Hogy is szoktam mondani? Itt semmi sem megy kárba, legfeljebb veszendőbe. Itt van például az a rengeteg hímzett tallér, amit csak úgy csináltam, és időnként táskákra meg kabátokra applikálom őket, meg itt van az a maréknyi mágneskorong, amit még a ferrofóliával együtt rendeltem meg tavaly decemberben. Ó, és ott van a jó öreg Technokol Rapid is.

Csak arra kell vigyázni, hogy a megfelelő polaritású oldalra ragassza fel a tallérokat az ember,

és néhány óra száradás után már ilyen pofás kis hűtőszekrényajtóm lett:

(A tallérokon túli készletben a cicamágneseket anutámtól kaptam ajándékba, a Reich Károly meseillusztrációsokat meg könyvesboltban vettem valamikor régen. A fej saláta, hát az csak úgy lett valahonnan.)