RSS

4/241 – Smegintelölről

29 ápr

Ma reggel negyed hatkor előszedtem a futócipőmet, ami olyannyira nem volt használatban, hogy egy összemarék macskaszőrt szedtem ki belőle. Aztán a macskaszőr helyére tettem a lábamat, és nekivágtam a reggeli Szentendrének, de előbb összeszedtem a bokrok alól anyósomék napilapját, amit már ismét odabasztak a lábtörlőnkre, hogy aztán szétvigye a fél utcában a huzat.

Majd ha eredményeim is lesznek, mindenképpen referálok, de régen éreztem magam annyira értéktelennek, mint negyedórával a cipőhúzás után. A fizikai erőnlétem egy kupac trágya. Kis kupac. Egy filodendronra sem elegendő.

A múltkor a húgom nekem szegezte a kérdést, hogy hány éves szeretnék lenni most, ha választhatnék, mire én azonnal azt válaszoltam, hogy negyvenegy és fél, de jobb erőnlétben, mint a mostani. Mindezek után persze minden tőlem függ, de a testedzés sose volt központi helyen az életemben: az iskolában nem szerettették meg velem, a családom se volt az a hűdesportos fajta, különben meg én is úgy voltam vele, mint Paganel, aki bejárta a komplett Patagóniát fotelből. (Jó, ő aztán másképp is, de ez csak a szokásos pech volt.) Azt a kérdést például sose értettem, hogy “mennyi volt a versenysúlyod”, mert nekem ugyan nagyjából tizenhárom éves koromtól tizenkilencig egy versenyistálló volt a kamaszkorom, de ahhoz, hogy ott ülök mindenféle versenyeken, és körmölgetek, éppúgy lehettem volna nyolcvan kiló, mint negyvenhét vasággyal együtt. Úszni nem tudok, futni igazából nem szeretek, egyedül tornászni unalmas, csoportsporthoz csoport kellene, túrázáshoz pedig a jelenleginél több idő. Az egyetlen, amit igazán szeretek, az a tánc, de abból se a kötött fajta, hanem csak ugrabugra, úgyhogy nemigen látom magam előtt, amint beiratkozom zumbára vagy tangóra, pedig az út túlfelin a kisbót melletti szépségizében van mind a kettőből. Az út túlfelin jóga is van, de nem az inkább-mocorgós, hanem az ezoterikus fajtából, és én ugyan aszondom, virágozzon minden virág, de igen hamar kihajítanának a kiskertből, ha szétröhögném az összes csakranyitást meg ommmot. Egyetemistaént könnyű volt kielégíteni a táncigényem, de most… Az összes többi hátráltató tényező mellett (hol találok egy olyan helyet ebben a faluban, ahonnan gyalog is haza tudok kúszni, ahol nekem-jó zene van, és ahonnan nem néznek ki egy negyvenes nőt) az életritmusom sem kompatibilis az efféle mulatságokkal: én általában akkor fekszem, amikor mások még a hajukat bodorítják vagy egyenesítik vagy mit csinálnak a mai csajok a fejükkel, mielőtt elmennek bulizni.

Ilyen ergya erőnlétben viszont, ahogy jelenleg vagyok, nem maradhatok, úgyhogy próbálom szárazon tartani a puskaport és macskaszőrtelen állapotban a futócipőt. Ha semmiképpen sem boldogulok, legfeljebb levonulok majd reggelenként a pincébe, fülemben a zenegépeckével, és ugrálok fél órát a borospolcok meg a zongora között, mit nekem Hekuba.

Most viszont piac.

Ennek a ruhának ez az utolsó fellépése tájainkon, szóval bárkinek kell esetleg, kajabáljon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/04/29 hüvelyk eská, tavasz

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: