Volt a collegiumban egy olyan sztori, amelyben A szobatárs feldúltan bejött egy rossz tanulmányi hírrel*, amelyet az álmából frissen felébresztett B szobatárs végighallgatott, azt mondta rá: “Hát ez bizony szopó”, majd visszafeküdt aludni.

Itt most éppen nincsenek rossz tanulmányi hírek meg semmi efféle, de olyan kidöglött-forma vagyok a tegnap meg a tegnapelőtt maratonja után, hogy én se vagyok képes másra, mint hogy (félig-meddig képletesen) visszafeküdjek aludni. Mivel viszont egy kép többet mond száz szónál, nesztek az is, még a múlt héten lőttem piacra menet.

* A RK fontosnak tartotta, hogy pontosítsam, nem csak afféle rosszacska tanulmányi hírecske volt, hanem annál sokkal-sokkal nagyobb horderejű. Ő úgy emlékszik, hogy az alanyt kirúgták a collegiumból, én úgy, hogy jelezték neki, ha nincs fél éven belül egy középfokú nyelvvizsgája, na akkor rúgják ki. (Úgy emlékszem, ez rohadtul nem tűnt esélyesnek, mármint fél év alatt letenni hirtelen egy középfokú nyelvvizsgát.) Summa summárum, a “Hát ez bizony szopó” azóta is annak az adekvát reakciója, amikor éppen világvége van, de akit nem érint, az alszik tovább.

Most, hogy ezt tisztáztuk, visszamegyek aludni. (Többé-kevésbé képletesen.)