Olyan sötét van majdnem fél kilenckor, mint a Sátán segglikában, ráadásul arra ébredtem egy órával ezelőtt, hogy zárul az ajtó, mert a Repülő Kutató rendes ember módjára megy dolgozóba. Nekem bezzeg tényleg iszonyú módon twixtmas van, tele vagyok tennivágyással, de semmi mocorgás nem akarózik, és a macskák se nyújtanak ebben hajdenagy segítséget.

Tegnap délelőtt például megállapítottam, hogy a jócicák alszanak,

aztán felmentem maszogni az emeletre, és egy ponton én is követtem a jócicákat a tevékenységben. Mire délután háromkor visszatértem begyógyult szemekkel, a jócicák, na, mekkora meglepetés,

még mindig aludtak. Így mutattok példát nekem, ti szőrös disznók, fujj.

Restaurálni kéne a pipirost, meg gatyába kéne rázni egy csomó minden mást is, de nehemahakarohom, ehelyett inkább vissza óhajtanék vonulni a ficnijeim közé, de erős a gyanúm, hogy akkor meg újra elalszom.