Tegnapi terveimet maradéktalanul sikerült teljesítenem a varrogatást kivéve, viszont legalább kiszabtam egy újabb kötényruhát. Mivel az is tervek között volt, hogy fél tízre leteszem a fejemet, ezt különösen fontosnak tartván már fél kilenckor átvedlettem alukálóruhába. A Repülő Kutató azidő tájt távozott szerény hatszáz elemes svédasztalos vacsoránk egytálnyi tartalmával a szomszédba a családjához, a macskák meg az odakintről érkező folytonos durrogtatást igyekeztek negligálni.

Ezzel a képpel búcsúztam 2020-tól, hogy aztán tizenkét órával később arra ébredjek, mindenki alszik, de senki sem ott és úgy, ahogyan várnám: Poci a vendégszobában alszik a radiátoron, Maci a hálószobában a RK helyén, a RK maga meg a hencserén horkol egy pokróc alatt.

Jobb helyeken és különböző CSI-sorozatokban ilyenkor a helyszínen hagyott nyomokból próbálják rekonstruálni a bűnesete(ke)t, és nekem lenni bőséggel efféle tapasztalat, de ezúttal meglehetősen ellentmondásos bűnjelekbe ütköztem. A szőnyegen például a nappaliban krékermorzsákat és diódarabkákat találtam, de ezek közül egy sem volt az asztali kínálatban, hogy a macskákat gyanúsíthassam az elkövetéssel, a kávéfőzőben ott volt még a tegnapi zacc, ergo ma nem főzött kávét senki, a szemetesben pedig a frissen használt macskaeledeles tasakocskákon túl (az már az alvásukból nyilvánvaló volt, hogy kaptak enni, másként tutira felóbégatnak engem) ott volt egy üres coldrexes zacskó.

Talán nem tévedek nagyot, ha ordenáré részegeskedést sejtek a háttérben.

(A “hatszáz elemes svédasztalos vacsora” amúgy így festett, ni:

Szerintem még vasárnap is ennek romjaival fogunk táplálkozni.)