Ma estére azt ígértem a RK-nak, hogy elviszem vacsorázni, de a Katasztróka-védelem aszonta, lehetőleg ne másszon ki a házból, aki például a Duna vonalának környékén lakik. A Duna kevesebb mint 500 méterre van tőlünk, úgyhogy gyanítom, mi is beleesünk a fenti kategóriába. Terveinket nem adtuk fel, de azért várunk délutánig, csillapodik-e a szél, aztán annak függvényében döntünk.

Én ugyan nagyon szeretem a fish&chipset (ide mennénk), de nem tölt el túl nagy lelkesedéssel a lehetőség, hogy valahol Szentendre belvárosában kupán találjon egy elszabadult cserép.

Nyilván itthon se vesznénk éhen, én például negyedóra múlva újabb kenyeret vágok be a sütőbe. Nyamm.