RSS

10×10 címkéhez tartozó bejegyzések

6/139 – Közeleg

Az ugyan bődületes hazugság lenne, hogy fitt vagyok, friss és üde, de harcrakész vagyok, az is valami. A konyhapulton kel a kenyér, a mosógépben bent forog egy töltésnyi ruha, én meg mindjárt elvágtatok a könyvtár felé, hogy vastag és okos (és sajnos túlnyomórészt unalmas) könyveket szerezzek a közelgő tavaszi félévhez.

Az első óráim ugyan február 12-én lesznek, az még majdnem egy hónap, de higgyétek el nékem prófétának, az a majdnem egy hónap úgy el fog telni, hogy csak suhuhuhú.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/17 hüvelyk tél

 

Címkék:

6/137 – Kettőt egy csapásra

Hát, mókuskáim, ilyet még eddig nem köpött a zuniverzum, és valószínűleg nem is fog. Reggel kilenc és délután fél kettő között szinte folyamatosan szépítettek, előbb kozmetikus, aztán fodrász.

Szibarita váz. Csak ennyit mondhatok. Meg hogy muhaha.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/15 hüvelyk újracucc, tél

 

Címkék:

6/130 – Szürke pép

Továbbra sem tudom, vajon miféle szürke pépet fújtak be az én fejembe akkor, amikor kiírtam a vizsgaidőpontokat. Ma reggel már nyolckor le kell pattannom itthonról, és este hétig vissza sem térek, mindezt huszonegy vizsgázóért, akik (nyilván) darabokra szakadt csoportokban szotyogva jönnek – nem is tudom, miért, hm. Ja, azért, mert úgy hirdettem meg a vizsgaidőpontokat. Tíztől tizenegyig négy, tizenegytől tizenkettőig négy, utána hosszú bálozás ülve, majd négytől ötig tizenöt. (Levelezős hallgatóknak délutáni vagy hétvégi időpontokat szoktam megadni, mert a munkából nem mindig eccerű elszabadulni egy komplett napra. Mint megtudtam, más tanároknak más intézményekben nincsenek efféle skrupulusai, az egyik ismerősöm férjének – szentendreiek – pénteken reggel nyolcra hirdettek vizsgát Szombathelyen. Nem is ment el az évfolyamból csak négy ember. Nem is ment át a vizsgán egy se.)

Mindehhez a mai szép napra Esztergomba mínusz hét és plusz egy fok közti hőmérsékletet, valamint havazást jövendöltek. Jó, persze, az irodámban meg a tanteremben nem fognak ordítani farkasok, de a négy óra hosszat tartó bálozást igazán jó lenne megszakítani azzal, hogy letotyogok a központba beszerezni pár dolgot.

Mindegy, pofám lapos, enyém a balhé, és magamnak csináltam.

Legalább jól leszek bónyálva, no.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/08 hüvelyk eská, tél

 

Címkék:

6/129 – Péktucat

Boá.

Valahol van a házban egy notesz, amiben van egy lap, amin van egy vázlat. Ez a notesz a házban szétszórt kábé péktucatnyi tök egyforma notesz egyike, a poén kedvéért azt sem tudom, pontosan mennyi van belőlük, és hogy melyikben van az a lap, amin van az a vázlat.

Na így fest most az életem. Én ehhez képest még egészen elviselhetően festek.

Megmondtam, hogy a legeslegöregebb nyafogóruhám, ami a januári készletbe bekerült, nem fogja megúszni az átalakítást.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/07 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/127 – Niente

Mint sokszor máskor, ezúttal is csak Hannibal Smith-t tudom idézni, aki imádja, ha egy terv összejön. Jó, ő nyilván nem áutfitekben gondolkodott, a legtöbbször (bármi meglepő) én se, de a mai konkrétan benne volt a fejemben, amikor összedobtam az e havi tízszertízet, szóval csuhajja.

Más szempontból nem annyira csuhajja a világ, kicsit én is úgy érzem magam, mintha egy lefelé zuhanó tankot akarnék irányítani (“Célra tart! Tűz!”). Már csak ma meg holnap tart a dolce far niente időszaka, és ami a farmerekkel való küzdelmet illeti, bizony úgy is érzem, hogy a legjobb lett volna ráülni a kezemre, és megvárni, amíg elmúlik a nyiszálhatnék. Valamiképpen igen látványosan gajrament a projekt, és ha nem harangoztam volna be, hogy én ezt most aztán tényleg, de mindenáron, akkor valószínűleg félre is tenném a baklövések közé, amíg nem jut eszembe egy nadselű ötlet arról, hogyan tudnám kijavítani, de így inkább összeszorítom a fogam, és megcsinálom, ahogy eredetileg terveztem, bármilyen kajla is lesz az eredmény.

Azért ne sajnáljatok nagyon, ma reggel már sütöttem egy tucat banános muffint, és a rozskenyér most tart a harmadik kelesztésnél (ja, ez olyan), viszont tényleg be kell fejeznem a megkezdett farmermerényletet, mert ha nem, akkor végképp nem lesz csuhajja.

Megyek is, bedurrantom Eriket.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/05 hüvelyk tél

 

Címkék:

6/125 – Nádli

Drága jó Blognak Népe, ti a jelek szerint éppen olyanok vagytok együttvéve, mint én tökegyedül. Feltettem tegnap a kérdést, hogy mit vágjak előbb szét, pulcsikat vagy farmernadrágokat, a válaszokból pedig kijött, hogy külön-külön el tudjátok ugyan dönteni, de összességében mégiscsak abban maradtatok, hogy döntetlen. (Azt mondtam, reggelig várok, kilenckor pedig még mindig döntetlen volt. Ez asszem már eléggé reggel ahhoz, hogy következtetéseket vonhassak le belőle.)

Na jó. Most átbillegek boltba, aztán visszajövetelem után feldobok egy pénzt, hogy melyikkel kezdjem. Hosszú (hosszabbacska*) távon amúgy is az lesz, hogy egy sima, egy nádli, vagyis váltogatni fogom a projekteket. Három pulcsi van ott és még annál is több farmernadrág. (Ó, meg farmerszoknya is. Azokat tegnap totál elfeledtem.)

* Még négy napom van rá, mielőtt visszafekszem abba a munkába, amiért valójában tartanak, úgyhogy amit ez alatt meg tudok csinálni, egyelőre annyival maradunk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/03 hüvelyk eská, tél

 

Címkék:

6/124 – A közvélemény kutat ás

Berúgom én ezt a januárt, de mint egy öreg Mobrát, be én.

Na persze, mint erre szent fogadalmat tettem, nem foglalkozom semmivel, ami fontos lenne, ehelyett világi hívságokkal fogom átmulatni ezt a hetet.

Egyik vidám világi hívságom, mint tudjátok, hogy dógokat vágok szét és rakok össze. Mivel szétvágandó dógok vannak köröttem igen nagy mennyiségben (ez itt alant csak a felszín), kérem a nagyérdeműt, véleményezze: mivel kezdjem?

1. Három pulcsi, akiket én már meguntam, kiszelektáltam, felajánlottam a közönségnek blogon is, élőben is, nem kellettek senkinek. A januári 10×10-hez döbbenetesen passzoló színvilágot adnak össze ők hárman, csak szólok.

2. Egy kupac farmernadrág, amelyeknek kétharmada nem is volt rajtam sose, egyszer csak úgy a fejemre estek azzal, hogy “te olyan ügyes vagy, biztos fel tudod használni”. Ezeket is felajánlottam, nem kellettek, stb. Azokat még kiveszem a kupacból, amik olyannyira hordatlanok, hogy még a papírcímke is rajtuk van, mert azt még oda lehet adni jótékony célra, a többi megy a levesbe.

Szavazz, Blognak Népe! Holnap reggelig várom válaszaitokat, aztán nekiugrom a feladatnak, mint Stevie Wonder a zongorának.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/02 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Címkék:

6/januári 10×10 – készlet

Már bejelentettem, hogy az újonnan turkált kardigánom (nevezzük esetleg “pszichedelikus véraláfutásnak”) színeihez fogom passzintani a januári készletet, hát tessék. Én szóltam előre.

Az állvány tartalma (a kiegészítők meg a télikabátok továbbra sem a készlet részei):

  • a pszichedelikus véraláfutás
  • a véraláfutással egyidőben turkált balti-kék pulcsiruha
  • nagy zsebes kord szoknya (újracucc)
  • lila póló rózsaszín virágocskákkal
  • kék jeggings
  • piros tulipános kötényruha (eská)
  • kék tunika
  • legrégebbi nyafogóruhám (eská, természetesen – átalakítás, pontosabban felfrissítés is várható)
  • szürke térdcsizma
  • türkizkék tornacipő

Huhh, micsoda rémségek lesznek itt ebből.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/02 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Címkék:

6/decemberi 10×10 – eredmény

Na ezzel is megvagyunk.

        

        

Tudja a penész, ezeknek a kihívásoknak mintha egyre alacsonyabb lenne a sportértéke.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/28 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

Címkék:

6/119 – Dupla vagy semmi

Már egy egész hete lapítok itthon, és a szilvesztert is minden bizonnyal békés szundikálással fogom tölteni, ma este viszont partiba vagyok hivatalos, úgyám. Ennélfogva mára kettő áutfit is várható, mert mégsem ődönghetek délutánig pizsiben.

Kezdjük a délelőttöt könnyed, ámde igényes itthonmaszogó jelmezben, pipacsos zoknikkal,

aztán délutánra (folytköv.)

rádobok az egészre néhány plusz réteget, és elmegyek ereszdelahajamatra.

6.119b

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/28 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/118 – Házias erények

Azt hiszem, idei karácsonyisüti-gyártó tevékenységemre sem mondhatni, hogy panasz és égre hasító jajszó fogadta volna az eredményeket. 24-én expediáltam a szomszédba a családnak az ellátmányt, ezt itt, ni.

Ez egy szép nagy doboz. Dugig tele. Ehhez képest tegnap délután-este az unokaöcsi még kétszer fordult egy-egy púpos tányérnyi adaggal, bár némi paidagógoszi szigorúsággal rá kellett szólnom, ne csak a csokicsókból vigyen. Már ötödik éve zsinórban az a kedvence, úgyhogy a továbbiakban valószínűleg leegyszerűsítem magamnak a dolgokat, és következő izénapjára megsütök neki egy komplett nyolcvandarabos adagot, ajándékba pedig kap majd egy csinos dobozt, benne a gondosan kimért alapanyagokkal meg a recepttel. Nincs az elkészítésnek egyetlen olyan mozzanata sem, amivel ne tudna megbirkózni egy csokicsókra éhes tizenhárom éves ifjú legény, meg hát ugyebár a jövőre is gondolni kell, amikor majd muszáj lesz valamivel imponálnia a lányoknak. Arra igen kevéssé alkalmas a foci (legalábbis amíg nem jár vele egy Lamborghini slusszkulcsa), és még kevésbé alkalmas másik nagy szerelme, a horgászat. Nem vagyok ugyan biztos abban, hogy a modern ifjú hölgyeket érdeklik a férfiakban fellelhető házias erények, én még egy definitíve más generáció tagja vagyok, ergo lövésem sincs, mit találnak vonzónak a jelenlegi tinik, de a csokit valószínűleg ők is szeretik. Tippjeim szerint sokkal inkább, mint a sáros sportszárakat és büdösre izzadt focitrikókat meg a végeérhetetlen történeteket a fárasztásról meg a csaliról, de ez csak egy tipp.

