RSS

4/234 – Isten állatkertje

22 ápr

Népeim végül este kilenckor zúgtak be összes motyójukkal és hangerejükkel, amitől Porcelán és Celofán némiképp idegesek lettek és tanácstalanok, mivel nekik ilyentájt van az esti levezető tornagyakorlatuk (=gurrogva rohangálni és pofozkodni, mielőtt visszafekszenek aludni), és ezért a gyávaság és kíváncsiság között ingadozva hol a kölykök közelében lófráltak, hol pedig tisztes távolból nézték őket gyanakodva.

A macskák és a kíváncsiság összefüggéseiről közmondás is van, és ezek a dögök sem kivételek, januárban például, amikor szintén itt voltak a csemeték, hiába mondtuk (a gyerekeknek), hogy csukják be a szobájuk ajtaját, mert bemennek a macskák, a kölykök rá sem bagóztak. Ennélfogva mikor valamelyik macska (feltehetőleg Poci) bement megszemlélni, mi van ezekkel az új háziállatokkal, Tosca a tőle elvárható hangerővel elüvöltötte magát, hogy “A cica itt van, és NÉÉÉÉÉZ!!!”. Mindez nekünk hülye felnőtteknek természetesen kiment azóta a fejünkből. Toscának nem. Ezúttal ugyan gondosan rájuk csuktam az ajtót (a gyerekekre), de kábé negyedóra békés felnőtti nyugalom után Tosca kijött a folyosóra, és beindította a torokharsonákat. “BEJÖTT a cica!!!” “De kicsim, nem mehetett be, be volt csukva az ajtó.” “De… de… be AKART jönni!!! És… KAKILNI KELL!!!” Mindezek után pedig kézzel-lábbal ráakaszkodott az anyjára, mialatt azt zokogta, hogy “Nem akarok ITT lenni!!!”

A gyermeki logika sajátosságaiból kifojólag ezt a helyzetet egyetlen módon lehetett orvosolni: lejönni a földszintre a felnőttek közé, ahol virágos párnák között lehet héderezni, mert ott garantáltan nincs macskaveszély.

Ehe, ehe. Ahogyan azt Móricka képzeli.

Gondolom, az viszont senkit nem lep meg, hogy a macska kézzelfogható közelsége ellenére sem volt a továbbiakban semmiféle szirénázás, cserébe viszont volt bealvás a kanapén. És mivel a Repülő Kutatónak isiásza van, a húgom meg negyvenkét kiló, én csaptam hónom alá a csemetét, hogy felfuvarozzam az ágyába. Konkrétan a hónom alá csaptam be, úgy tűnt a legkönnyebben szállíthatónak.

Reggel ugyanaz a parti volt visszafelé, mármint gyermek a hónom alatt, ezúttal egy másik. Ez nü:

És ő nagyon szerette a párnáimat.

Minekutána erős a gyanúm, hogy egyébként sem az én csámpás lábaimért jár ide a tisztelt olvasóközönség, egyelőre maradjunk ennyiben, Sisera hadai ugyanis az imént vonultak le, és én még mindig nyafogóruhában vagyok.

Csámpás lábaim délutánra várhatók, amikor is majd buliba megyek, és remélhetőleg addigra már lesz energiám önfotózni is. Minden elismerésem a húgomé, igen szép dolog az három gyermek, de szerfölött fárasztó.

U.i.: Lópikulába, éppen annyi időm lett volna, hogy beposztoljam indulás előtt a bulijelmezt, erre meg ez a piszok kis Celofán elkezdett hányni. Remek. Takarítás.

Nem baj, holnap is van nap.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/04/22 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: