RSS

10×10 címkéhez tartozó bejegyzések

6/78 – Két doboz gombostű

Nem tudom, a konferencia más szekcióiban mi volt a helyzet, mert mire mi becsuktuk a bótot délutáni négyhúszkor (összesen csupáncsak tíz perc csúszással, hurráhurrá*), a folyosókon meglehetős csend volt és hullaszag, szóval a többiek vagy még inkább elcsúsztak, mint mi, vagy pedig sokkal rendeskébbek voltak nálunk, ami utóbbit én ugyan valószínűtlennek tartom, de adjunk esélyt ennek a kevéssé plauzibilis lehetőségnek is. A mi szekciónkban viszont, mely a leghátülső terembe volt eldugva, rendkívül kollokviális hangulat volt és roppant nagy camaraderie. Nem is nagyon számíthattunk másegyébre, minekutána összesen tizenkét ember vala bent, akik különböző átfedésekben és társulásokban ugyan, de mind ismerték egymást**. Heten előadók, öten pedig valódi gyakorló óvodapedagógusok, akik puszta szakmai érdeklődésből ülték végig az egészet, sose legyen ennél jobb közönség. (Megjegyzem, nem csak hogy a leghátülső teremben voltunk, de pont annyi szék is volt bent, mint ahányan megjelentünk. Az összes többi teremben legalább harminc embert lehet leültetni, és ebből nagyon mélyértelmű következtetéseket lehetne levonni, de ezt rátok hagyom, ha esetleg nincs más álamügyetek fojóba.)

Én ugyan azzal ültem be, hogy nagyon remélem, nem fogom lehányni közben a szekciót (a gyomrom még mindig vacakolt), de mire a végére jutottunk, teljesen lelkes lettem és virgonc és életképes, úgyhogy zárás után még gyorsan elkopogtam a sarkaimon a rövid- és méteráru-boltig, mert a múlt hétvégén beletűzködtem egy projektbe az összes gombostűmet, és az egy olyan projekt, hogy innen talán fél évig nincs több . (A rettenetes szójátékért elnézést minden gyengébb idegze olvasómtól. A legutóbbiért is.) Még volt öt perc a busz érkezéséig, én meg az eddigi tapasztalatok alapján úgy gondoltam, hogy a busz úgyis késni fog, irány a rövidárubolt. Hát persze hogy ez volt az egyetlen alkalom, amikor időben érkezett az a dög, ott rohant el sárgán és kajánul az orrom előtt, amint kiléptem a boltból, kezemben két dobozka gombostűvel. Engem ezúttal (mondtam már, hogy éppen nagyon virgoncnak és életképesnek éreztem magam, ugye?) elfutott a pulykapipi, hogy ÚCCSE HAGYOM MAGAM!!!, és elkezdtem rohanni öszves sarkaimon, mert úgyis csak kétszáz méterre van a megálló, és amíg a többi népség-katonaság felcihelődik a buszra, odaérek, juszt is.

Ha most azt várjátok, hogy valami nagy és tragikomikus csattanója lesz a sztorinak, elnézést, hogy csalódást okozok, ugyanis mindössze annyi történt, hogy elértem a buszt. Nem tört le a cipősarkam, nem estem hasra, és még a sofőrt sem hánytam le, ehelyett végigdöngettem a Dunakanyaron, és épp időben értem haza ahhoz, hogy még átvonulhassak a szomszédba, ahol éppen Bucót ünnepeltük meg nem mondom miért, valószínűleg névnapja volt vagy mi a tosz. Nyilván ajándékot is kellett vinnem, az úgy illendő, de sebaj, nálam mindig van valami talonban, úgyhogy egy icipici kínaibótos rózsás bádogdobozt kapott, benne pedig egy úgyszintén kínaibótos életfa-medált láncon. Szoktak kapni igazi házilag ácsolt ajándékokat is, de most nem volt érkezésem gyorsan összeütni valamit, meg úgyis tudtam, hogy annyi csillogós meg nyürrögős játékot fog kapni, mint a ragya. Úgy is lett. Mikor a gyerek egész este egy szivárványszínű pihegombócot ölelget, aminek világít a szeme, és ha meghúzzák a farkát, énekelni kezd, azzal nem lehet konkurálni, én meg nem is akarok.

Mindenesetre a hepaj lezajlott (mindegyik), én meg lenni egészen jól, bár az orrom még mindig folyik, de ennél nagyobb bajom sose legyen. Most nyilván a piacra megyek, aztán élvezem a dolce vitát meg a szabadnapomat. Amikor a hétközépi hisztike közben azon siránkoztam, hogy mi lesz majd ebből, az egyik barátnőm arra tippelt, hogy kenyérsütés, egy új párnahuzat meg egy új ruha.

Asszem, ördöge volt.

* Öt perccel később kezdtünk, mert az intézményben járatlanoknak nem volt egyszerű megtalálni a termet, később meg úgy hoztunk össze még plusz öt percet, hogy a szakma két olyan pterodaktilusza is előadott, akiket rém nehéz volt lelőni, mikor már belelendültek.

** Az egyik előadó, akivel tavaly is ugyanazon szekcióban voltunk ugyanezen a gombperecen, megkérdezte tőlem, hogy ez új hajszín? merthogy tavaly sötétebbnek látszott, bár lehet, hogy csak a sárga holmik mellett. Nos, ha mást nem is mondhatok el magamról, a jelek szerint legalább a kinézetem mély nyomokat képes hagyni a szemlélőkben. Muhaha.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/17 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

6/75 – Bepöcc

Ó, helló, dühroham, de rég láttalak, jó, hogy jöttél, csüccsenj le egy percre.

Tegnap munkába menet a buszon valahol Leány- és Tahitótfalu között (nehéz megállapítani a szakaszhatárt, a két település gyakorlatilag összeépült, a kezdetet-véget jelző táblák viszont még mindig fél kilométerre vannak egymástól) mint derült égből gumibot, lecsapott rám a jól bevált fogcsikorgatós bepöccenés, hogy elég már a nyígásból meg a szarakodásból, fogjunk hozzá dolgainkhoz, és oldjunk meg mindent, de hirtelen. Úgyhogy elővettem Grisette-et a táskámból, aztán uccuneki, nemanyád. Az efféle felbuzdulásoknak errefelé sosincs jó vége, délután ötre végeztem halogatott harci feladataim hetven százalékával, és mindeközben még tanítottam is, ezt csinálja utánam, aki meri. Gondoltam, mára elmúlik, de nem, most állok kilencven százalékos feldolgozásnál, úgyhogy garantáltan tartani tudok minden rühes határidőt, amit elém tojt a zuniverzum. Ma reggelre még egy válogatott szitkokat tartalmazó dühöngélést is elhelyeztem az éterbe mindazok sznob elitizmusával kapcsolatban, akik még mindig képesek értetlenkedve feltenni 2018-ban a kérdést, hogy miért nem olvassák lelkesen azok a bides kölkök a kőszívűemberfiait, meg akik azon csodálkoznak, miért nincs minden egyetemi kadávernek Top-10-es folyóiratokban publikációja meg háromszáznegyvenkilenc független idézője. Nyilván az a cél, hogy az ember érezze magát kisebb értékűnek attól, hogy ő a felsőoktatás gyöngécske teljesítményű közkatonája, aki még kisebb teljesítményű még közebb katonákat próbál tanítani köznapian hasznos ismeretekre, de egy nagy lófaszt fogom magam annak érezni, azt.

Az éterben ezúttal csak a Repülő Kutató volt (kábé háromszáznegyvenkilenc független idézővel, természetesen), de ő behúzta a nyakát, mert tizennyolc és fél év házasság után az ember megtanulja értékelni még azt is, amikor a felesége felszívja magát valamin, akkor legalább nem ül punnyadtan és siránkozva. Celó leszarta az egészet, ő már kapott mára jutifalatot meg fésülést, de Poci, akinek imponál az erő, gyorsan rámtelepedett, és dürrögve fésültette magát egy ideig. A macskák állítólag nyugtatóan hatnak az emberre, de én még mindig fel vagyok szíva és be vagyok pöccenve, és most elrobogok tanítani, és fogalmam sincs, ebből mi lesz, ha így folytatódik.

Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy ezt a ruhát szét fogom vágni a rittyóba, mert úgy eláll az alja nyomorultnak, mint egy lámpaernyő, és épp elég baj nekem az, ami a fejemben van, legalább a ruháim ne idegesítsenek.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/14 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

Címkék:

6/74 – Használhatatlan

Ma ötkor akartam kelni, hogy haladjak a dolgaimmal, de csak hétkor sikerült. Édes jó Istenem, bárcsak tudnám, mitől vagyok most ennyire használhatatlan.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/13 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

6/71 – Jócselekedet

Tegnap az oviban, amikor Szent Mártonról folyt a beszélgetés, és az óvónéni megkérdezte, milyen jócselekedeteket ismertek, gyermekek, az egyik mütyür azt válaszolta, hogy “Jócselekedet az, ha szót fogadunk édesanyánknak, mert ő az édesanyánk, és ha nem fogadunk szót, akkor nem hagy békén”. Korrekt.

Az én jócselekedetem valószínűleg az lesz mára, hogy lekúszom a piacig, egyedül, mert a Repülő Kutató konferenciálni van. A későbbiekben viszont megátalkodottan rossz akarok lenni. Ezt, mivel ma minden normális életet élő embernek munkanapja van, egy szabadnappal óhajtom teljesíteni, ami azért fog sikerülni, mert másoknak (például a levelezős hallgatóimnak is) munkanapja van. Úgyhogy bizony én ma egész nap a Bűnök Barlangjában fogok héderezni, estére pedig (akkorra már a csávó is hazatér a tudományból) levonulok a városba, majd számos éttermi libaságokat tömök az arcomba.

Nyugodtan utáljatok érte, kibírom. Tegnap végignéztem, amint a középcsoportosok sorban megsimogatnak egy tenyérnyi méretű, sziszegő csótányt, majd pedig azon vihorásznak, amint egy botsáska az orruk után kapkod. Be kell vallanom, én is szerettem volna megsimogatni a csótányt, de nekem nem nyújtották ide, mert felnőtt vagyok. Ezek után már bármi jöhet, nemde.

Ahogy most elnézem a mai áutfitemet, ha ebben mentem volna tegnap, biztos ideadják nekem is megsimogatni a csótányt. Úgy festek, mint egy novemberi manó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/70 – Lekopog

Mint ígértem, konzerv. Irgalmatlan korán van ugyan, de ha már elmentem a Csillag csoportba didaktikai játékot nézni, aztán tancsitancsi, úgyse lenne késő délutánig lehetőség beblogolnom, úgyhogy erisszük.

Valamit csinálnom kéne magammal, mert a fotókon mostanság olyan ökölbe szorult arcom van, mintha elfelejtettem volna, hogyan kell tartani a pofámat ahhoz, hogy derűsnek és kiegyensúlyozottnak látsszak. Pedig, istenbizony, egészen kiemelkedő jó állapotban vagyok ahhoz képest, mint például tavaly ilyenkor voltam, egészségem gyöngy, és még a napirendem is kevésbé zsúfolt. Persze kopogjuk le, és tegyük hozzá, hogy “egyelőre”.

Most viszont elkopogok a sarkaimon. Ujjé, az oviban naccerű.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/09 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/69 – Pipi és papi

(Le se tagadhatnám, hogy ovisok közé – is – járok, mi?)

Ma elvileg a munkázóban nyomnám az ipart, de a mai óráim hallgatói egész hétre leléptek gyakszira, úgyhogy szabadnap. Ne irigyeljetek azért nagyon, holnap reggel már hatkor teljes díszemben vágtázom ki az ajtón. (Apropó, nem elfelejteni, ehhez  konzervet is kell gyártanom.) Amúgy ezt a mai váratlan szabadnapot is vágtázással fogom ünnepelni, a muszikáknak csúfosan fogyóban van a kajája, úgyhogy jövel három kilométeres gyaloglásocska a macskapapi erányába meg vissza. Egyúttal a pipiros készletét is frissítenem kell, a múltkori fordulóban felkentem a fejemre az utolsó dobozzal, és az állandó beszerzési helyem a macskapapi állandó beszerzési helyével srévizavi található. Mivel már lassan három éve ezzel festem a hajam, megszokott formám és a nagy számok törvénye alapján kezdhetek aggódni, vajon mikor vonják ki a forgalomból, úgyhogy kicsit rászálltam a netekre, haddlám, van-e előszele annak, hogy mit hoz a jövő. Nos, egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy remélem, a Kallos nem monitorozza szorosan a hajfestékeiről zajló beszélgetéseket, mert a felhasználók egyrészt arról panaszkodnak, hogy ez az árnyalat nagyon ereszti a színét (ezt nem vettem észre, nekem eléggé rikító újrafestés idején is, csak hát nyilván lenő), másrészt meg irgalmatlanul piros! Naná, hogy az, én éppen ezért szeretem.

Eh, mindegy. Ezt a hidat akkor gyújtjuk fel majd, amikor odaérünk. Végveszélyre még mindig ott a lehetőség, hogy visszatérjek eredeti seszínszőke fejemhez, amelyben mostanra már minden bizonnyal annyi fehér szál van, hogy attól még inkább seszínszőke lesz. (Egyszer majd írok egy külön bejegyzést a kora középkorú nők általam tapasztalt hajfestési dilemmáiról is. mert tényleg vagynak ilyenek. Egyelőre annyit, hogy a pipiros most itt még – nekem – szép és jó, a világnak sincs semmi ellenvetése, vagy legalábbis nem értesít róla, de ennél már nem leszek fiatalabb, és hosszú távon mindenképpen újra kell gondolnom, milyen színű izét kenjek a fejemre. Viszont ezt a hidat majd csak akkor stb.)

De ha már úgyis végigvonulok a komplett városon a pipi meg a papi felé, hadd veszek fel máma valami kellően értelmetlen ancúgot. Szívesen, máskor is.

Logikus és magától értetődő kérdésetek lehet(ne), hogy ugyan miként passzol ebbe az egész nyimnyámba a harisnya. Ó, kéremszépen, van nekem hátuljom is, a kabátnak meg desőt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/08 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/66 – Zúza

Micsoda egy baljós és misztikus sorszáma van ennek a bejegyzésnek, muhaha, ürdüng intetüi meg minden más efféle, muhaha. Ehhez képest mára marhára nem várható semmi baljós meg ezoterikus esemény, legalábbis ajánlom, hogy így legyen. Szövegmagyarázó kisiparost játszom meg kupirendező kisiparost, holnaptól megint tanítás, ma pedig hallgatók tömegeinek küldözgetek összefoglalókat a félév eddigi anyagaiból. Józan eszemet megőrzendő mindig csak úgy merem megnézni az előjegyzési naptáram, hogy rázúmolok az éppen aktuális hétre, ezúttal viszont megkockáztattam, hogy (képletesen) lépjek hozzá hátra kettőt, és ennélfogva megállapíthattam, hogy a szorgalmi időszaknak már eltelt több mint a fele, nincs belőle több hátra csak hat hét, bagatell.

A világ persze sosem annyira eccerű, mint ezt szeretné az ember, mert igencsak hajszás hat hét lesz az elkövetkezendő, ráadásul mindig akadnak előreláthatatlan feladatok meg plusz örömek meg plusz bosszúságok. Ma mindenesetre szinte egész nap itt fogok állni szügyig szövegben, mielőtt viszont teljes erővel belevetném magam a feladatba, muszáj átkúsznom a kisbótba. Mint ez általában a plusz örömekkel meg bosszúságokkal megesik, van itt ebben a vircsaftban minden, de olajat speciel elfelejtettünk venni, márpedig máma főznöm is kell. Zúzapörköltet. CrockPotban. Most éppen a kulináris kísérletezésnek és a novembernek ezt a szakát éljük, no.

Akkor viszont már legalább aggyuk meg a módját annak, miben libegek át a kisbótba.

Igen, ez egy tunika. Igen, én most ruhának hordom. Nem, nem érdekel, ha a kisbótban esetleg utánam szól egy mámi, hogy “jaj, elfelejtett szoknyát venni, kedveském”.

U.i.: A mámik túlságosan is el voltak foglalva azzal, hogy mit csinál Londonban az unokájuk (ketten beszélgettek irdatlan hangerőn a zöldségespult előtt, a külvilágot teljesen kizárva), úgyhogy nem szóltak semmit. A sorban viszont két melós, akik vagdalthús-konzervet, zsemlét meg kólát vettek éppen, jól megbámultak, aztán az egyik azt közölte a másikkal: “Öreg is, csinos is, nem neked való.”

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/05 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/65 – Mielőtt

Na még egy jó kis maszogóvasárnapot neki, utána úgyis benyel a novemberi rohanás.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/11/04 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

6/novemberi 10×10 – készlet

Zűrök voltak ezzel, feleim. Az ember ugyebár nem tudja már azt sem, milyen hónap van (most az időjárásra gondolok), azt meg pláne nem, hogy két hét múlva milyen hónap lesz (továbbra is az időjárásra gondolok). Másrészt meg akartam varrni egy új cuccot a készletbe, de sehogy sem találtam meg a rühes szabásmintát, aminek aminek alapján tettem volna, szóval ha egyszer véletlenül mégiscsak megkerül, programon kívüli holmi lesz belőle, vagy ha nem, hát kisnyúl.

Emellett meg tele a szekrény minden szarral, de most éppen olyan kényelmes holmikat akarok hordani, amik nagyját amúgy is hordtam már az elmúlt időszakban, szóval nem fűlik a fogam valami nagy ereszdelahajamat válogatáshoz, és az extrák is a szabadprogramra maradnak. Mindenesetre most itt van, kicsikét átabotában és összevissza, de remélhetőleg teljesíthető formában.

Képminőségünk a régi, de a holmikat fel lehet ismerni rajta, oszt már ez is eredmény.

Balról jobbra:

  1. fekete kordblézer, jó alapost átalakítva (újracucc)
  2. mozaikmintás ruha (eská)
  3. narancs-szürke-fekete virágos tunika
  4. rövid narancs polárruha (eská)
  5. lila kiskabát
  6. fekete jeggings
  7. lila tunikaruha (eská)
  8. narancs csíkos kardigány
  9. bordó fűzős cipő
  10. fekete kiscsizma

Meglátjuk, mire jutunk vele.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/04 hüvelyk blabla, eská, ősz

 

Címkék:

6/októberi 10×10 – eredmény

Valamiért nagyon nyögvenyelősen jött össze ez a 10×10 – nem a ruhákkal volt baj alapvetően, hanem velem meg az időjárással. No de azért megvolt, ahogy azt köll.

        

   6.54    

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/10/26 hüvelyk újracucc, blabla, eská, ősz

 

Címkék:

6/56 – Kimcsi

Főzni szép és jó és okos dolog, az ember pontosan tudja ilyenkor, hogy mi került bele az ételébe, például a legritkább esetekben hanyigálunk a lábasba gumiarábikumot meg nátrium-glutamátot, más vicces alapanyagokról nem is beszélve. Amikor viszont fel vagyok fordulva vagy fáradt vagyok vagy stresszes, és nincs időm-kedvem összedobni még egy krumplipürét sem (engem elég sok mindenre rá lehet venni egy bödönke krémes-finom krumplipürével, csak úgy mondom), akkor jön a vifonleves. Na persze nálam ez úgy szokott festeni, hogy a vifonleves sem ússza meg a kisbencézést: mogyoróvaj kerül bele meg halszósz meg zöldcitromlé, dobozos pirított hagyma meg friss korianderlevél, ha éppen van a háznál. Tegnap speciel volt itthon az is, úgyhogy hazakúszás után abszolút kulináris csúcsteljesítményt produkáltam. (Nem, egyáltalán nem. De öt perc alatt a kezemben volt egy tál gőzölgő leves, és most leginkább ez számított.) Ezúttal egy olyan zacskóból jött a vacsorám, amit tényleg igazándisiből Dél-Koreában gyártottak, és kimcsipor is volt benne, úgyhogy miután belapátoltam az egészet, ott inhaláltam tátott szájjal, és arra gondoltam, hogy ha ennyi csili nem hajtja ki belőlem a készülődő takonykórt, akkor semmi se. Aztán hazarobogott a Repülő Kutató is, aki a biztonság kedvéért belém diktált egy bögre neocitránt, és ragaszkodott hozzá, hogy éjszakára tegyek a nyakamba sálat, én meg ezúttal úgy gondoltam, ez talán nem lenne teljesen hülyeség, de ha esetleg mégis, ártani biztos nem árt.

Mindezek után, bár rohadt nehezen bírtam felvakarni magam a kanapémról, ma is tanítani megyek, ráadásul egy olyan tárgyat, amivel elég sokat küszködöm, mert sehogy se bírom izgalmassá tenni. Na de attól eltotyogok dolgozóba, lenyomom harci feladataimat, aztán jövel őszi szünet. Mivel viszont már megint felébredtem hajnalban, a rosseb ezt a bioritmust, egy nagy és heroikus nekifutamodással renováltam a fejemen a pipirost, mert az ember mégse mehet Bécsbe úgy, mint akit elszalasztottak. Azzal nyilván lesz még néhány köröm, hogy ugyan mi a nyavalyát csomagoljak arra a négy napra, de azt a hidat majd akkor gyújtjuk fel, ha odaérünk, egyelőre a mai napot kell túlélnem valahogy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/10/26 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

6/55 – Haladék

Ma sem vagyok lelkesebb annál, mint tegnap voltam, és az a gyanúm, bujkál bennem valami, aminek semmi köze az egészséghez. Végül is, mikor máskor tenné, mint őszi szünet és utazás előtt, ráadásul természetesen akkor, amikor még beteget sem igen tudok jelenteni a munkázóban, mert tényleg nem lenne mikor bepótolnom a nyavalyás óráimat, ha esetleg felfordulok csütörtök-péntekre. Tulajdonképpen még így is mázlistának mondhatom magam, az elmúlt években ugyanis szép konzekvensen betaknyosodtam szeptember végére, aztán az október nagyját azzal töltöttem, hogy hol kimásztam belőle, hol pedig vissza, úgyhogy ha tényleg takonykór kerülget, legalább egy hónap haladékot adott nekem az eddigiekhez képest.

Arra való tekintettel, hogy mostanság már nyolckor sem tudok elviselhető minőségű fotót lőni magamról, mert nem kedveznek neki a fényviszonyok, tegnap hazajövetel után egy nagy és heroikus erőfeszítéssel csináltam mára konzervet, és még azt a látszatot is sikerült keltenem, hogy minden héjjahó és rutyutyu. A közönségért bármit.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/25 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/54 – Nyikorog

Fujj, de mennyire nincs nekem kedvem elhagyni ma a jó meleg lakást, ahol puha pokróckák vannak, doromboló macskák, frissen sült normandiai almás kenyér meg végtelen mennyiségű színes anyag, fonal és hímzőcérna. Az ilyen, rohamokban támadó széllel és sunyi esővel dekorált reggeleken szokott legerősebb lenni a késztetés, hogy hagyjam az egészet a pitlibe. Ma összesen csak nyolc diákért (kilencen lennének, de az egyik írt, hogy nem tud bejönni órára – tényleg komoly oka van rá) és másfél óra tancsitancsiért kell elpendliznem negyvenöt kilométerre. Képzelhetitek a lelkesedésem.

A helyzet súlyosságát mi sem mutatja jobban, mint hogy este a barátnőimmel lett volna találkozóm, de ma reggel olyan búsan nyikorogtam nekik, hogy jószívűségből áttették nekem a találkát jövő csütörtökre, amikor amúgy is őszi szünet van. A mai találka azzal járt volna, hogy végig kellett volna tévelyegnem a Bermuda-háromszöget. Szentendre-Esztergom-Budapest-Esztergom, nyikorgó városok, nyikorgó volánbuszok, nyikorgó szél, mire pedig odaérek, feltehetőleg nem lettem volna többre jó, mint tovább nyikorogni, márpedig az ember nem azért találkozik a barátaival, hogy aztán egész este panaszfalnak használja őket. Vagy legalábbis nem azért kéne találkoznia velük, az árgyélusát neki. De ezt legalább áttettük jövő csütörtökre, úgyhogy mára csak a Dunakanyar ingajárat jut, oda másfél óra, vissza másfél, közben meg másfél óra észosztás, és összesen szintén másfél órán át ácsorgok meg várom az órát/buszt. Bagatell, no. Legalább nem kell majd végigrohannom két kilométert a városon az autóbusz-állomásig.

