RSS

4/229 – Szolgáltatás

17 ápr

A mai napot azzal kezdtem, hogy hajnali négykor nekifeküdtem az ezévi legislegutolsó szakdolgozat korrektúrájának. Hatra meg is volt az egész, úgyhogy megkönnyebbült sóhajjal elküldtem, aztán nekiacéloztam lelkemet a mai megpróbáltatásoknak (ha a szakdolgozat nem lett volna elég, ugye).

Ahogyan öregszem, egyre nyűgösebb vagyok a vízbevető hétfőtől, ami jelenlegi formájában csak egy fontos ünnep dicstelen vége, semmi több. Erőteljesen közelít az a pillanat, mikor összes bejáratainkra kiragasztok egy-egy cetlit, miszerint a macskák ivartalanítva vannak és beszariak, én meg mizantróp középkorú nő vagyok szaporodási ambíciók nélkül, aki utálja a pacsulit, szóval hagyjanak békén az elavult termékenységi rítusokkal. Ugyan minden alkalommal hálát adok azért, mert féltucatnyinál több locsoló sose jön, de hát akkor is, mindenkivel kell smúzolni vagy húsz percet, nekem meg egyszerűen nincs kedvem hozzá, slussz. Plusz a büdös kölnik.

Mindehhez még a RK nagybátyja, akinek meglehetősen sajátos humora van, kitalálta, hogy ő ezentúl pénzért fog locsolni minket, amivel csúnyán melléfogott, mert amíg elcsökevényesedett népszokásokról van szó, még beadom nagy duzzogva a derekam, de ha fizetni kell érte, akkor ez már egy szolgáltatás, ráadásul olyan, amit nem óhajtok igénybe venni, tehát a közgazdaságtan klasszikus szabálya szerint ha nincs kereslet, csengethet az ajtón a kínálat, amíg le nem esik az ujja. Nyilván be fogom engedni, persze, aztán a markába nyomok pár kétforintost, tízbanist vagy szlovák koronát (van itt ebben a kócerájban forgalomból kivont apróka is dosztig, miért éppen ez ne lenne), de aki engem meglocsol máma valami kölnivel, számíthat arra, hogy visszalocsolom. Lehetőleg olyasmivel, aminek még számomra is túl édes meg csajos az illata. (Igen, olyan is van ebben a kócerájban, stb.)

Pampogás és vekengés bezárva, felvonultam a Bűnök Barlangjába ruhát gyártani a félpucér babáknak, hogy legyen mára a duzzogáson kívül is beblogolnivaló. Folyt. köv.

Ma amúgy még mindig a “kidobjam-nedobjam” állványról válogattam, és jelen pillanatban úgy gondolom, a kötényruha meg a póló marad, a túl nagy papucscipő meg a túl öreg kardigán viszont repül, pápuszi.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/04/17 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

2 responses to “4/229 – Szolgáltatás

  1. peony67

    2017/04/17 at 07:40

    Már megszámlálhatatlan év óta bujkálok a locsol(kod)ás elől… Úgyhogy inkább a munkába temetkezem, az egyetlen hímnemű, akit elég közel engedek, hogy locsolkodni tudjon, az a fiam, és ő is csak vízzel teheti… Nyúl, piros tojás, meg a kétszáz forintosok nuku.

     
    • mák

      2017/04/17 at 07:46

      Komolyan kíváncsi lennék arra, van-e olyan nő, aki teljes mértékben és minden fenntartás nélkül örül a mai napnak…

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: