Van még jövő hétfőig hat napom, hogy gyószan-gyószan kipihenjem magam. Igen, ez ugyanolyan röhejesen hangzik második olvasásra is, mint elsőre.

Kipihenős ütemtervem e pillanatban úgy fest, hogy legalább holnaputánig nem vagyok hajlandó úgynevezett szakirodalmat olvasni, valamint úgynevezett tanításra gondolni, desőt foglalkozni sem ezek létezésével. Úgyszintén nem akarok foglalkozni konferenciákkal, határidőkkel, előadásokkal, kutatásokkal, a témavezetőmmel, interjúkérdésekkel, Bronfenbrennerrel és Gyurgyákkal, magyarosítási kísérletekkel és az 1891/XV. törvénnyel (“a kisdedóvásról”). Ez egy roppantul egzakt és pontos terv, és elméletileg pusztán csak rajtam áll, be tudom-e tartani, bár nyilván még bárki bele tud köpni a palacsintácskámba. Reméljük, senki sem fog.

Azt viszont szeretném megjegyezni, hogy nyüvesmód hideg van, és meglehetősen vigasztalan eső esik. Mindeközben pedig a szekrényből szemrehányóan bámulnak rám a kis selyemruhák, a “kidobjam-nedobjam” állványról pedig egy csomó úgynevezett tavaszi holmi, de hiába, én most fázom. Legalább nem nyafogóruhában vagyok, és hajat is mostam, ezt értékeljétek.