Ma különösen szükségem van arra, hogy összeszorítsam a fogam, miközben némi hörgés-morgás közepette elvonszolom magam vizsgáztatni, mert ha nem szorítanám össze a fogam, nem hörgés-morgás lenne belőle, hanem nyivácskolás. Odakint továbbra is stabilan tartják magukat a mínuszok, Esztergomban ráadásul mindig hidegebb van. “Érzés szerint -7”, mondta derűsen az előrejelzés.

Vigasztalásomra magam elé húztam a vizsgajelentkezési statisztikákat, amelyek arról informáltak, hogy a vizsgázóim kétharmada ezen a héten akarja letudni a letudnivalókat, hiába áll rendelkezésükre a komplett január, tehát igenis jól döntöttem, hogy több napon át is látástól mikulásig kuksolok a háromszázakárhányas teremben ahelyett, hogy itthon kuksolnék a ficlijeimmel meg a macskáimmal. Heh. A statisztikák racionálisak. Én nem vagyok az. Én úgy gondolom, hogy nekem süteményeket kéne sütnöm meg plüssöket varrnom, nem pedig a munkahelyemen kuksolnom, amikor valójában nem is lenne muszáj, majd a 19:10-es busszal kúsznom haza a rittyegő hidegben, hónom alatt ötvenhat dolgozattal. (Bár egy részét mindenképpen kijavítom még ott, fene akar több tonna papírt hurcolászni.)

Úgyhogy igen, ma van annak a napja, amikor én nyafogóruhában vonulok el vizsgáztatni a hóesésben. Érzés szerint grrmrr.

A képen egyébként az a jelenet látható, amikor a RK majdnem belesétált a fotóba. Gondoltam, nem csinálok újat, ezen legalább úgy festek, mint aki talál némi vidulnivalót az életében.