Kirúgtam a hámból. Csúnyán. Visszaesőleg. Sorozatosan elkövetve.

A tegnapi partim a textilboltban csak a ráadás volt, de milyen! Nos, ilyen:

Nyilván tanítani fogok majd menni benne, amikor megvarrom, nekem lenni nulla skrupulus. És még azt is lehet, hogy felveszem hozzá azt a blézert, amit még akkor turkáltam, amikor ott ragadtam Esztergomban a Volánbusz-sztrájk miatt, de azóta nem adódott rá alkalom, hogy hazahozzam.

A legfelső gombja hiányos, de az ilyesmik miatt én nem hagyok ott ilyen csudálatos színű tárgyakat, meg aztán amúgy is annyi gombom van, mint a nyüves. Ezt a ruhát sem hagytam ott csupán csak azért, mert térdig érő duplaharangos ujjai vannak,

merthogy én az ilyet simán csak nyissz, oszt Erik elszegi nekem. (Bár ezzel valószínűleg más merényletek is megtörténnek majd, emelje fel a kezét, aki meglepődött.)

A tegnapi turkáló-látogatásnak egyetlen további eredménye volt, ez a matrózpóló,

úgyhogy összességében egészen szolid és visszafogott voltam. Már persze ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy régebbről még vannak anyagok, amiket meg sem mutattam nektek, mert össze akartam várni a cuccokat.

Igen, ezeket így árukapcsolásban képzeltem el, tessék csak kivárni a végét.

Végül pedig, némi szégyenkezéssel vallom be, vettem egy újabb bakancsot. Zöldet.

Negyven százalékos árleszállítás nélkül én szóba se állok már ilyesmikkel, de a cégek vannak olyan sunyik, hogy így se ússzam meg…