Szerintetek van nekem kedvem most tanítani menni? Úúúgy van, marhára nincs. És szerintetek ezt észreveszik majd a diákok? Na ugye hogy nem.
tavasz kategória bejegyzései
11/203 – Jövőbe
Ez itt az én “majdhogynem optimistán nézek a jövőbe” arcom, csak a látszat csal. Ja, meg nem ártana rápakolnom erre az arcra valami hidratáló maszkot, mert beütött a szokásos istennyila a túlfűtött buszokkal, huzatos utcákkal és recsegősen száraz levegőjű szobákkal, a pofám pedig úgy érzi magát, mintha olyasvalakitől kértem volna kölcsön, aki nem sok gondot viselt rá az elmúlt negyven-ötven évben.
Ma éppen itthoncsücsü napom van, úgyhogy akár a fél fürdőszobát is rákenhetem a képemre. Cserébe holnap és holnapután is maratoni tancsitancsi várható.
11/202 – Schwere bagázsi
Most is erős lesz a kísértés, hogy Kisoroszinál leszálljak, aztán elfussak világgá (rohadt márciusok!!!), úgyhogy extra erőfeszítéseket teszek a feladataim teljesítése érdekében. A pipeződ és csibesárga csak hab a tortán, hajnalban felébredtem, hogy Jókai A kiskirályok című művének megkeressem a pdf-változatát, és kimásoljam belőle a memoritert, amivel a hityimatyimókus a csomagjait számontartja.
Ha nem értitek, nem baj. Én értem, de ettől nekem nem lesz jobb.
11/201 – Bürokracica
Mára az volt a program, hogy berontok Pesztre, bürokracicás dógokat intézni.
Már megint tök értelmetlenül el vagyok kenődve, pedig fizetésemelésről kellett papírt aláírni, de ez a tavasz, hát ez engem továbbra is kikészít.
11/200 – Batik
Hosszú hétvége megvolt, ünnepek megvoltak, züllőzés, dögölészés, zabálás, minden megvolt. Ideje visszatérni a muncas hetkoznapocbele, batikmintás holmikban, mert azokon kevésbé látszik, ha a partvis, porrongy vagy ppt lengetése közben összefeni a kosz.
11/199plusz – Still in a few more beers
Szent Patrik napja van, így hát ezt nyilván nem hagyhatom ki. Sláinte!
Ééés, innentől hivatalosan is ez a legöregebb harisnyám, bár már nem emlékszem, hogy ’98-ban vagy ’99-ben vettem, de ennyi év távlatából ez már nem is nagyon számít, ugye.
11/199 – Dobble
Már megint elmúla egy hét, s hozott magával fotókat utazásokról, tavaszi fákról, az esti Batthyány térről, gyermekpaplan alatt alvó történészről, negyvennyolcas dobbléról, macskanyelvről a napfényben, ésígytovább. Galéria!
11/198 – Kocka
Sokadjára vagyok kénytelen rájönni, hogy a lustaság is olyan, mint a csokoládé: rohadt nehéz megállni egyetlen kockánál, na még egyet, na még egyet, hé, ki ette meg az egész táblával. Tegnap olyan trú dögölészőnapot tartottam, hogy tényleg nem csináltam egész nap semmit, de még fel sem vakartam magam a futonomról, kivéve étkezési és tisztálkodási szakaszokat, mert azért mégsem mehetünk le teljesen kutyába.
A baj, hogy ma is tudnám folytatni ugyanezt, de nyilván nem lehet, ha az emberbe valaminő lelkiismeretet is építettek összerakáskor. A piacot elblicceltem, ó, jaj, de még az automatához is a RK-t küldtem le, hogy felvegye a csomagomat az Yves Rocher-től. (Elfogyott a szemránckrémem meg a nappali krémem is, muszáj volt pótolni, és én továbbra is falun lakom, mint tudjuk.) Hálistennek a szakdolgozóimnak azt ígértem, hogy a hétvégén küldök nekik részletes válaszokat, és még holnap is hétvége van, örömbódottá. A lakás (és különösen a fürdőszobám meg a Bűnök Barlangja) viszont némi törődésért és rendrakásért nyafog, úgyhogy ma velük foglalkozom, meg talán Erikről is lefúvom a port, mert félig-meddig kiszabott ruhákkal van tele a kupleráj, és ez már tényleg tarthatatlan.
Amikor tavaly nyáron megvarrtam ezt a pántos zsákot (ez az, ne is tagadjuk), nem is sejtettem, hogy mennyit fogom használni, őtözködős bloggerek szégyene, aki vagyok, esetenként semmi ingerenciával arra, hogy csinos és előnyös ruhadarabokban mutogassam magam.
11/197 – Ünnepi
Én kérem máma ünnepi dögölészőnapot tartok, úgyhogy beküldök magam helyett ide egy japánbirset, csak úgy.
Eská 11/27 – Kokárda
Ezt most itt leginkább önmagamnak, emlékeztetőül, mert ezeket törvényszerűen elhányom/elajándékozom következő március idusáig, hát legyen honnan visszakeresni.
