Újabb hajnali indulás, újabb délutáni érkezés. Ez utóbbi (mármint az érkezés) speciel arra, hogy apósom éppen a termosztátot babrálja, mert reggel a Repülő Kutató, mielőtt elindult volna Iasi-ba, megpróbálta bekapcsolni, és nem sikerült neki. Én ekkor már nyilván nem voltam itthon, de állítólag olyan kétségbeesetten rohangált, hogy még állandó konferenciapartnerét, Krteket is sikerült itthon hagynia a nagy szaladgálásban.

Mindenesetre most meleg van, sikerült fotót is csinálnom magamról (természetesen abban a szobában matatott apósom, ahol a fotók készülnek, ki kellett várni).

Tipikus vis maior-öltözék lett a mai napra, mert én ugyan eredetileg más cuccokkal akartam felvenni a kockás ruhámat, viszont öt negyvenkor kiderült, hogy nem mennek alá más cuccok, sőt még én is aligéppen férek alája. Fogalmam sincs, mi a rosseb történt, egyetlen kilóval nyomok többet, mint amikor megvarrtam ezt a dögöt, most mégis rettentő szűk mellben, muszáj vele kezdenem majd valamit.

Majd. Most egyelőre csak bedobtam egy mosást, aztán leülök, és nézem Pocit. Már negyedórája mosakszik, én meg kezdek kissé aggódni, vajon miért csinálja ilyen hosszan. (Hé, azt sose állítottam magamról, hogy normális lennék.)