Mint már elnyafogtam, ma du. gyermekpesztrálási feladatokat kellett ellátnom egy rendezvényen, ahol a fenntarthatóság volt a téma. Hadd lövöm le előre a poént: egyetlen gyerek sem jelent meg, úgyhogy én csendesen báloztam ülve, mint Prücsök nevű ifjúkori példaképem, épp csak én ezt egy sörpadon tettem, és közben színezőket gyártottam, csak úgy.
Ennélfogva viszont, mivel annyi enerzsiát feccöltem a felkészülésbe, most ide teszem fel a gyermekcséket mulattatni kitalált-legyártott cuccokat, mert lenni nekem fejemben kreatív zsizsik, és ha egy ilyen izére felkérnek, nyilván saját tervezésű bármikkel készülök, ezen belül is tematikus bármikkel.
A tematikus bármim ezúttal az alma volt, itt van az ősz, almaszezon, egyél hazait, védd a fákat, egyél hódot, ja nem ide. Ennek szellemében gyártottam egy társasjátékot, nü:
Az alap egy ikeás bútordoboz kartonja (mert én nem dobok ki semmiccse), a zöld és vajszín festék bútorfestés után maradt a szivacshengerkékben, a piros bádogalma meg egy valamikori ikeás téli mécsest tartott magában. Most viszont ez került bele:
A kerek whateverek gondosan kimosott kecskekefir-kupakok, rájuk ragasztva pedig szintén ikeás matricák láthatók. A szelektív szemétkukákhoz adják ezeket, de mi nem használtuk fel, mert úgyis tudjuk, mit mibe akarunk dobni, látogatóba meg úgyse jön senki, és ha mégis, legfeljebb megkérdezi, mibe mit hanyigáljon. Úgyhogy elraktam őket, a szokásos jeligére (egyszer kelljen, s jó, ha van).
A játék eccerű, mint a pof: alulról elindulsz kosaraddal az úton, hazáig tele kell szedegetned. Ahányat dobsz a dobókockával (egykockás játék, a többi három csak biztonsági okokból van ott), annyit léphetsz előre a bábuddal (=kupakoddal). Ha az úton almát találsz, előre ugorhatsz (lásd nyíl), ha egeret, akkor meg hátra (szintén lásd nyíl). Nyilván minél egyszerűbb egy játék, annál jobban lehet variálni, nekem például már vannak a fejemben mindenféle tornagyakorlatok, amiket be lehet iktatni, hogy ne csak a popójukat aszalják a gyerekek játék közben. Még egy olyan is van a fejemben, hogy amikor az egeres kockára lép valaki, akkor visítani kell egyet mindenkinek. Esetleg cincogni, ha nem akarunk nagy hangzavart.
Popóaszaláshoz színezőkkel készültem,
és ezek is ízlés szerint nehezíthetők a delikvens igényeinek és képességeinek megfelelően, mert ha nagyon kicsi vagy, akkor ott vannak a vastag filccel kijelölt felületek, ha meg nagyobb, akkor a vékonyabb tusvonalak által adott kisebb blokkok.
És most kéletik lajongani, most azonnal, mert hanem nem mutatom majd meg azokat a vadiúj színezőket, amiket ma gyártottam csendesen bálozván a sörpadon.
(Arra gondoltam, hogy az itt látható színezőket elérhetővé-letölthetővé teszem a blogon, de technikailag totál reménytelen vagyok, úgyhogy ezúton érdeklődnék, hogyan szokták eztet, pdf-ben vagy jpg-ben, és nektek, akik esetleg letöltenétek, hogyan smakkolna jobban.)