Mindehhez persze röhejesen réteges is vagyok, mint a kápucta, mert elbambáztam az e havi tízszertízet, szombatig pedig le akarom tudni mind. Akkor ugyanis elmegyünk a Repülő Kutatóval Bécsbe, és én ugyan rettenetesen vágytam már arra, hogy elmenjünk valahová egy hosszabbacska hétvégére kettesben, de most azon is csak nyikorogni tudok, hogy minek nekem világgámenetel, mikor itt vannak a puha pokróckák meg doromboló macskák ésatöbbi.

Na, haladjunk, mert ebből nem élünk meg.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/24 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/53 – Megszoktuk

Megest hajnalban ébredtem, hogy akárhová ne tegye a zuniverzum, aztán kávéfőzés közben eszembe jutott Szilágyi Domokostól az “5.10-kor kel a nap pedig nem muszáj neki de már megszoktuk”, és elkezdtem Szilágyit olvasni, Álom a repülőtéren meg Kényszerleszállás, mentem végig a köteteken, és szinte félelmetes volt, mennyi mindenre emlékszem belőle, még olyan versek is vannak, amelyeket kívülről tudok, pedig azt sem volt muszáj.

“ó szülém lelkem valahol mindig nappal van”

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/23 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/52 – A nádasban

Úgy voltam máma, mint az anekdotikus irodalom-zéhában Toldi Miklós, aki bement a nádasba, és eldöntötte, hogy addig onnan ki nem jön, amíg azt a nagyon fontos dolgát el nem végzi. Nekem persze nem a nádasbeli nagydolgozás volt előirányozva, hanem az, hogy belefekszem a péntek este kapott szakdolgozatba, és addig fel sem emelem a fejem, amíg nem végzek vele. Úgyhogy pontosan ennek szellemében cselekedtem yol. Ott ültem végig a délelőttöt Tinky Winkynek öltözve, és nagy szorgalommal rágtam magam át az oldalakon.

Témavezetőből sokfélét taszajt a zuniverzum, én az a fajta vagyok, aki az utolsó vesszőhibát is átkorrektúrázza. Ez persze rohadt sok melót jelent, és csak azt tudom felhozni mentségemül, hogy az én pofám ég, ha a témavezetettem slendrián munkát ad ki a kezéből. Újabb controlfreak húzás tőlem, nem vitás, és bűnhődök is érte éppen eleget, a beinvesztált időt meg energiát ugyanis fordíthatnám más, sokkal kellemetesebb dolgokra is, de hát ezt dobta a gép. Meg persze robbantott hajat. Arra nem hat semmi, amit könnyen-gyorsan be tudnék vetni, és én nem csak controlfreak vagyok, hanem meglehetősen kényelmes is. Ha robban, hát robban, egye fene. Úgyis masszázsra döcögök most, ahhoz meg tökmindegy, hogyan vagyok frizérozva.

A holmikat viszont nem a gép dobta, ezeket én válogattam össze gondosan. Lehet, hogy kicsit összezavarta az agyam a korrektúrázás, ezt nem lehet kizárni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/22 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/50 – Szöszmösz

Négy nap szünet, hurrá. Nyilván a lehető legtöbbet szeretném kihozni belőle, ez meg persze nem fog menni akkor, ha csak tengek bele elégedetten a világba, úgyhogy ütemterv. A mát meg a holnapot mindenféle kreatív és produktív szöszmösszel akarom tölteni, hétfőn pedig visszatérek a szövegekhez (többek között például egy leadandó szakdolgozatot kell végigböngésznem, milyen utolsó simításokra van szükség benne).

Úgyhogy most előbb piac, aztán pedig számvetés, hogy milyen UFÓkat szeretnék letudni ez alatt a két nap alatt. A fejleményekről természetesen hűségesen stb.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/20 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

6/43 – Fokhagyma és fahéj

Istenbizony nem szponzorál az efféle bejegyzésekért senki (miért is tenné), de így a harmadik használat táján már valószínűnek látom, hogy ezen az őszön-télen a CrockPot lesz az én egyik legjobb barátom. Nyilván alapos megelőző logisztikát igényel a dolog, de akkor is, maga a tény, hogy az ember hazavonszolja magát, aztán nem főznie kell, hanem csak elégedetten beleszippantania a levegőbe, és felemelnie a fedőt a gőzölgő kajáról… mmmMMMmmm. Tegnap csirke-qdrát főztem benne, úgyhogy mikor este bebokáztam az ajtón, sáfrány- és citrom- és fokhagyma- és fahéjilat fogadott, ami bizarrnak hangzik ugyan, de tényleg olyan volt, hogy mmmmMMMMmmm. Na persze az előzetes tervezés ezúttal még a szokottnál is több logisztikával járt, mert a csirkecombokat még csütörtökön délelőtt vettem meg Pécsabán, amíg arra vártam, hogy jöjjön a busz, aztán felvittem magammal Esztergomba és betettem a tanszéki hűtőbe, majd este hazacocókáztam vele Szentendrére. (Mivel nem bíztam magamban a hosszú nap alatt, a laptopomon egész délután ott virított a post-it, hogy “CSIRKECOMB!!!”, nehogy ott felejtsem. Nem is felejtettem ott, hehe.) Tegnap reggel összedobtam a kaját, belehajintottam a főzőkébe, estére pedig kész volt. Mire jó a tervezés csodája, nemdebár.

Az októberi 10×10-zel viszont, tervezés ide vagy oda, kicsinyég elkalibráltam magam, merthogy októberre készültem vele, nem pedig augusztus végére. No sebaj, már nem változtatok rajta, sodorjuk le a kötelező köröket. Irány a piac.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/13 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Címkék:

5/41 – Körbekörbe

Nincs is annál kellemesebb, mint mikor egy intézménynek három telephelye van, melyek közül te pontosan kettő között laksz viszonylag jó közlekedéssel, a harmadiktól meg légvonalban 18 kilométerre, de két és fél órába telik eljutni oda, ha nincs a segged alatt kocsi. Na oda megyek én most 8:30-ra értekezletre, hogy ütné le a ragya. Utána pedig tanítani, természetesen nem ugyanott.

A kép nyilván konzerv, hatkor fogok kilejteni az ajtón, és meglehetősen morcos vagyok tőle.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/11 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

6/35 – Péntek, kicsit másként

Sanyi a Bagoly azt mondaná, hogy PrRRRRééÉÉÉnnNNtTTTeEEEEk!, én viszont azt, hogy mindjárt kivágtázom az ajtón az ovi irányába, brr, de hideg van.

Délután, ha még megvagyunk, folytatom.

Délután. Még megvagyunk. Nesztek egy remek fotó a “ha már megígértem” sorozatból.

6.35

Most pedig felveszem a nyafogóruhámat, és stabil oldalfekvésben elhelyezkedem a kanapén.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/10/05 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

6/33 – Csili

Rettenetmód őszbe van csavarodva a természet feje, sőt, valószínűleg az enyém is, de ez a pipirostól általában nem látszik. Attól, amit éjjel álmodtam összevissza, jobb is, hogy a fejemen van a pipiros: a csúcspont az volt, amikor otthon álltam nyafogóruhában a konyhánkban (egy rég eladott lakás konyhájában, ami már régen nem otthon), és éppen reggelit készítgettem magamnak, amikor rájöttem, hogy tizenegy óra van, én pedig egészen biztosan nem fogok eljutni innen az egy országhatárral és több száz kilométerrel odébb 12:30-kor kezdődő órámra. Szerencsére ekkor megszólalt az ébresztő, és még csak 7:30 volt, én meg negyvenöt kilométerre a tancsitancsitól, bár az órám tényleg 12:30-tól kezdődik máma. Azt ugyan nem tudom eldönteni, ez rémálom vagy vágyálom volt-e, de egészen nyomott lettem tőle. Mintha csak front lenne. Talán mert tényleg az van.

Úgyhogy ennek örömére kilenckor ott álltam a konyhánkban, a jelenlegiben, és nekiláttam csilit főzni, hogy estére kibugyogja magát a CrockPotban. Tegnap sütöttem kis kukoricakenyérke-muffinokat is, mert most valamiért olyan hangulatom van, hogy hiába süt ki időnként a nap, bebónyálódni vágyom meg itthonmaszogni, és tálka meleg ételeket fogni két kézre, meg vajas kukoricamuffinokat majszolgatni a kanapén. Óh, meleg lakás, macskák, ficlik, pokrócok, fonalak meg nyafogóruhák – de hát hiába, menni kell, hí a kötelesség.

Akkor viszont már legalább kirittyentettem magam, hátha ettől jobb lesz.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/10/03 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék: