RSS

4/233 – Auberge espagnole

21 ápr

Valamikor a mai nap során (a pipék tudják, mikor) becsámpázik a húgom Filomélával és Toscával és Giggüvel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ilyenkor nekem egész nap egy piros lámpa villogja a fejemben, hogy “vacsora, kenyérsütés, törülközők, habfürdő, babalavór, kislámpa, 4 hálóhely, 4 hálóhely, paplanhuzat, kispárna, hová a nyimnyámba pakoljam el a Bűnök Barlangjában a gyermeki egészségre ártalmas tárgyakat, tű, olló, fércszedő, ááááá”. Filoméla nemsokára nyolcéves lesz, szóval nem valószínű, hogy gombostűket akar nyeldekelni, de Tosca négy felé araszol, és én kábé ebben az életkorban vágtam át csontig négy ujjat a bal kezemen egy kis cuki zöldnyelű solingeni bicskával, mert úgy gondoltam, kicsi kézhez kicsi kés jár, a hozzám hasonlóan kiskezű önálló felnőttek pedig egyedül is le tudják nyiszálni egy kartondoboz fedelét, és akkor lesz a Krisztike nevű babájuknak jó kis ágy. (Nem ágy lett abból, hanem mészárszék. Krisztike is épphogy megúszta.) Na most Toscához képest én egy nyámnyila és önállótlan kis prücök voltam ebben az életkorban. Ha az a kölyök megnő, meg se áll a világuralomig.

Ifjabb koromban nagyon nagy elismeréssel olvastam olyan történeteket, melyekben a hősi anya felpakolta egy lakókocsiba négy gyermekét, aztán európai körutazásra indult velük. A húgom erre valószínűleg azt mondaná, hogy bagatell, ő gyakorlatilag egy szappantartóba szokta begyömöszölni mind a hármat (plusz esetenként a negyediket is, a férjét), aztán mindenféle izgalmas időjárási körülmények között hajózik át velük három országon. Hogy mást ne mondjak, januárban éppen azon a napon araszolt le velük a Mátrából, amikor mindennémű médiákok azt sikoltozták, hogy ne indulj útnak még síkföldön se, ha nem muszáj.

Szóval ma megint az van, hogy rendet rakok meg szervezkedem, meg zsemlét sütök, meg vacsoráról intézkedem, meg fosok cefetül, hogy mikor és hogyan ér ide húgom meg az ő bolondkordélya. Mindehhez ráadásul be kell fejeznem egynihány díszpárnahuzatot, amit direkte őnekik varrtam, és a muszikák kajája is fogyóban, mert mikor máskor fogyna el az is, ugyi. Asszem, legalább ezt a feladatot kiadom dajkaságba a Repülő Kutatónak, ha ő éppen ráér.

Na, rúgjuk be a motorbiciklit, aztán uccuneki.

Az uccunekihez hajat is robbantottam, pedig festeni kellett volna. A nyavalyába már, hogy folyton csak a karbantartás meg a pintyölés, egészen vad vágyam támadt letúratni kopaszra, aztán amilyen színben visszanő, olyan marad.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2017/04/21 hüvelyk eská, tavasz

 

One response to “4/233 – Auberge espagnole

  1. kingha

    2017/04/27 at 13:39

    jó a gönc –

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: