Na, mi lesz? Esi vagy nem esi?
Higgyétek el, nem akarjátok látni a fejemet. Már kora reggel óta arra gyúrok, vajon mikor bírom rávenni magam, hogy hajat fessek.
Még eddig nem jött össze, pedig már fél dél.
otthoncsücsü kategória bejegyzései
10/274 – Én, te, ő
Én méla vagyok, nyomott, el vagyok havazva melóval, és nincs kedvem blogolni, ő meg puha, meleg, szőrös és elégedett. Inkább őt küldöm be.
És te, te hogy vagy?
10/272 – Méhlegelő
A mai napra nekem nem az volt a tervem, hogy méhlegelőnek öltözve, enyhén űzött tekintettel nézzek a jövőbe*,
én kérem ma be akartam pendlizni a székesfőfaluba, hogy jóanyámmal találkozzam, aki éppen ott vált vonatot az érettségi találkozójára menet, és mi az efféle alkalmakat a Derby Sörözőben szoktuk abszolválni. Vonattól vonatig három óra, azalatt megbeszéljük a világ dolgait, és elismeréssel adózunk a hetvenes-nyolcvanas évek esztétikájának, ami vagyon a Derby Sörözőben, még mindig.
Terveimet az húzta keresztül, hogy én már a számokat sem ismerem, félrenéztem egy bírálat-leadási határidőt, és emiatt még azt az öt órát sem tudom megspórolni tanári életemből, amibe ez az időutazás kerülne. Pedig az éjjel is valami olyasfélét álmodtam, hogy filmforgatási helyszínekhez kellett gyűjtögetnem nyolcvanas években épült postákat, például azt ott Mátrakovácsháza felé a 65-ös úton, ahol egyszer egy irodalmi versenyre menet végignézhettük, hogy egy elégedetlen trencskós öregúr, akinek túl lassan intézték a táviratát, dühében elkezdte megrágni a postás néni karját.**
Apropó méhlegelő, a Repülő Kutatótól kaptam egy ilyen csomagocskát, ni:
A “Louka” állítólag azt jelenti, hogy “Meadow”, így kapcsolódunk mai témánkhoz. Nem tudom pontosan, a RK vagy a Manufaktura baszarintotta-e el a rendelést, de tusfürdő helyett sampont küldtek, én meg úgy gondoltam, ma lezuhanyzom vele. Ha selymes bundám nő tőle, hát így jártunk.
* A jövő nem elöl van, az egy közkeletű tévedés. A jövő ott van srévizavé balra, kicsit fent.
** Természetesen sose mentem irodalmi versenyre a 65-ös úton, ami egyébként is Siófok és Szekszárd között vezet, direkt megnéztem ébredés után. Ezek után természetesen megnéztem Mátrakovácsházát is. Na, olyan meg éppenséggel nem is létezik.
10/264 – Kehehe
Újabb robbantott hajú itthoncsücsü-nap, amit nekem tanulmányírással és dolgozatjavítással kell töltenem, de egyikhez sincs kehehehehedvem.
10/263 – Rüszt
Ezt az alábbit hívjuk jobb híján “itthon-csücsülök-és-tanulmányt-próbálok-írni” öltözéknek.
Ez a szoknya+blúz kombináció már ugyan kétszer volt rajtam, de ti még nem láttátok egyszer se (meglepő, tudom). Egyszer egy vasárnapon volt rajtam, amikor nem volt szándékomban se befotózni, egyszer meg egy szeptemberi szerdán, de hát akkor nyilván nem látszott belőle csak alig valamicske.
A mai nap öltözködésileg amúgy is leginkább arról szól, kihajítsam-e a lábamon lévő cipőt, vagy sem. Direkt megnéztem nektek, mikor szereztem be, mert jóformán alig volt rajtam, és ha egy öt éve spájzolt szaladgálós-fajta cipő alig volt rajtam, az minimum gyanús, biztos van vele valami gikszer. Nos, van, a ballábas igazán érthetetlen módon szorít, mégpedig lábfejben. A RK meg én mindketten igen magas rüsztökkel élünk, világ csudája, hogy mégis elég bátrak vagyunk a neten rendelt cipőkhöz (bár azért nem vagyunk teljesen hülyék, csak meghatározott fazonú cipőket szoktunk venni, mokaszint például egyáltalán nem). Hát ez ugyan első pillantásra megfelelt a kritériumoknak, de valójában mégse.
Ha estig nem tágul annyit, hogy bizalmat szavazzak neki a jövőre, repül.
10/256 – Pajzs
Már megint olyan nap van, amikor inkább a macskát küldöm be magam helyett, mert aaannyira, de annyira elegem van már ebből a folyamatos fázásból meg esőből meg miabokámból, hogy azt én el nem mondhatom.
Lövésem sincs, mitől lettem ilyen rohadtul fázékony. A múltkor az üzemorvos tippje alapján nemcsak vérképet, de még pajzsmirigy-ultrahangot is csináltattam (én! aki csak akkor megy orvoshoz, ha viszik! mentővel!). Természetesen nem találtak semmit.
Nyugtassatok meg, hogy valamikor mégiscsak ki fog tavaszodni, mert a RK-val vetettem magamnak egy indigókék pöttyös ruhát is a zöld mellé, és annyi remek cuccom van húszfokos májusi napokra, mint Himnuszban a balsors. Ezzel szemben itt ülök picsogva egy pokróc alatt, a kenyér a konyhapulton kel egy másik pokróc alatt, és ha ez így megy tovább, új nyafogóruhákat kell varrnom magamnak, pedig ahhoz sincs semmi kedvem.
10/251 – Túl
Ismeritek azt, amikor az ember nem tud mit csinálni jódolgában, mert lenne ugyan tennivalója, de semminek sem esik éppen tegnapelőttre a határideje? Na az van most. Ha nem így lenne, talán nem pizsiruhában ülnék a teraszon, amiatt zsörtölődve, hogy nem bírom felemelni innen a seggem, mert éppen aktuálisan nem muszáj rohanni éppen valahová.
Sebaj, holnap bepótolom. Mármint a rohanást. És holnapután is.
Csak tudnám, mi a nyavalyáért vagyok ilyen nyűgös és tehetetlen, amikor éppen túl jó dolgom van. Voltaképpen.
10/250 – Tény
Újabb bizonyíték az “ezért nem lesz belőlem sose menő őtözködős/lakberendezős/diy/ésatöbbi blogger, akit tízezrek követnek az instán, és cégek bombázzák ajánlataikkal” tényére.
Ez volt a ma reggel hét órai állapot a Bűnök Barlangjában. (A képet természetesen a RK lőtte.)
10/246 – Ideiglen
Mivel még mindig itt csücsülök erőt gyűjtve (hajat kéne mosni és kenyeret sütni, én pedig mindkettőhöz lusta vagyok*), ezúton szeretném jelezni, hogy még élek, és nem lettem egy pöttyel sem kevésbé buggyant, amióta nem láttatok.
Igen, mostanában ilyeneket gyártok a buszon nagy unalmamban.
Ha minden jól megy, du. mutatok magamról is fotót. Frissen mosott hajjal, lehetőleg.
* Tegnap is hatkor indultam, holnap is akkor fogok, és ma már ötkor mindenféle izéket töltögettem fel a Neptunba, szóval a lustaság is viszonylagos.
Sokkal, de sokkal később: nna, legalább a hajmosás megvolt. Plusz ellejtettünk az Aranysárkányba megszabadulni a játékpénzeim (= a SzÉP-kártyámon parkoló összeg) picike töredékétől. Ha jól számolom, kábé másfél százalékától. Röhejesen sok játékpénzem van.
10/242 – Sorszám
Némi gyanakvással néztem utána, vajon az elmúlt években is ilyen későn lett-e elviselhetően meleg – nekem ugyebár itt van a seggem alatt ez a blog, szóval minden lehetőségem adott az ellenőrzéshez. Nos, tavalyról nincs dokumentált nyavalygásom a hőfokokról, de két éve sem volt melegem, három éve se, négy éve se, szóval nem tudom, mitől vagyok meglepődve.
Egyúttal viszont újólag konstatáltam, hogy megint elvesztettem az évből egy napot (az archív bejegyzések sorszámából ítélve), és ez valószínűleg az lehetett, amikor nem volt kedvem blogni, viszont a sorszámozást jámboran folytattam tovább is. Hát ezúttal sem tudok mást mondani, mint hogy több is veszett Mohácsnál.
A nap mindenesetre szépen süt,
én viszont nyafogóruhában vacogok a teraszon, arra meg nem hinném, hogy kíváncsiak lennétek.
Kellemes dalköszöncsét mindenkinek, én visszakúszom a Bűnök Barlangjába a szabnivalóimhoz.
10/235 – Rózsika
Megint egy olyan napunk van, amikor mindannyian jobban járunk, ha Rózsika Józsikát küldöm be magam helyett, aki miatt nem lehet ágyat vetni se, mert rögtön belepcsen a közepébe, mihelyst én elhagyom a futont.
Jelentem, végeztem az összes szájbavert szakdolgozattal, úgyhogy ennek megfelelően üres vagyok és lehangolt, pedig a holnapi utamat kell szerveznem Szekszárdra, ahol majd szerdán reggel kilenctől délután négyig OTDK-zsűrizek.
Továbbra is igen jó kérdés, hogy a nyavalyába jutottam ide.
10/230 – Dögvész és pusztulás
Szakdolgozatok. Mondjak még mást is? Lenne mit. Tegnap kiderült, hogy sunyin belopakodott a kerítés alatt az öregkori távollátás. Erről majd még mesélek, de nem most. Most a “lebukik fejem, és úgy zokogok” stádium van. Meg szakdolgozatok. Főként szakdolgozatok.
10/223 – Példa
Tegnap példát vettem Maciról, és annyit aludtam, mint egy macska, de lényegesen több taknyos zsebkendőt használtam nála, és közben persze nem voltam ilyen cukin gömbölyű:
Muszáj lesz ma teljes energiámat arra szentelnem, hogy gatyába rázzam magam meg a tennivalóimat, holnap ugyanis ismét tancsinap, pénteken is ugyancsak tancsinap, mindehhez pedig a RK mindjárt Göteborgba távozik, és csak vasárnap estére várható újra.
Ezek a “vissza az eceteshordóba” projektek egyre több erőfeszítést igényelnek, az árgyélusát neki.
10/222 – Fék
Helló, megmagyarázhatatlan tavaszi takonykór. Ma be akartam menni a dolgozóba (bár nincsenek óráim), de valószínűleg jobbat teszek magamnak meg a világnak, ha ezt inkább kifekszem, csütörtökre el kell múlnia.
Épp ezért mindannyian jobban járunk, ha a vasárnapi magamat küldöm be, amikor még egészen virgonc voltam.
10/221 – Nárcisz
Gondoltam, teszek egy kísérletet a Maci+nárcisz vonalon. Poci olthatatlan szenvedéllyel próbált belezabálni a nárciszokba, egyszer meg is ette, ki is hányta orsóférgekkel vegyest. Éppen ezért mire Maci ideért hozzánk, nem is próbálkoztunk azzal, hogy nárcisz legyen a házban. Most viszont, hogy már nincs Poci, meg kellett nézni, Macitól biztonságban vannak-e a nárciszok. (Amúgy is most tanulja a drágám, hogy az önfejétől mire megy, eddig jól láthatóan Poci mondta meg neki, merre az arra.)
Hát, attól tartok, továbbra is lemondhatok róluk. Mármint a nárciszokról.
Érdekes, a múlt héten vett csokor megúszta, ezt most viszont mindenáron meg akarta hamham. Talán nem kellett volna lepucolnom és dekorba rántanom a komód tetejét. Talán.
10/211 – Csipa
A mi erősségünk ezen a blogon a fésületlen, sminkeletlen, szűretlen realitás. Bár Maci szeméből legalább kiszedtem a csipát, no.
10/210 – Our House
Amióta tegnap hazazuhantam, a következők foglalták le nagyjából minden energiámat:
a) Csiriz úr,
b) adminisztráció, levelezés, kérdőív, szakdolgozatok, szövegírás programfüzetbe, véglegesített OTDK-bírálat, további levelezés, további szakdolgozatok.
Nem csoda, hogy így fest körülöttem a világ:
Innentől muszáj magammal és a házzal is foglalkoznom némelyest, mielőtt itt kötnénk ki:
(Ha nem hajlandó a wp megmutatni a beágyazott videót – vannak időnként errefelé ilyen esetek -, tessék nyugodtan tovább menni a YouTube-ra, egy remek ska nóta található ott.)
10/204 – Rizs és csirke
(Házimaszogósban vagyok, és ezen nincs is szándékom változtatni a mai nap folyamán – mert megtehetem, azért! – a házimaszogósaimat meg mind ismeritek, úgyhogy inkább sztorizom egyet helyette.)
Bevezetésként előrebocsátanám, hogy a húgom és én egyaránt rendelkezünk egy-egy PhD-val valamint egy-két-há-több megjelent kötettel per kopf, szerkesztési és korrektúrázási munkálataink száma pedig légió, pláne ha a szakdolgozókat is belevesszük, ay mi madre. Ezek alapján nagyjából feltételezhető rólunk, hogy tudunk a) írni, b) olvasni, c) szövegeket értelmezni, akár írjuk, akár olvassuk azokat. Haha. Ahogy azt Móricka elképzeli.
Mikor tegnap elrobogtam az oviba, hogy aztán továbbrobogjak oktatni, ott hagytam Rétyusának az asztalon egy cetlit használati utasítással Maci kajájához meg az embervacsorához. Ezt a cetlit, ni:
(Külön felhívom a figyelmet a jegyzettömb származási helyére. Itt a házban ilyesmikkel van tele a padlás. Az Ivy League egyetemek nevével stemplizett golyóstollakat legalább nem én hozom ebbe a kuplerájba.)
Na mármost amikor hétkor hazaértem, Maci jóllakottan és barátságos pislogással fogadott, az asztalon mécsesek voltak, a laptopból bossa nova szólt, a húgom pedig biztosított arról, hogy mindjárt kiolvad a csirke meg a rizs is. Mire én, wut? Nos, pusztán csak a poén kedvéért történhetett (a zuniverzumnak egészen borzasztó humorérzéke van), de a hűtő polcán is volt ázsiai csirke meg előfőzött rizs, meg a fagyasztó alsó polcán is.
Ma is rizses csirkét eszünk. Meg holnap is.
10/202 – Jojó
Innentől a hét végéig ez lesz, fel-le-fel-le: tegnap este beesett a RK, ma reggel már elfutott, holnap a húgom fogja csinálni ugyanezt, cserébe valamikor péntek éjjel megint visszaérkezik a RK, aztán vasárnap ismételten Bécsbe távozik, de ezúttal engem is visz magával.
Mindeközben én holnap estig leadom a bírálatokat, kitöltök regisztrációs lapokat meg kérdőíveket, még a héten két napom lesz Esztergomban tancsitancsi, és óvodába is megyek holnap délelőtt, amihez pluszban el kell olvasnom egy dokumentet (ne is kérdezzetek). Most viszont mindenekelőtt felgyűröm a ruhám ujját, és nekiugrom a vendégszobának, mert jelenleg az a legromosabb az egész lakásból, holnap este pedig alvóvendég is lesz bele.
Zajlik, na.
10/191 – Félkéz
Egyezzünk meg abban, egy ilyen hét után nem sok mindenre alkalmas az ember. Tegnap háromnegyed kilencre értem haza, Csiriz úr pedig ott állt az ajtóban, az elhagyatottság harsonáját fújdogálta, előbb simit akart, aztán vacsit, aztán megint simit és megint vacsit. Gondolom, nem kérdés, melyiket taccsolta ki éjjel az előszoba közepén. Én ma ugyan roppant optimizmusomban le akartam menni a piacra, de aztán szél is volt, meg fel is kellett volna öltözni hozzá meg más ilyen kellemetlenségek. Úgyhogy végül eldöntöttem, ez itt most egy szabadnap, amelyet én és Csiriz úr nagyrészt szundikával, eszegetéssel és vakarózással fogunk tölteni. Ránk fér.
Oké, ez a káosz itt nem maradhat, friss ágyneműt is akarok húzni (ott van kikészítve, látjátok?), már kimostam és megszárítottam egy gépnyi ruhát*, azonfelül megpucoltam a borzalmas látványt nyújtó sajtharangot, és más terveim is vannak, de akkor is, muszáj kikapcsolni egy kicsit, és Csiriz úrral meg a lelkével törődni, mert totál kivan szegénykém. Ezt a bejegyzést például háromnegyedében csak félkézzel tudtam megírni, a másikon ugyanis ott feküdt egy szőrös nehezék, és az orrát dugdosta a tenyerembe.
Ezt is túléljük, juszt.
* Közte olyan cuccokat is, amiket tegnapelőtt turkáltam, mert most már megkutyáltam magam, ha egyszer eldöntöttem, hogy odamegyek, oda is fogok, az árgyélusát neki. Ha összeszedem magam hozzá, bemutató is lesz.
