Eddigelé igen érdekesen alakulnak a dolgaim erre a hétvégére. Ez a finom megfogalmazás arra, hogy a legkevésbé sem úgy, ahogyan én azt elterveztem. Akadályaim száma légió, köztük főként én, de a szőrös is dolgozik azon, hogy megnehezítse a zéletet, és folyton úgy érzem, lemaradásban vagyok.

Fel kell hívnom a témavezetőmet. Be kéne tennem egy újabb mosást. A kovász megint enni kér. A korrektúra még Luca székénél is úgyabbul áll. Mindehhez meg tegnap este filmnézés közben horgoltam két ilyen izét,

és akkor ez még egészen jó tervnek látszott, de most kétségeim vannak arról, tényleg fel tudom-e használni őket arra, amire eredetileg szántam. (Á, úgyis meglátjátok majd.)

Ami a szőröst illeti, fél órával ezelőtt nekiláttam volna áthúzni az ágyneműt, erre meg tessék.

Ezek után az már valószínűleg nem lep meg senkit, hogy a hajam is felrobbant a mosástól, de ezúttal valami egészen bizarr némafilmes stílben.

A fejemben pofázókat pedig most már tényleg le kéne lőni a francba.