Ami a házias erényeket illeti, én a mai reggelt (hajnal volt az, nyilván) is sütéssel kezdtem, de ezúttal végre nem valami édes izét csináltam, hanem a boule nevű kenyérnek gyürkőztem neki már másodjára. A nekigyürkőzés nem csak afféle szófordulat, ezt a nyavalyást három és fél órán át kell hajtogatni meg keleszteni, és istenbizony nem vagyok benne biztos, hogy megéri, de évi egyszer belefér. Na hát kérem ezúttal valami teljesen bizarr ördögi körbe futottam bele, merthogy én ugyan megcsináltam minden fázist (dagaszt-pihentet, sót belegyúr-újrapihentet, nyújt-keleszt-hajtogat-visszadobozol×3, készre formáz-kelesztőkosárba dug-pihentet), de az akciók között eldőltem a kanapén, és édesdeden aludtam egyet-egyet, színes-szagos-hülye álmokkal, ahogyan ezt kell. Természetesen ébresztő nélkül. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy éppen elkaptak a Szaharában a kémelhárítók, miközben a faszimmal mindketten narancssárga kezeslábasban próbáltunk elbújni előlük összebilincselve, mire én felébredtem, hajtogattam egyet a tésztán, vissza rá a doboztetőt, engem meg vissza a kanapéra, snitt, és máris légtornásznő voltam valamilyen artisztikus cirkuszban, négy méter hosszú platinaszín varkocsok lógtak a fejemről kócból, és igazán boldog voltam addig, amíg a hintán lebegtem, mint egy táncoló felhőcske, de mikor leszálltam a földre, csak totyogni tudtam, ölemben több kiló kócot cipelve, na és akkor felébredtem, hajtogattam egyet a tésztán, vissza rá a doboztetőt, stb. stb. stb. Ennélfogva a) végre kellő alapossággal kialudtam magam, b) fantasztikus hülyeségeket álmodhattam össze, c) a boule nevű kenyér öt és fél órán át kelt három és fél helyett.

Attól még megesszük.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/27 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/117 – Tangóharmonika

Tegnap este, míg a Repülő Kutató átlátogatott a szomszédba a családjához disznótorost zabálni meg alkoholneműeket inni, én a Bűnök Barlangjában szöszmötéltem a karácsonyra való tekintettel, aztán bealudtam a futonon. Ez utóbbit rendkívül sikeresen, legközelebb hajnali háromkor ébredtem arra, hogy úgy össze vagyok zsúfolva, mint egy tangóharmonika. Ebben eleve nem is volt semmi meglepő, a futon 140 centi széles, én meg 163 hosszú vagyok, úgyhogy amikor a futont összehajtogatom kanapévá (és általában ez van), én is csak hajtogatva férek el rajta. Meglepő az volt, hogy még abból a 140ből is csak kábé 120at használtam fel, a lábamnál ugyanis azonnal agnoszkáltam valakit, aki szőrös volt és horkolt, nédda, egy Poci. Mondanom sem kell, palotánk összes termeiben van minima kalkula hat ágy/kanapé és öt fotel, a székeket már nem is számolom össze. Ehhez képest úgy össze voltunk zsúfolva ott mink ketten, mint egy Grimm-mesében, ahol a hetedik gyermeknek már nem jut más hely aludni, mint a polcon a bokályok között.

Kihajtogattam magam Poci alól (ő nem zavartatta magát, aludt tovább), aztán behallgatóztam a hálószobába, ahol a hurkakolbász meg a borok békésen horkoltak a Repülő Kutatóból, majd lelátogattam a konyhába kávéért, ott pedig újabb idilli jelenet fogadott. Láttátok ti az Arabella című csehszlovák gyermekfilm-sorozatot? Na abban volt egy olyan felvonás, amikor a gonosz királylány varázslattal modernizáltatja a mesebirodalmat, és ennek eredményeként a kemencesutban szundikáló lusta atyafi (nemzetközi mesealak, mindenhol van belőle) arra ébred, hogy egy marha kényelmetlen gáztűzhelyen kuporog egy tipikus nyolcvanasévekbeli panelkonyhában. Nálunk ezúttal ezt Celofán alakította, aki a sütő előtt gubbasztott a padlón, holott, mint már mondtam, hat ágy/kanapé, öt fotel, és még mindig nem számoltam össze a székeket. (Jó, ez valójában elég logikus volt Celótól, mert éppen a sütő előtt indul a padlófűtés keringtető rendszere, tehát ott a legmelegebb a csempe. Na de akkor is, ágyak, kanapék, fotelek, székek?)

Minekutána úgyis úgy indult a reggelem, mint egy szájbavert mese, tápláltam a mindig éhes kis nyikorgót a sütő elől, aztán gondoltam, kihasználom az éjek évadját, és olyan dolgot fogok csinálni, amihez semmi kedvem. Úgyhogy restauráltam a fejemen a pipirost. És aztán visszaaludtam. Hurrá.

