RSS

5/114 – Mustaherukka

23 dec

Tegnapelőtt este, miután megírattam meg kijavítottam a dolgozatokat, bedurrantottam a sütigyártó futószalagot. Ha belegondolok, már évek óta ez a forgatókönyv: advent utolsó hetéig nincs a házban semmi édes nyammognivaló, aztán két nap leforgása alatt hirtelen összeütök két kiló aprósütit. Jelenleg hatfélénél tartok, de még nyilván lesz belőle, ez már így szokott történni. Előbb megcsinálom a régi-tuti-bevált receptjeimet, aztán jövel kísérletezés vidám szakasza, amikor olyan egzotikus dolgokat ráncigálok elő feneketlen kamrámból, mint kardamom meg narancsvirágvíz, és térdig gázolok a lisztben meg porcukorban. Eddig még nem volt az efféle produkciókra panasz, a Repülő Kutató roppantul támogató ezekben a projektekben (naná hogy az), és a bűnjelek is mindig eltűnnek január elejére. Ami nem, az rendszerint szép kopogósra szárad, aztán bekerül a darálóba, és kekszmorzsaként túrótorta-alap lesz belőle vagy valami más efféle. Sütiügyben is hasonlóképpen működöm, mint az anyagficlikkel, mármint hogy nem megy itt semmi sem kárba, legfeljebb veszendőbe. A klasszikus karácsonyi fojtós-munkás sütikre viszont garantáltan nem lehet számítani az én konyhámban. Zserbót meg bejglit csináljon más, például egy cukrászda. Én beérem a kávés szívecskékkel meg a csokicsókokkal.

Hoppá, az imént találtam egy dobozt, amin azt írja, hogy mustaherukka rouhe. Finn feketeribizli-por. Pedig, ahogy elnézem itten a sütik egyre magasabb kupacát, ideje lenne most már ráülni a kezemre.

Nagyon szép őtözködős bloggeri produkció lenne azt mondani, hogy a feketeribizli-porhoz öltöztem, de nem, a Marimekko-kötény előbb volt színen, mint a mustaherukka. Tényleg. Vagyis, ha hihetünk a google fordítónak, todella.

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2017/12/23 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

13 responses to “5/114 – Mustaherukka

  1. Zsuzsi

    2017/12/23 at 10:18

    Vagy valahogy előbbre szerveznéd ezt jövőre, és árulnád a sütiket. 🙂 Lennének rá érdeklődők. Todella 🙂

     
    • mák

      2017/12/23 at 10:20

      Épp ez a baj, hogy nem tudom előbbre szervezni. Mire végzek a félévvel meg a vizsgaidőszak első hetével, épp csak erre a kétnapos rohanásra marad idő. 😦

       
  2. vica57

    2017/12/23 at 11:37

    Érdekes, nekem meg az aprósütikhez nem volt sose türelmem 🙂
    De hogyan is lett volna, amikor az ex meg a fiam gyorsabb ütemben tüntette el, mint ahogy készültek 😀 😀

    Nálunk a szeletelhető sütik dívtak, de: egyik sem fojtós. a bejgli pláne nem, az jó szaftos a tölteléktől, nem érdekel, hogy kireped 😀 Mindig teszek egy csomó lekvárt és aszalt gyümölcsöt is a töltelékbe. Zserbót nem sütök, viszont helyette kémes mézes volt (dupla adag krémmel), meg Charlotte, meg diópiskótából vajkrémes csokitorta, esetleg Fekete erdő.

    Most már csak mákos meg gesztenyés beigli van, meg a csokitorta (az ÉN tortám, mindig ezt kaptam szüli és névnapra). Az idén annyiban újítottam, hogy a torta helyett vettem egy nagy doboz Marlenkát 😀

     
    • mák

      2017/12/23 at 11:45

      Az aprósütit azért szeretem jobban, mert nem igényel további darabolást meg hűtést meg más hercehurcát, ha már készen van. Emellett ki lehet rittyenteni egy tálban a nappali közepére, és akkor is elég mutatós. És tartósabb is a krémeseknél.
      Aztán meg valamiért az az illúzióm, ezek kevésbé rakódnak rá az ember hátsó felére, mint egy dupla krémes mézes. 🙂

       
      • vica57

        2017/12/24 at 19:17

        A tartósság nem volt szempont. A fénykorban karácsonyra és szilveszterre/újévre rendszerint elfogyott 4 nagy tekercs beigli (nagyobbak a boltiaknál), egy 8 tojásos piskóta csokitorta, egy krémes mézes (nagyjából 25*40 centis lapokból), egy 6 tojásos piskótából + fél l tejszínből a gesztenyés Charlotte vagy kókuszos meglepetés torta, esetleg egy püspökkenyér is, és Szilveszterkor még sütöttem több tepsi pogácsát/sajtos rudat. Ekkorra az édesekből már max. csak a mézesből volt valamennyi.

        Egyetlen egyszer maradt meg sütemény, amikor a flódnival kísérleteztem, az nem jött be a famíliának.

        Csodaszépek és étvágygerjesztőek az aprósütik 🙂

         
        • mák

          2017/12/24 at 23:32

          Köszi. 🙂
          Mi nem vagyunk nagy sütievők, két rúd bejgliből egy szégyenletesen ránk száradna. Ezért van ilyenkor, hogy inkább sokfélét csinálok, mintsem egy-egyféléből sokat. Kivéve a csokicsók. Arra a szomszédból is rájárnak.

           
  3. hosszu

    2017/12/23 at 14:15

    A narancsvirágvizet én magamra szoktam kenni (a kardamomot azért nem). A nem elfogyó sütiket meg nem tudom értelmezni, de szívesen segítek, hogy ne forduljon elő ilyesmi 😀

     
    • mák

      2017/12/23 at 14:20

      😀
      Akarsz narancsvirágvizet? Még van egy csomó. (Meg körömlakkok. Meg rúzsok. Meg más izé.)

       
      • hosszu

        2017/12/23 at 14:22

        Naná! (És sütit is 😀 )

         
        • mák

          2017/12/23 at 14:36

          “Tyúkot! És libát! És kakast is!” 😀

           
  4. Zsuzsi

    2017/12/24 at 09:15

    Ne hagyj minket a bizonytalanságban, végül lett fekete ribizli poros sütemény? 😀

     
    • mák

      2017/12/24 at 09:18

      Nem. Erőt vettem magamon. 😀

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: