Még mindig a futonomon ugatok, és igazából mutogatni sincs rajtam mit, úgyhogy sztorizzunk egy kicsit, hadd ne unatkozzatok.
Eredetileg erre a hétvégére terveztem, hogy, hátulsó pár előre fuss, őszbe rántom a szekrényt. Ilyenkor szoktam a kánikularuhákat meg a nyári cipőket-táskákat elcsomagolni, a blézereket megvizsgálni, kell-e nekik tisztító, a színes harisnyákat leellenőrizni, van-e rajtuk lyuk. Melyik az a szoknya, amit nem akarok/tudok többet felvenni, mit szeretnék átalakítani. Effélék. Ilyenkor szoktam azon is elábrándozni, milyen új holmikat szeretnék megvarrni a százhúsz Burdából, ami a Bűnök Barlangjában lapul. Ki is szoktam válogatni vagy tíz darabot, amiből aztán persze nagyrészt nem lesz semmi, de ábrándozni akkor is jó.
Nos, ezúttal nagyúrian roggyant állapotomra való tekintettel a végén kezdtem a partit, a Burdákkal. Az egyik ’96-os őszi példányban pedig ott volt ez.
Ah, nosztalgia. Nekem valamikor épp azidő tájt, ’96 környékén sikerült kapnom egy ilyet ajándékba, már nem emlékszem, kitől. Meg is állapodtam magammal, hogy ez nagyon kellemes illat, majd húsz év múlva(!) biztos teljesen elégedett lennék vele, de most még nem vagyok hozzá elég érett. Attól persze elfogyott valahogyan, huszonévvel ezelőtt igencsak templomegér voltam ahhoz, hogy drágaszépjó parfümöket ebek harmincadjára hagyjak, mikor magamat is büdösíthetem velük. (Néhány évvel később a Davidoff Cool Water Woman is elfogyott, hiába gondoltam minden egyes alkalommal, ahányszor magamra fújtam, hogy “a férfi változat sokkalsokkal jobb”.)
Summa summárum, most már végre elég öregnek érzem magam az Indián Nyárhoz, de az Indián Nyár azóta, huss, kiment a divatból meg a forgalomból. Priscilla Presley a fenti reklámfotón még nálam is fiatalabb, de artisztikusan ki van blőrözve, hogy ne mutassa a korát, mostanra pedig olyannyira gumikacsává műttette magát, hogy nyomokban sem emlékeztet önmagára.
Ez itt most valahol nyomokban igen nagy igazságok megállapításához is vezethetne, de inkább maradjunk annyiban, hogy tényleg szeretnék magamnak egy új parfümöt. Valami őszieset-indiánnyarasat. Azt hiszem, most már elég érett vagyok hozzá. Bár, izé, ez erősen véleményes.
perenne2
2019/09/21 at 10:14
Itt van, de úgy tűnik csak nagyobb üveg, ha komolyan szeretnéd.
https://www.parfumgardrob.hu/priscilla-presley-indian-summer-noi-parfum-edp-50ml-886
mák
2019/09/21 at 10:22
Kösz, de annyira azért nem hiányzik, hogy majdnem ötvenezret adjak érte… 🙂
perenne2
2019/09/21 at 10:37
Gyanítottam. Mennyi fonal meg macskapapi jön ki belőle! Az ember tudja mik a lényeges dolgok az életben.
mák
2019/09/21 at 10:55
🙂
fűzfavirág
2019/09/21 at 10:33
Micsoda álla van ennek a Priscillának…
Én a Fidjivel jártam úgy (miközben magamnak vettem, saját, keservesen megkeresett pénzemből), hogy máson imádom az illatát, rajtam meg büdös izzadságszagot produkált csak. Végül elajándékoztam, mert az ember ismerje be, ha legyőzték.
Drukk, hogy találj valamit, ami elég őszies meg bolondos hozzád 😀
mák
2019/09/21 at 11:01
A parfümválasztás elég nehéz dolog, de néha kell valami új. Igaz, van egy olyanom is, ami mellett már kábé másfél évtizede kitartok, és ezt valószínűleg nem is fogják kivonni a forgalomból. Ami 1806 óta működik, az még elműködget egy ideig. 🙂
https://www.roger-gallet.com/fr-fr/Jean-Marie-Farina/Eaux-de-Cologne/Eau-de-Cologne-Originelle-Cr%c3%a9%c3%a9e-en-1806-p288.aspx
fűzfavirág
2019/09/21 at 11:40
Hát ja 🙂 mondjuk én is ezeket az illatokat szeretem. Viszont a világból kifutok a pézsmától…