RSS

6/143 – Blue Monday

21 jan

Állítólag (az internetek azt mondják, oszt kik vagyunk mink, hogy ne higgyünk az interneteknek) ma van az év legesleginkább nyomasztó napja, január harmadik hétfője, úgy hívják, hogy Blue Monday, és ebben az évben már nem is lesz ennél rosszabb.

Ha az embernek úgymond normális élete van (értsd: nem lóg ki semmilyen szempontból, megfelel a társadalmi elvárásoknak, és megtartja a tradíció szentesítette szokásokat), teljesen logikus, ha éppen mára jut el oda, hogy “utálom az egész világot”. A tél már tart egy ideje, és nem is nagyon akarja abbahagyni. Mindenki feketében ácsorog a buszmegállókban, mint egy sereg varjú. A csizmán kiüt a só, a szép piros kesztyű fél párja elveszett, a kabátot meg rég el kellett volna vinni tisztíttatni. A karácsony izgalma és öröme már messze, de még megvan a hitelkártyán az ajándékvásárlásból maradt lyuk, és megvannak még a bejgli és az ötfogásos vacsora következményei, a röcögő hájacskák is. A szilveszteri fogadalmak jelentős részéről azóta kiderült, hogy nem lesz belőlük semmi, kiürültek a konditermek meg a salátabárok, már ráordítottunk a gyerekre, és stikában elszívtunk fél doboz cigit is, az a több zsák átabotában összehajigált bébiholmi pedig még mindig ott zsúfolódik az ágy alatt, pedig annyira elszántak voltunk, hogy legalább azokat rendszerezni fogjuk, ha már a lakás többi részét lehetetlen. Mindehhez ráadásul még hétfő is van, a hét első munkanapja.

Nekem nincs igazán normális életem, már legalábbis a társadalmi konvencióknak nemigen felel meg, a karácsonyt sem azok szerint tartom meg, a szilvesztert sem, és a Blue Monday-t sem, ami azt illeti. Ez csak egy nap a januárból, ködös meg deres ugyan, de csak egy januári nap, viszont tényleg megértem, ha mások ezt érzik a legnehezebb napnak belőle. Marha könnyű volna most arról prédikálni, hogy merj egyedi lenni! meg hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, meg különben is, ki tartott pisztolyt a fejedhez, hogy háromszor is repetázz a töltött káposztából, és mindenáron megvedd azt a plazmatévét? Önelégültnek lenni olyan egyszerű, mint a pof. Bezzegén. Bezzegén ugyanannyit nyom, mint karácsony előtt, Bezzegén nem költötte rá a gatyáját is fölösleges ajándékokra, sőt, Bezzegénnek még munkanapja sincs január harmadik hétfőjén.

Csak hát, kéremszépen, énnekem igen kevés affinitásom van az egyszerű és maguktól értetődő dolgokhoz, ezzel pedig nem dicsekszem vagy panaszkodom, csupán elmondom, hogy ez van. Nálam a Blue Monday valószínűleg valamikor március vége felé üt be, téli depresszió helyett nyáron fogok nyígni, és egy csomó egyelőre előreláthatatlan időpontban fogok keservesen nyikorogni, nem január 21-én. Néha még szinte szeretném is, ha ilyen egyszerű lenne az egész: “csak a mai napot kell túlélni, és ennél rosszabb úgyse lesz sose az egész évben”, de hát nekem nem ezeket a kártyákat osztották ki a nagy zsugapartiban.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/21 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Címkék:

One response to “6/143 – Blue Monday

  1. Zsuzsi

    2019/01/22 at 11:59

    Szerintem ez olyan, mint a horoszkóp, kissé túl általános.
    Az én ellenszerem a tél megunása esetére a Napsütötte Toszkána újraolvasása. Szinte minden télen előkerül, mikor már nincs karácsonyi kivilágítás, de még van hideg, meg szürke-fekete-maszatos idő, feketébe öltözött zombi lakossággal megtoldva. 😀

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: