Ez most megint csalás. A való életben gyomorrontással heverek nyögdelve és csalánteát iszom meg pirítóst eszem, de nem küldhetem be újra a macskákat magam helyett, úgyhogy nesztek, ezt vettem fel tegnap délután, amikor végre megszáradt a hajam, és én ábrándosan végigmásztam a város összes könyvesboltját. Gondoltam, jól jöhet még a fotó, és mennyire igazam volt.

Egyébként szeretném megjegyzeni, hogy a világ súlyosan igazságtalan, én ezt a gyomorrontást nem érdemlettem meg. Még ha legalább egész karácsony alatt röfögve tömtem volna az arcomat, de nem. És ma a húgomékat akartam meglátogatni, nem pedig csalánteán tengődni, irgumburgum.