosseb, egyszer élünk, és ha a fejemre esik esetleg egy fél tégla, igazán nem szeretném azt az utolsó gondolatot, hogy “fenébe, pedig még mennyi zsé volt a SzÉP-kártyámon”.

Azért, mindent összevéve, úgy hiányzik ez a pécsi út, mint a hátamra egy púp. A konferencia a programjából ítélve (nyilván csak akkor kaptam meg, amikor már lefoglaltam szállást-vonatjegyet) az égvilágon semmi használható vagy tanulságos dolgot nem tartogat számomra, odakint hideg van, és az összes nemlétező tököm tele a folytonos világjárással. El se tudjátok képzelni, mennyire szívesebben ülnék itthon keddig a macskáimmal és a két készítendő dolgozattal. Tán még arra is jutna idő, hogy végre süssek valamit, mert mindjárt itt a karácsony, oszt még sehol semmi. Meh.

Virágos utazókedvemet talán semmi se példázza jobban, mint hogy nyafogóruhában szándékozom átszelni a fél országot. Meh.

Jövő héten végetér a szorgalmi időszak, szóval már csak két szerdát kell túlélni, hurrá. Mindenesetre mára újabb napnyi fékevesztett rohanás várható tanterv-csavargató értekezlettel és intézményi Mikulás-ünnepséggel súlyosbítva, mindehhez pedig valami olyan, ami eddigelé még sose volt e blog tájain: egy konzerv, ami nem fedi a valóságot. Tegnap kockára fagyva jutottam haza (a buszon sem volt fűtés, nemhogy a külvilágban), úgyhogy a mai napra tervezett áutfitet átcseréltem valami melegebbre. A konzerv viszont maradt, ugyan hogy a bokámba csinálhattam volna magamról bármiféle képet is reggel hatkor.

U. i.: valójában ez volt rajtam. Képrejtvény, hehe.

Kijöttem a lakásból, ahol meleg volt, ámde áramszünet, dolgozni, ahol viszont piszok hideg van.