A virágocska-recept Lucytól van, ez is fontos.
11/196 – Pi-nap
Mivel a blog olvasottsága ebben a hónapban amúgy is abszolúte a bányabéka pifeneke alatt található, hadd mutatom meg a mai nap sanyarú valóságát.
Ez az.
Háde tényleg, mit a nyavalyát csinálok én az életemmel, ezt mondjátok meg.
11/195 – Kókadt
Attól tartok, bujkál bennem valami gedva, tegnap az óráim után azonnal hazajöttem, mert enyhéden rázott a hideg, ma reggel pedig bőséges takonyban ébredtem, és ehhez mérten kókadt is vagyok. No de azért elkocogok tanítani, mert még talpon vagyok, és a mai nap után hétfőig nincs tancsitancsi.
Igaz, holnap estére találkozót beszéltem meg, de még meglátjuk, merre halad a szekér. Egyelőre bebónyáltam magam yol, oszt az irodámban neocitránom is van.
11/194 – Rozsda
Kedves Naplóm! Az időjárási viszonyokra és általános állapotaimra való tekintettel tovább folytatódik a “hát akkor máma mi a nyavalyát vegyünk fel” programsorozat. Ennek köszönhetően ma átkozottul nem úgy festek, mint egy március 12., hanem inkább egy november 12., de így jár az ember, ha olyan ruhát talál a szekrényében, amit a szentendrei piacon vett, oszt nem vitte el Firenzébe, mert akkor is épp annyi esze volt, mint most.
11/193 – Szervez
Ma is csalok, mert az alábbi fotó hacukái tegnap voltak rajtam, de ennél ma biztos nem lesz jobb, most például még pizsiben próbálom szervezni az életet.
11/192 – Keret
Ablak, kép, sír, történet, szerkezet, mind keretes. Ezek az én eheti kereteim, szolgálatotokra, a ház előtt egyetlen hét alatt elvirágzott fosókaszilva-bokorral kezdve és a “Vörös Sárkány” fantázianevű teával bezárólag. Galéria!
11/191 – Aprófa
Reggel piac, délután tanítás, Isten hozott mindenkit az én (többé-kevésbé) átlagos szombatjaimba. Ebben a félévben még viszonylag elviselhető a helyzet, de ősszel már előre látható, hogy aprófát fogok pisilni, miközben hun Budapestre, hun Esztergomba pendlizek. Egen, az ősz ilyen lesz.
De most még tavasz van, úgyhogy csapassunk.
11/190 – Kontraszt
Most értem haza az oviból. Vajon mennyire hiszitek el, ha azt mondom, hogy innentől minden nap oviba akarok menni inkább, mint bárhová máshová.
Pláne, hogy a buszon hazafelé rá kellett döbbennem, nagyon elszoktam ám az itteni péntek kora délutáni tömegközlekedéstől, amikor az úri közönségből többen is vannak, akik már nem egészen színjózanok.
11/189 – Szárad
Ma itthoncsücsü napom van, melynek keretein belül morcos matróznak öltözvén soraimat rendezgetem. Például végre restauráltam a pipirost, most pedig hagyom száradni. És más terveim is vannak.
Intermezzó – Zene a zélet, 2023/24-es kiadás
A tradícióknak megfelelően ezúttal is véletlenszerű lejátszásra állítottam a zenegépeckét az első tanítási napomon munkába menet, hogy jósoljon nekem az eljövendő tanévről. (Igen, idén ilyen idióta tancsiévem van, mint tudjuk, csak március 5-én kezdődött.)
A jóslat-válogatás ezúttal is kiválóra sikerült. Ó, szegény fejem.
11/188 – Elég
Összességében ez most egy “van baj elég” időszak, adminisztrációs szörnyedelmektől kezdve új, még sose tanított tantárgyakig meg a szakdolgozóim, akik basznak a fejemre, ó, jaj. Plusz hőhullámok plusz ez a tavasz, ami a szokásosnál is kegyetlenebb, mert máskor legalább hallod a morgását a sarokból, mielőtt rád támad, de most már ott ül rajtam, a szája szélét nyaldossa, és villog a szeme. Egy hét alatt virágzott ki az Esztergom felé tartó úton az összes minden, ami máskor úgy március végéig tette volna, hát nem csoda, hogy rémült vagyok és elgyötört. Túl gyors ez nekem, túl gyors.
Ezek után ne lepődjön meg senki azon, hogy az öltözködési modzsóm is a bányabéka segge alatt van, cikcakkruhákhoz már túl meleg, pöttyöskékhez még nem elég meleg az idő, és a szekrény tele mindenfélével, de nekem nincs energiám áutfiteket összerakni, így hát maradnak a gyerekmintás futterből készült ruhák színes harisnyákkal meg sivatagi bakancsokkal, és teljes valómban egy emberméretű “jobb híján” vagyok.
Bár annak legalább elég tarka.
