A mai szép napot újabb dzsuvátlanításoknak és rendezkedéseknek óhajtom szentelni, reménykedvén abban, hogy azért valami kreatív tevékenységre is jut időm. A helyzet persze súlyos és reménytelen, ebben a kuplerájban ugyanis egyedül én törődöm nemcsak lakberendezési kérdésekkel, de a felületek és lakástextilek állapotával is. Az összes többi lakótársam beéri azzal, hogy összeszőrözi a párnákat és/vagy szétnyomja azokat a mázsás seggével, minden elképzelhető vízszintes helyet megtölt papírral, a szőnyegre pedig ráköpködi a megcsócsált cipősdoboz cafatjait.

Ízlés szerint szétválogathatjátok, melyikük csinál mit, de összességében az eredmény ugyanaz. Nédda.

Kiseggelik, összeszőrözik és szétnyomkodják, lehányják meg bekoszolják, engem pedig le se tojnak. Istenbizony néha nem is tudom, miért strapálom magam.

Egen, pontosan tudom, hogy a szeretet ünnepe jön éppen. Mi mást mondhatnék, tartsd meg az aprót, te mocskos állat.