Tegnap sütöttem kenyeret,

főztem magamnak vacsorát,

és tettem egy (elkefélt) kísérletet egy abrosz megmentésére,

teljesen fölöslegesen, mert nem jó a mérete vagy tudomisén mi baja van, mindenesetre úgy áll az asztalunkon, mint tehénen a gatya.

Ma reggel már folytattam némi küzdelmet három szakdolgozattal is, amelyek a készenlét különféle (leginkább nem túl rózsás) fázisaiban vannak, de ezekről nem teszek be képet, érthető módon. Ja, meg elkezdtem még péntek délután, mikor végképp nem tudtam mit kezdeni magammal, egy újabb takarót, és azt sem bírom most abbahagyni.

Azt hiszem, nem mondhatjuk azt, hogy csak ülök, és borongok, pedig voltaképpen az történik, de a világ nem áll le, így hát én se vagyok rá képes. Most hajat mosok meg végigböngészem a szekrényt, munkába menő holmikat válogatok, ppt-ket és jegyzeteket pörgetek, holnaptól pedig visszaállok a rettenetesbe, mert továbbra is a munka az egyetlen jó, aminek nincs rossz utóíze, bár találta volna kupán Berend Ivánt is egy Bunsen-lámpa.

Odakint havazik, ritkásan és nyamvadtul, de havazik.