otthoncsücsü kategória bejegyzései

Tegnap a terített asztalomról nem tudtam fotót csinálni, mert elemenként készült a lakoma, és mihelyt kiraktam rá valamit, rögtön enni kezdték, ami skandalum. Úgyhogy nesztek, itt a mai romeltakarítás utáni állapot, avec Professor Krtek, aki Londonból jött haza az éjjel.

Édes jó anyámnak ezúton üzenem, hogy boldog anyák napját nekije, fel is hívtam volna, de ehhez előbb fel kellett volna töltenem a Domino kártyámat, és természetesen az online feltöltésnél elpacsáltam valamit a CVC-kóddal, úgyhogy most nem akarják szeretni a bankkártyámat.

Komolyan mondom, elegem van abból, hogy ha én valamilyen terméket használni kezdek, üstöllést kivonják a forgalomból, vagy, ami még rosszabb, megvárják, amíg már évek óta kizárólag csak azt az egyet használom, és akkor vonják ki. Végigcsináltam ezt már Triumph melltartóktól Essence szájceruzákig mindennel, ami csak elképzelhető. A legújabb, aminek búcsút inthetek, az Yves Rocher Elixir Jeunesse arckrémcsaládja*, amit azért néztem meg a honlapjukon, mert természetesen fogyóban van a fürdő polcán, és természetesen nincs belőle több doboz tartalékban, mert miért lenne, mindig megbízhatóan kapható. Ja. Mindig. Megbízhatóan.

Könyörgöm, itt küldözgetik a hírleveleiket halomszám, ugyan mibe fájna beletenni esetenként egy olyan lábjegyzetet is, hogy “végtelen bölcsességünkben ki fogjuk vonni a forgalomból a parfümcsaládot, amit használsz, a szemkörnyékápolót, amit használsz, a testápolót, arckrémet, arclemosót, amit stb. stb., úgyhogy tárazz be belőlük, baromarcú”. Most kergethetem ungon-berken keresztül, melyik boltban akad még belőle elfekvő példány, meg törhetem a fejem, mi a pipefost használjak majd a megszokott arckrémem, szemránckrémem, szérumom, stb. stb. helyett. Huh, de dühös vagyok.

A királyi kontraszt kedvéért itt hagylak titeket a virágzó cseresznyefán átkancsalító holddal (még a hétvégén lőttem), én meg beállok fejjel a szekrényembe, mert most már tényleg átkozottul ideje átrendezni tavaszba, ott egye meg a fene ezt a világot.

Lehet, hogy fotózni is fogom a szekrényrendezési folyamatot, mit nekem ti zordonbordon.

* Igen, tudom, nekem már valamilyen táplálóbb krémre lenne szükségem. Elméletben. A gyakorlat azt mutatja, hogy minden táplálóbb krém, ami egy lepkefing súlyú zselénél erősebb, elcsömöszöli a képemet, aztán hetekbe telik, amíg megszabadulok a pattanásoktól. A szemránckrémeknél még rosszabb a helyzet, ott konkrétan hámlani kezd a szemhéjam, amikor kipróbálok valami mást. Most is ezzel szopok éppen.

Már zsinórban második napja csinálom, hogy az előző napi fotót teszem be az aznapi bejegyzésbe, és ez nem is fog javulni mindaddig, amíg nem billen valahogyan helyre a zuniverzum rám eső része. (Például ha végre megszabadulok a szakdolgozóimtól, az sokat fog segíteni.)

A címben szereplő rolót viszont nem tegnap, hanem ma fél hatkor kaparintotta a mancsai közé valamelyik szőrös dög a kettőből. A roló még be volt csomagolva, és ott üldögélt békésen az emeleti folyosón, amíg meg nem támadta az Égetnivaló Hátramozdítók Bandája. Ezután a roló leszánkázott a lépcsőn, kábé olyan hanghatások kíséretében, mint mikor csapágygolyók kerülnek egy centrifugába, és szétszórta az alkatrészeit mindenfelé, még a földszintre is jutott belőlük. És még csak akkor volt fél hat.

A “jól kinézünk” már nyomokban sem képes leírni a helyzetet.