A múlt héten, mint esetleg emlékeztek, úgy vártam én ezt a szünetet, mint a mennybőlazangyalt, de mostanra már az oldalamban a lustálkodásból eredő bűntudat kicsi harapáskái láthatók (a hétféle süti meg ajándékbaglyok meg a vízszintes karácsonyfa valamiért nem számítanak). Muszáj lesz kitalálnom valami nagy akciót, amitől persze az Úr óvjon mindannyiunkat, mert eszem nincs túl sok, viszont ebben a hónapban a blogom olvasottsága a bányabéka fenekét nézegeti, a Bűnök Barlangjában van több köbméter anyag és átalakítanivaló, ráadásul az elmúlt hetekben turkáltam néhány új ruhadarabot, úgyhogy asse tudom, mivel kezdjem.

Mivel kezdjem?

Csak azt ne mondjátok, hogy egy könnyed kis aerobic-edzéssel.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/26 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/116 – Pizsinap

A karácsonyi tradícióim fontos része, hogy a huszonötödike lusta kis itthonmaszogást jelent pizsiben vagy ennek valaminő megfelelőjében, ami ugyebár ezeken a tájakon igen kézenfekvően nyafogóruhát jelent.

Öregecske, de felfrissített nyafogóruhát.

Gondolom, nem nagyon kell magyarázni, mi történt vele. A nyakkivágásra keskeny polárcsíkból egy paszpól, az ujjára kicsit szélesebből egy-egy másik, végül pedig alul a “kuss, én így szállok le a bicikliről” szellemében egy toldás, hogy ezentúl bokáig érjen.

Valószínűleg amúgy még nem értünk a végére, hirtelenden elkezdtem álmodozni ugyanis arról, hogy egy későbbi percen kétrészessé varázsolom (pulcsi+szoknya), vagy pedig kantáros szoknya lesz belőle, esetleg kantáros szoknya és kardigán. Szerintetek?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/25 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/111 – Rittyeg

Ma különösen szükségem van arra, hogy összeszorítsam a fogam, miközben némi hörgés-morgás közepette elvonszolom magam vizsgáztatni, mert ha nem szorítanám össze a fogam, nem hörgés-morgás lenne belőle, hanem nyivácskolás. Odakint továbbra is stabilan tartják magukat a mínuszok, Esztergomban ráadásul mindig hidegebb van. “Érzés szerint -7”, mondta derűsen az előrejelzés.

Vigasztalásomra magam elé húztam a vizsgajelentkezési statisztikákat, amelyek arról informáltak, hogy a vizsgázóim kétharmada ezen a héten akarja letudni a letudnivalókat, hiába áll rendelkezésükre a komplett január, tehát igenis jól döntöttem, hogy több napon át is látástól mikulásig kuksolok a háromszázakárhányas teremben ahelyett, hogy itthon kuksolnék a ficlijeimmel meg a macskáimmal. Heh. A statisztikák racionálisak. Én nem vagyok az. Én úgy gondolom, hogy nekem süteményeket kéne sütnöm meg plüssöket varrnom, nem pedig a munkahelyemen kuksolnom, amikor valójában nem is lenne muszáj, majd a 19:10-es busszal kúsznom haza a rittyegő hidegben, hónom alatt ötvenhat dolgozattal. (Bár egy részét mindenképpen kijavítom még ott, fene akar több tonna papírt hurcolászni.)

Úgyhogy igen, ma van annak a napja, amikor én nyafogóruhában vonulok el vizsgáztatni a hóesésben. Érzés szerint grrmrr.

A képen egyébként az a jelenet látható, amikor a RK majdnem belesétált a fotóba. Gondoltam, nem csinálok újat, ezen legalább úgy festek, mint aki talál némi vidulnivalót az életében.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/20 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/110 – Bogáncs

Úgy várom én ezt a téli szünetet, mint a Messiást – nos, végül is, mindkettő megszületik jövő héten, addig viszont még lefolyik némi víz a Jordánon. A szamaragolók ott poroszkálnak a Betlehem felé vezető úton, és nem is sejtik, hogy ott már minden airbnb foglalt. Nekem persze így utolsó héten a fejemre esett a szokásos programon kívül is egy bog munkamunkamunka, pedig a szokásos program sem piskóta. Hétfőn döbbentem rá arra, hogy mindösszes felsőoktatási regnálásom alatt sose volt annyi eszem, hogy ne tegyek decemberre vizsgákat, holott az sehol és soha nem volt előírás, hogy még az ünnepek előtt le kell zavarni egy adagot. A mostani önmagam eléggé morcos a november eleji önmagamra, aki annyira rendeske volt, hogy nem tolta át az egész hepajt januárra. Az árgyélusát neki, nekem most kéne egy hét pihi meg adventi készülődés: sütik, mécsesek és teák, színes ficlik, tomték és angyalkák. Na hát nix pihi, nix adventi készülődés. Holnap is vizsgáztatni megyek, ma meg szakdolgozóval kell találkoznom ahajt bent a nagy székesfőfaluban, és mivel a szakdolgozó délután dolgozik, reggeli műszak lesz belőle, jövel hejehuja és tobzódás a 11-es főút dugójában.

Legalább tegnap megjelent palotánkban Atilláné, és kivakart minket a varacskból, szóval a helyzet nem olyan rossz, mint lehetne, de a karácsonyi hangulat még sehol, ott poroszkál Betlehem felé, és időnként megáll az út szélén bogáncsot legelni. Mindehhez ma hajnalban felébredtem kettőkor, mert mikor máskor, a macskák jutifalatot és simisimit kérincséltek, nekem meg ott volt a puttonyomban egy kupac kijavítatlan dolgozat, mert persze a hallgatók is úgy gondolták, hogy jobb lenne lezavarni a vizsgázást még decemberben, az ünnepek előtt. Úgyhogy a továbbiakban lesunytam a fejem, és beledugtam egy kupac papírba, aztán ki se szedtem onnan addig, amíg nem végeztem az összes dolgozattal. Ez legalább megvan, hurrá. A hallgatók persze továbbra is konzekvensen félreértik az instrukciókat: didaktikai feladat helyett a didaktikai játékról írnak nekem, a kért meghatározás helyett pedig inkább felsorolják a tiszta típusú tevékenységeket (pontatlan megnevezésekkel, persze), és helyenként világosan látszik, hogy szépen bemagoltak komplett mondatokat, de nem gondoltak bele az értelmükbe. Eh.

Na jó. A zenegépecke csutkára töltve, reményeim a Last Christmas elkerülésére még mindig nem haltak el, ti pedig kaptok most egy képet hétfőről, amikor a biztonság kedvéért csináltam mára is egy konzervet, mert nem tudtam, mennyire érek rá ma reggel. Attól tartok, a külvilág nemigen fogja látni, mert tovább kell rétegeznem magam Michelin gumibabának, mielőtt kikúszom a zegernyébe. Mínusz öt fok, éppen erre van szükségem most, grr.

Azt a fejér cérnaszálacskát amúgy azóta leszedtem a tunika aljáról. Csak mondom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/19 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/109 – Hosszúnap

Hétkor indulok, egész nap dolgozom, és jó eséllyel este nyolcra érkezem haza, úgyhogy konzerv.

Igen, a vizsgaidőszak se jobb.

Nyilván erre jön még egy kabát. Egy jó nagy kabát.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/18 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/108 – Vacsavacsa

A Holle anyó meséjében, mely mese a szokásos módon azt mutatja be, hogy a munka nemesít, a dolgos lány mindent elvégez, ami feladatot eléje dobál a sors, a lusta lány meg mindet elutasítja, mert nem akarja bepiszkolni csecsebecse kezecskéit és vacsavacsa lábacskáit. A mesék persze rendszerint a jó öreg dichotómiára építenek: jó/rossz, dolgos/lusta, fehér/fekete, igen/nem, mit vettél a pénzeden. Ez a dolguk. A valóság (úgyszintén rendszerint) másként fest: abban vannak jóravaló népek, akik viszont kórosan prokrasztinálnak, vannak lusták, akiknek piszok mázlija van, meg még kismillió további változat. A meséktől eltérően a valóságban a feladatok sem olyan szép sorban jönnek egymás után, mint a támadó nindzsák a karatefilmekben, ahol mindegyik kivárja a sorát, amíg őt is beküldik egy pörgőrúgással a sarokba.

Ezzel most csak azt akarom mondani, hogy én ugyan nem vagyok az ellen, hogy bepiszkoljam csecsebecse kezecskéimet és vacsavacsa lábacskáimat, de előnyös lenne, ha volna most mindegyikből két-három párral, mert annyi mindent kéne elvégeznem, hogy a fejemen átbucskázva is alig fog menni, és az ilyesminek rendszerint az a vége, hogy ott ülök majd összehuttyanva és siránkozva.

Na csapassuk.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/17 hüvelyk eská, tél

 

Címkék:

6/107 – Rókaszezon

Nálam állandó rókaszezon van, még ha ez általában nem is látszik – a rókák az én totemállataim, a pipacs meg a totemnövényem, ha van ilyen egyáltalán. Mindenesetre mostanra komplett elromlottam: ahányszor zoknit veszek a Repülő Kutatónak, márpedig elég gyakran veszek neki, én is elcsábulok valami mókás darab irányába, úgyhogy jelenleg mindketten egy-egy pár ilyen szép rókás zoknival büszkélkedhetünk, és büszkélkedünk is vele, az hótziher. Nyilvánvalóan infantilisek vagyunk mind a ketten, a plüssvakonddal csatangoló bolond kutató meg a nyafogóruhás flúgos felesége a robbantott hajával, de nekünk, köszönjük szépen, így jó.

Meg aztán annyi elkeserítő dolog van a világban, néha arra is szükség van, hogy az embernek legyen miért elmosolyodnia. Ha azért, mert lenéz a saját bokájára, hát azért.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2018/12/16 hüvelyk eská, tél

 

Címkék:

6/decemberi 10×10 – készlet

Le vagyok maradva ezzel, mint a borravaló, nem vitás. Már a hónap több mint fele eltelt, én meg most bírtam csak nekidurálni magam az e havi tízszertíznek. Oké, a decembert eddig hol felfordulva töltöttem, hol pedig rohanva, de akkor is.

Az persze elég tanulságos, hogy a visszajelzésekből (pontosabban azok nemlétéből) ítélve senkinek sem hiányzott, de hát megígértem, úgyhogy meglesz. Különben is, ha a visszajelzések tömegére meg az olvasottságra alapoznám a blogolást, már becsukhattam volna a boltot, én meg mégis itt vagyok. Ugye.

A ruhák is itt vannak, íme. Ezúttal nincsenek a lista sorrendjében, a képminőség pedig a szokásos, de ennél több bajunk sose legyen.

  • piros-fekete kockás nyafogóruha (eská, valamikor menet közben át is lesz alakítva)
  • piros-fekete kockás átlapolós szoknya (eská)
  • piros jeggings
  • piros alsószoknya (eská, újracucc)
  • fekete plüssbársony tunika/ruha
  • fodros fekete kötényruha (eská, újracucc)
  • sárga tunika (ennek is kinéz egy átalakítás, bár eddig sem úszta meg szárazon)
  • fekete-piros bukléblézer (újracucc)
  • fekete térdcsizma
  • piros tornacipő

Mint látható, ezúttal nem bonyolítottam túl a dolgokat, minden nagyjából piros meg fekete, itt-ott egy kis sárgával, jóleszaz. Vizsgáztatni, itthoncsücsülni, készülődni. O, Tannenbaum.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/12/16 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

6/novemberi 10×10 – eredmény

Nem vagyok elégedetlen, egyáltalán nem. Ezúttal még saját magamat is sikerült túlteljesítenem, a tizedik darab (a narancs kardigán) csak a kilencedik áutfitben jelent meg, addig elég volt a többit kergetni körbekörbe. (A képek kattintásra megnőnek, ha igényelitek.)

          

        

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/19 hüvelyk blabla

 

Címkék: