Ez itt kérem szintén én vagyok, épp csak a szokásos papagáj helyett a mai szép napon egérkének öltöztem úgy nagyjából. Megyek vizsgáztatni. Ehhez nem kell tarkabarkának lennem, a népeket majd ébren tartják a szociogén tényezők, az élményszerűség elve meg a mezopotámiai írnokképzők.
Mindemellett továbbra is abban az illúzióban ringatom magam, hogy ugyan a magyar tél szokásainak megfelelően krumplibarna vagyok és búbánatfekete, de azért mégiscsak másképp egy kicsit, mint ahogyan ez errefelé megszokott. Nyilvánvaló csillagászati okokból itt a képen amúgy még a kiindulópontnál is fakóbb vagyok, holnap lesz az év legrövidebb napja. Nem baj, onnan már felfelé megyünk.
(A címben egyébként egy Balla Zsófia-verskezdet található. Valamiért csak úgy eszembe jutott.)
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2017/12/21 at 08:18
Valóban másképp, jól gondolod. Még ezen uncsi színekben is vidámra öltöztél. Kedvencem a zoknid, valamint annak vékony vonalaihoz passzoló rúzsod. 🙂
mák
2017/12/21 at 09:41
Ennek ellenére vissza fogok térni a papagájkodáshoz. Az előbb majdnem elütöttek. A zebrán, természetesen.
micsodamadar
2017/12/21 at 12:26
Jaj nekünk! Nem, nem soha többet, a szürkebarnafekete sehányadik árnyalatát ! Depedig a kárómintás (?) harisnyából kivillanó térdek alulfelül szürkével nem is mutatnak rosszul.☺
mák
2017/12/21 at 12:38
Azért egyszer, ha teljesen megbolondulok, tartok itt egy párhetes gyakorlatot “hogyan legyünk tarkabarkák a sár minden árnyalatában” címmel.
Lehetőleg olyankor, amikor kevesebb esély van arra, hogy elcsapjanak a zebrán.
Zsuzsi
2017/12/22 at 09:24
Tavasszal-nyáron, amikor körben több a zöld. 🙂