RSS

7/15 – Szardella

15 Sze

Az akaraterő diadala vagyok, nem vitás. Tegnap (feltehetőleg szoros összefüggésben azzal, hogy az év utolsó meleg hétvégéjét jövendölték be minden elképzelhető platformon), a népek rettenetes lendülettel kirohantak a zöldbe, márpedig a Dunakanyar épp elég zöld. Eddig még sose tapasztaltam ennyi parkoló autót az útvonalamon – még olyan helyszíneken is tömegével hemzsegtek, mint a dömösi átkelő, ahol amúgy máskor legfeljebb tébláboló vadkacsákat lát az ember. Emellett rengetegen voltak olyanok is, akik tömegközlekedéssel óhajtottak kivonulni a zöldbe, amit én általában igen lelkesen pártolok, de tegnap, miközben a szardellakonzervben nyomorogtam a többi szardellával egyetemben, csak arra tudtam gondolni, hogy “maradtatok volna a seggeteken”. Ha nem vitt volna a kötelességtudat, valószínűleg leszállok Leányfalun, és alázatosan odatelefonálok a Repülő Kutatónak, hogy fuvarozzon haza. (Ő egyébként, mivel ugyebár hazaugrott másfél napra, épp iszonyatos monstre befőzésben volt, ecetes csilik meg darált csípőspaprika-krémek, sült padlizsánok és aszalt paradicsomok közepette. Szép az ilyen munkamegosztás, nemdebár: a tudós úr épp háziasszonykodik, a ház asszonya meg elvonul tudományt teríteni a levelezősöknek.) A kötelességtudat viszont megtette a dolgát, bár tényleg nagy volt a kísértés: fél órába telt, hogy megtegyünk összesen tizenhárom nyavalyás kilométert, nem vicc. Én ezt ráadásul állva, mert, mint már mondtam, egy szardellakonzervben voltam sok más szardellával. Fél órával az indulás után viszont végre odaértünk Tahitótfalu hídfőhöz, ahol leszállt egy komplett középiskolás osztály, és végre le tudtam rogyni egy ülésre. Ekkor viszont, mint ez ilyenkor szokás, természetesen leült mellém az a nő, aki valószínűleg augusztusban fürdött utoljára. Én ezen már csak röhögni tudtam volna, ha nem azzal vagyok elfoglalva, hogy a bőrlégzési technikámon dolgozzak a következő fél órában, amíg végül hálistennek leszállt Pilismaróton.

Az órákat, amiket tegnap tartottam, fedje a feledés kegyes fátyla, én mindenesetre megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Utána hazakúsztam, és ugyan attól tartottam, hogy hazafelé is ugyancsak vonszolódás várható egy kerekes szardellakonzervben, de ezúttal kezemre játszott a meleg délután, az embereknek még nem akaródzott hazamenni a zöldből, úgyhogy úgy mentünk át a Dunakanyaron, mint fos a libán.Hazaérve lerogytam a kanapéra, ölemben a vödörnyi krumplipürével, amit az én áldozatos férjem főzött nekem, és közöltem, hogy én innen fel nem állok kedd reggelig.

Azóta persze finomítottam egy kicsit ezen a szent fogadalmon, de nem sokat, úgyhogy míg a népek újabb rohamot intéznek a zöldbe, a Repülő Kutató pedig elvonul Brüsszelbe okosemberkedni, Az Akaraterő Diadala felemás zoknikban meg nyafogóruhában dögölészik majd a lakás különböző dögölészőhelyein, közben pedig megiszik több hektó teát. Szólottam, uff.

Ó, és természetesen ágybarajzfilm is lesz. Azt hiszem, a Gyilkos sorokkal kezdem. (Igen tudom, hogy az nem rajzfilm, de olyan, mintha az lenne.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/09/15 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: