Újabb robbantott hajú itthoncsücsü-nap, amit nekem tanulmányírással és dolgozatjavítással kell töltenem, de egyikhez sincs kehehehehedvem.
tavasz kategória bejegyzései
Szaporulat a szekrényben 10/8 – Az ún. “hanger appeal”
Ez az a fogalom, amit mindenféle röhejes narancsszínűre szolizott emberkék szoktak emlegetni selypegve az általam vizionált varróműsorokban, és akkor kerül elő, amikor az a kérdés, megvenné-e valaki az adott ruhadarabot, ha csak úgy belógatják eléje egy vállfán.
Lelőném a poént, ha lenne olyan, de nincs: minden, amit a múlt héten turkáltam ki magamnak Esztergomban, annyi hanger appeallel rendelkezik, mint egy gumis lepedő. De annyira ám, hogy én ezeket fel is próbáltam, ami ugyan a “Bevezetés a turkálásba” órák első tíz percének anyaga (“Próbálj fel mindent, mielőtt megvennéd! A ruhaszámozás épp olyan megbízható, mint a béljóslás!”), én mostanra mégis inkább szemmértékkel dolgozom. Na, ezeknél még én se bíztam a szemmértékemben.
Ennek itt legalább az anyaga izgi,
de tényleg: egy úgynevezett colorblocking technikával készült cucc, ami annyit tesz, hogy összesen négyféle anyagból van összevarrva. Ráadásul még mindegyik anyag önmagában mintás is. Egen, ezek azok a ruhák, amik azt mondják nekem a turkálóban, hogy “hellóóóó”. Na mármost lehet, hogy mindenkinek azt mondják, de én le is veszem őket az állványról, aztán gyere haza a mamához.
A turkálás sajátosságai közé tartozik, hogy ha valamiből szembejön veled valami, amit leakasztasz az állványról, fél perc múlva megjelenik a kistesója is. Na így jártam én anyátokkal ezzel a két alábbi darabbal.
Mint láthatjátok, az itthon, szekrényajtón fotózás még csak emeli ezt az ún. hanger appealt. Sebaj, majd előbb-utóbb felveszem őket, aztán akkor tényleg meglátjátok. Azt előre mondom, hogy a fekete esetében némi beavatkozás lesz szükséges, ennek a példánynak olyan ménkű nagy négyszögletes dekoltázsa van, hogy muszáj csinálnom vele valamit, másként egész nap húzogatnom kell majd ide-oda, és én nem azért őtözködöm, hogy ilyen marhaságokkal is foglalkozzam közben.
10/263 – Rüszt
Ezt az alábbit hívjuk jobb híján “itthon-csücsülök-és-tanulmányt-próbálok-írni” öltözéknek.
Ez a szoknya+blúz kombináció már ugyan kétszer volt rajtam, de ti még nem láttátok egyszer se (meglepő, tudom). Egyszer egy vasárnapon volt rajtam, amikor nem volt szándékomban se befotózni, egyszer meg egy szeptemberi szerdán, de hát akkor nyilván nem látszott belőle csak alig valamicske.
A mai nap öltözködésileg amúgy is leginkább arról szól, kihajítsam-e a lábamon lévő cipőt, vagy sem. Direkt megnéztem nektek, mikor szereztem be, mert jóformán alig volt rajtam, és ha egy öt éve spájzolt szaladgálós-fajta cipő alig volt rajtam, az minimum gyanús, biztos van vele valami gikszer. Nos, van, a ballábas igazán érthetetlen módon szorít, mégpedig lábfejben. A RK meg én mindketten igen magas rüsztökkel élünk, világ csudája, hogy mégis elég bátrak vagyunk a neten rendelt cipőkhöz (bár azért nem vagyunk teljesen hülyék, csak meghatározott fazonú cipőket szoktunk venni, mokaszint például egyáltalán nem). Hát ez ugyan első pillantásra megfelelt a kritériumoknak, de valójában mégse.
Ha estig nem tágul annyit, hogy bizalmat szavazzak neki a jövőre, repül.
10/262 – Borsó
(Ha nem vigyázok magamra, ebből is tradíció lesz ezeken a tájakon, hajnali kettőkor posztolni szombatról vasárnapra virradólag.)
Újabb vasárnapi finomvegyes, dokumentáció arról a hétről, amikor hirtelen kitavaszodott. Hétfőn még téli illatmécsest gyújtottam, köd volt, és spulnik törtek, szombaton meg már friss zöldborsót hoztunk a piacról.
10/261 – Egyenruha
Végre kegyes hozzánk az időjárás, megengedte, hogy belecibáljam magam a “negyven fölötti szentendrei asszony piacra megy” egyenruhába, ami farmerdzseki+buggyruha+csüngü kombinációt jelent. A felemás zokni (most már hat év gyűjtögetés után van belőle vagy ötven pár, alig maradt a készleteimben olyan zokni, ami nem felemás) meg a horgolt sapka (a hajam kriminális állapotban van, jövő héten fodrászhoz viszem) csak ráadás.
10/260 – Robog
Úgy fest, most fogunk átrobogni a novemberből az augusztusba – amikor negyed kilenckor letotyogtam masszázsra, éppen az időjárásnak megfelelően voltam öltözve, visszafelé pedig már melegem volt.
10/259 – Nemvagy, Vödörke és Haragos
Jaj, de mogorva fejem van nekem máma, mintha én magam lennék a Haragos, pedig nem – ez itt a címben ugyan úgy hangzik, mintha meseszereplőket emlegetnék, de ezek valódi igazi személynevek voltak a magyar nép viharos századainak egy igen régi felvonásából, konkrétan a tizenkettedikből. És én ma ezzel a címmel tartok majd előadást a gyakorlóiskolában, ahol tavaly a kökörről, az őnéről és a belörmészről meséltem a helyesírási verseny szünetében, tehát valamit mégiscsak jól csinálhatok, hogy visszahívtak. Ugyanoda. Ugyanazokhoz.
Jelen pillanatban ugyan sok mindenre érzem magam alkalmasnak, de előadást tartani csak mérsékelten. Ezt persze nem fogja tudni senki, csak én (meg most már ti is), mert mutassatok nekem emberfejeket fülekkel, és belendülök, mint a sárlavina. Cserébe az őtözködési modzsómat megint megette valami lúdvérc: úgy érzem, hogy az elmúlt időszakban más sem volt rajtam, csak a bagolyhárpiás ruha, ami persze nem igaz, mert ez csak az ötödik jelenléte itt a blogon az elmúlt másfél hónapban, amióta megvarrtam. Őtözködős bloggertől persze ez is csúnya dolog, de abban már megegyeztünk szerintem néhányszor, hogy én úgyse vagyok igazi őtözködős blogger, úgyhogy a Rapülők dalszövege szerint cselekedtem, miszerint ha már semmi se jó, legalább dőlj hátra, és élvezd. Ennek szellemében megnéztem a textilbolt honlapján, hogy van-e még bagolyhárpiás anyag. Nem voltam túl optimista, abban a boltban úgy fogynak az anyagok, mint a cukor, ezt pedig én még tavaly novemberben szereztem be, de nagy meglepetésemre kiderült, hogy van még belőle egy csomó. Ezt én úgynevezett jelnek tekintettem, mely jel persze leginkább azt jelenti, hogy én vagyok Strigoniumban és környékén talán az egyetlen olyan nőszemély, akinek tetszik ez az anyag, de az ilyesmivel én vidáman együtt tudok élni. Úgyhogy vettem belőle további négy méterrel, ott egye meg a fene a világot.
Csak tudnám, mikor varrom meg, ebben a kuplerájban már most is több anyag van, mint amennyi időm nekem efféle világi hívságokra, meg amennyi szekrénytárhely van a már megvarrt holmiknak, meg amennyi energia van bennem ilyen merényletekre, meg egyáltalán.
Na sebaj, ezt a hidat is akkor gyújtjuk fel, ha majd odaértünk.
A jebezeusát neki, hogy május 18-án tíz fokban és bús cseperészésben kell nekem világgá menni. Olyan holmikat kellett elővakarnom, amiket igen nagy nyugalommal pakoltam el még márciusban, és amióta a fotót lőttem, előkotortam egy sálat is.
10/258 – Alulmúl
Újabb hat órakor indulás, juhé. Holnapra 11 fokot jövendöltek Esztergomba, ami minden képzeletet alulmúló szám május harmadik hetében. Mára csak 16-ot. Sok esővel.
Én is eléggé alulmúlt-formán érzem magam, mi tagadás.
10/257 – Császár
Már megint az oviba megyek, az élet császáraihoz. Később majd persze ők is megszívják, szegénykéim.
10/256 – Pajzs
Már megint olyan nap van, amikor inkább a macskát küldöm be magam helyett, mert aaannyira, de annyira elegem van már ebből a folyamatos fázásból meg esőből meg miabokámból, hogy azt én el nem mondhatom.
Lövésem sincs, mitől lettem ilyen rohadtul fázékony. A múltkor az üzemorvos tippje alapján nemcsak vérképet, de még pajzsmirigy-ultrahangot is csináltattam (én! aki csak akkor megy orvoshoz, ha viszik! mentővel!). Természetesen nem találtak semmit.
Nyugtassatok meg, hogy valamikor mégiscsak ki fog tavaszodni, mert a RK-val vetettem magamnak egy indigókék pöttyös ruhát is a zöld mellé, és annyi remek cuccom van húszfokos májusi napokra, mint Himnuszban a balsors. Ezzel szemben itt ülök picsogva egy pokróc alatt, a kenyér a konyhapulton kel egy másik pokróc alatt, és ha ez így megy tovább, új nyafogóruhákat kell varrnom magamnak, pedig ahhoz sincs semmi kedvem.
10/255 – Romok
(Megint azt próbáljuk ki, vajon hány éjjeli bagoly olvassa ezt a blogot. Mivel mostanáig Eurovíziót néztem, semmi garancia nincs arra, hogy reggel emberi időben keljek, úgyhogy akár most is beblogolhatom a heti galériámat.)
A lerottyant állapotok bája, vagy hogyismondjuk. Az ember néha meglepő dolgokat talál turistavárosok legbelső belvárosaiban is, a saját hűtőjéről nem is beszélve, ahol mindig akad pár kallódó-vénülő zöldség, ezek meg egyszer csak összeállnak valamivé, amit hívjunk az egyszerűség kedvéért bibimbapnak. Galéria!
10/254 – Cumi
Volt a collegiumban egy olyan sztori, amelyben A szobatárs feldúltan bejött egy rossz tanulmányi hírrel*, amelyet az álmából frissen felébresztett B szobatárs végighallgatott, azt mondta rá: “Hát ez bizony szopó”, majd visszafeküdt aludni.
Itt most éppen nincsenek rossz tanulmányi hírek meg semmi efféle, de olyan kidöglött-forma vagyok a tegnap meg a tegnapelőtt maratonja után, hogy én se vagyok képes másra, mint hogy (félig-meddig képletesen) visszafeküdjek aludni. Mivel viszont egy kép többet mond száz szónál, nesztek az is, még a múlt héten lőttem piacra menet.
* A RK fontosnak tartotta, hogy pontosítsam, nem csak afféle rosszacska tanulmányi hírecske volt, hanem annál sokkal-sokkal nagyobb horderejű. Ő úgy emlékszik, hogy az alanyt kirúgták a collegiumból, én úgy, hogy jelezték neki, ha nincs fél éven belül egy középfokú nyelvvizsgája, na akkor rúgják ki. (Úgy emlékszem, ez rohadtul nem tűnt esélyesnek, mármint fél év alatt letenni hirtelen egy középfokú nyelvvizsgát.) Summa summárum, a “Hát ez bizony szopó” azóta is annak az adekvát reakciója, amikor éppen világvége van, de akit nem érint, az alszik tovább.
Most, hogy ezt tisztáztuk, visszamegyek aludni. (Többé-kevésbé képletesen.)
10/253 – Ív
Már megint a helyesen felolvasós versenyre döngetek, hogy én legyek a lapocskásnéni, aki a zsűri tagjait hajkurássza. Eredetileg valami mást vettem volna fel, de Szt. Pancratius ezúttal is belefingott a nulláslisztbe (bár ezen miért is lennénk meglepődve, a csávó a legenda szerint 14 évesen mondta azt Diocletianusnak, hogy elefes).
Mielőtt rákérdeznétek: nem, nem az volt a tervem, hogy elegánsabb legyek, mint most itt. Sőt.
Mi tagadás, a kezdetektől egész szép ívet írtam le mostanáig hülyeruházkodás terén, és még nincs vége.
10/251 – Túl
Ismeritek azt, amikor az ember nem tud mit csinálni jódolgában, mert lenne ugyan tennivalója, de semminek sem esik éppen tegnapelőttre a határideje? Na az van most. Ha nem így lenne, talán nem pizsiruhában ülnék a teraszon, amiatt zsörtölődve, hogy nem bírom felemelni innen a seggem, mert éppen aktuálisan nem muszáj rohanni éppen valahová.
Sebaj, holnap bepótolom. Mármint a rohanást. És holnapután is.
Csak tudnám, mi a nyavalyáért vagyok ilyen nyűgös és tehetetlen, amikor éppen túl jó dolgom van. Voltaképpen.
10/250 – Tény
Újabb bizonyíték az “ezért nem lesz belőlem sose menő őtözködős/lakberendezős/diy/ésatöbbi blogger, akit tízezrek követnek az instán, és cégek bombázzák ajánlataikkal” tényére.
Ez volt a ma reggel hét órai állapot a Bűnök Barlangjában. (A képet természetesen a RK lőtte.)
10/249 – Pöttyös
Tegnap lementünk a helyi Gasztropiknikre enni meg inni, és mindkettő kiválóan sikerült. Én kellő mértékben ki is csippentettem magam az új pöttyös ruhámba, és mivel ma minden bizonnyal nem tudom ezt überelni (csak kozmetikushoz caplatok át délután, semmi extra őtözködésre nem lehet számítani), nyilvánvalóan be fogom itt blogolni, bezony.
Nesztek egy galéria is, hadd irigykedjetek. 🙂
Nyugi, ma már mindkettőnknek munkanap van, még ha nekem nem is kell elkutyagolnom Esztergomba. Excel-táblázatok és más effélék, brr.
10/248 – Rebarbara
Már megint van itt nektek mindenféle: rebarbarás lepény, szabóinas, növények úton-útfélen, plusz többé-kevésbé turitnyai fotók abból a két nemkicsit dekoratív városból, amelyek között ingázva telik az életem. Galéria!
10/247 – Akár
Szombati tanítás, szeretlek. (Nem.)
Nyilván csak és kizárólag azokon a napokon tudnék akár – akár! – fél nyolcig is aludni, amikor a hatos busszal kell indulnom.
10/246 – Ideiglen
Mivel még mindig itt csücsülök erőt gyűjtve (hajat kéne mosni és kenyeret sütni, én pedig mindkettőhöz lusta vagyok*), ezúton szeretném jelezni, hogy még élek, és nem lettem egy pöttyel sem kevésbé buggyant, amióta nem láttatok.
Igen, mostanában ilyeneket gyártok a buszon nagy unalmamban.
Ha minden jól megy, du. mutatok magamról is fotót. Frissen mosott hajjal, lehetőleg.
* Tegnap is hatkor indultam, holnap is akkor fogok, és ma már ötkor mindenféle izéket töltögettem fel a Neptunba, szóval a lustaság is viszonylagos.
Sokkal, de sokkal később: nna, legalább a hajmosás megvolt. Plusz ellejtettünk az Aranysárkányba megszabadulni a játékpénzeim (= a SzÉP-kártyámon parkoló összeg) picike töredékétől. Ha jól számolom, kábé másfél százalékától. Röhejesen sok játékpénzem van.
Minden nap más - mindennap más 