újracucc kategória bejegyzései

Tegnapi terveimet maradéktalanul sikerült teljesítenem a varrogatást kivéve, viszont legalább kiszabtam egy újabb kötényruhát. Mivel az is tervek között volt, hogy fél tízre leteszem a fejemet, ezt különösen fontosnak tartván már fél kilenckor átvedlettem alukálóruhába. A Repülő Kutató azidő tájt távozott szerény hatszáz elemes svédasztalos vacsoránk egytálnyi tartalmával a szomszédba a családjához, a macskák meg az odakintről érkező folytonos durrogtatást igyekeztek negligálni.

Ezzel a képpel búcsúztam 2020-tól, hogy aztán tizenkét órával később arra ébredjek, mindenki alszik, de senki sem ott és úgy, ahogyan várnám: Poci a vendégszobában alszik a radiátoron, Maci a hálószobában a RK helyén, a RK maga meg a hencserén horkol egy pokróc alatt.

Jobb helyeken és különböző CSI-sorozatokban ilyenkor a helyszínen hagyott nyomokból próbálják rekonstruálni a bűnesete(ke)t, és nekem lenni bőséggel efféle tapasztalat, de ezúttal meglehetősen ellentmondásos bűnjelekbe ütköztem. A szőnyegen például a nappaliban krékermorzsákat és diódarabkákat találtam, de ezek közül egy sem volt az asztali kínálatban, hogy a macskákat gyanúsíthassam az elkövetéssel, a kávéfőzőben ott volt még a tegnapi zacc, ergo ma nem főzött kávét senki, a szemetesben pedig a frissen használt macskaeledeles tasakocskákon túl (az már az alvásukból nyilvánvaló volt, hogy kaptak enni, másként tutira felóbégatnak engem) ott volt egy üres coldrexes zacskó.

Talán nem tévedek nagyot, ha ordenáré részegeskedést sejtek a háttérben.

(A “hatszáz elemes svédasztalos vacsora” amúgy így festett, ni:

Szerintem még vasárnap is ennek romjaival fogunk táplálkozni.)

Hadd mesélem el, milyen terveim vannak mára. Sütögetek, főzögetek, mosogatok, porszívózgatok, varrogatok, zabálgatok, aztán este fél tíz környékén szépen leteszem a fejem, és mikor felébredek, már 2021 lesz.

Találkozunk túlfelül, addig is mulassatok jól.

Olyan sötét van majdnem fél kilenckor, mint a Sátán segglikában, ráadásul arra ébredtem egy órával ezelőtt, hogy zárul az ajtó, mert a Repülő Kutató rendes ember módjára megy dolgozóba. Nekem bezzeg tényleg iszonyú módon twixtmas van, tele vagyok tennivágyással, de semmi mocorgás nem akarózik, és a macskák se nyújtanak ebben hajdenagy segítséget.

Tegnap délelőtt például megállapítottam, hogy a jócicák alszanak,

aztán felmentem maszogni az emeletre, és egy ponton én is követtem a jócicákat a tevékenységben. Mire délután háromkor visszatértem begyógyult szemekkel, a jócicák, na, mekkora meglepetés,

még mindig aludtak. Így mutattok példát nekem, ti szőrös disznók, fujj.

Restaurálni kéne a pipirost, meg gatyába kéne rázni egy csomó minden mást is, de nehemahakarohom, ehelyett inkább vissza óhajtanék vonulni a ficnijeim közé, de erős a gyanúm, hogy akkor meg újra elalszom.

Mint megtudtam, ez az angol neve a nagykarácsony és kiskarácsony, vagyis karácsony és újév közötti időszaknak, amikor az ember sokszor igencsak nehezen tudja eldönteni, mi merre, és egyáltalán, hétvége van vagy hétköznap.

Nagyon twixtmas-mód érzem magam, úgyhogy nesztek, néhány random kép a reggelemből.

Már három napja túl vagyunk a téli napfordulón, de én minden évben úgy érzem, hogy február közepéig ugyanolyan rövidek maradnak azok a nyavalyás nappalok, és nem akarózik kimászni a házból. Végül is érthető: ez van kint,

ez meg idebent.

Na, ugye.

(Ma még jövök, ne rágjátok le a lábatok izgalmatokban.)

Ímé, Maci, alias Maximilián, a Kajla, mint lakásunk és a hétfő allegóriája. Rengeteg kreatív és tarka jóakarat közepette döglik a lehető legcsámpásabb módon, emellett pedig ráférne egy fésülés, és büdös a szája.

A mai szép napot újabb dzsuvátlanításoknak és rendezkedéseknek óhajtom szentelni, reménykedvén abban, hogy azért valami kreatív tevékenységre is jut időm. A helyzet persze súlyos és reménytelen, ebben a kuplerájban ugyanis egyedül én törődöm nemcsak lakberendezési kérdésekkel, de a felületek és lakástextilek állapotával is. Az összes többi lakótársam beéri azzal, hogy összeszőrözi a párnákat és/vagy szétnyomja azokat a mázsás seggével, minden elképzelhető vízszintes helyet megtölt papírral, a szőnyegre pedig ráköpködi a megcsócsált cipősdoboz cafatjait.

Ízlés szerint szétválogathatjátok, melyikük csinál mit, de összességében az eredmény ugyanaz. Nédda.

Kiseggelik, összeszőrözik és szétnyomkodják, lehányják meg bekoszolják, engem pedig le se tojnak. Istenbizony néha nem is tudom, miért strapálom magam.

Egen, pontosan tudom, hogy a szeretet ünnepe jön éppen. Mi mást mondhatnék, tartsd meg az aprót, te mocskos állat.