Ma is itthon melózunk, úgyhogy erről most ezt festettem nektek:
macs kategória bejegyzései
8/3 – Ügymenet
Befejezni egy regényt még mindig olyan, mint kivinni a gyereket az udvarra, aztán lepuffantani. Én az enyémet valószínűleg még ma belelövöm a szakadékba, aztán lejövök a szerről, és akkor megint következhet a normális ügymenet macskákkal, ruhákkal, ficnikkel és nyafogással.
Valami ilyesmire gondoltam, ni.
(Kép az archívumból.)
7/363 – Másikcica
Azt prognosztizálom, hogy az agyrágó bogarak hathatós tevékenységéből kifojólag* egyre kevésbé mutogatható állapotba fogok leromlani nagyjából szerdáig (akkor értekezletem lesz, és egy ekkora expedícióhoz mégiscsak összekapja magát az ember). Megnyugtatlak, addig is lesz majd képanyag, és minden bizonnyal pofásabb, mint az én csámpás lábaim – nédda például, itt egy Lóci.
A tegnapi interregnumban (amikor a RK már elment konferenciálni, de anyósomék még nem értek vissza az unokás nyaralásukból) nekem jutott a harci feladat, hogy etessem. Látszatra inkább a kéjes fetrengésben
meg a “simogattyál!” programban volt érdekelt,
de megnyugtatnék mindenkit: ez a macska garantáltan nem éhezik.
Nagyon nem.
* Mint Fülig Jimmy mondaná. (A neten állítólag mindenki az, aki akar lenni, úgyhogy én is eljátszhatom esetenként 1ső James őfelségét.)
7/361 – Cimbalom
A zélet nemhogy nem áll meg, de bonyolódik, és most nem is arra gondolok, hogy tegnap értekezletet szerveztem “hogy a csecsebogyóba oldjuk meg ezt a félévet az ovikban” témára.* Tegnap például késő este egyszer csak megjelent a Bűnök Barlangja ajtajában a Repülő Kutató pizsiben, valamint Poci “hol az a másik macska, hadd pofozom fel” arckifejezéssel, és aziránt érdeklődtek, hogy hallom-e ezt a vad nyávogást. Mire én, “pill, hadd állítom le ezt a macskás videót”.
Na persze arra egyikünk sem számított, hogy kevesebb mint negyedóra múlva a kertből hallatszik fel a “MrrRRRnyáááÁÁÁÁuuuUUUU”, tipikusan abban a hangfekvésben, ami azt hivatik jelenteni, hogy “én nagy vagyok és erős, és bármikor bucira pofozom a fejed, most pusztán csak kényelmi okokból állok tisztes távolban”. Családtagjaim erre bezzeg már csak mérsékelten reflektáltak, úgyhogy nekem kellett levonulni a harci helyzetet áttekintendő. Hát bmeg, ismét térdig jártunk macskában, bár ezúttal az utcavégi kis cirmos nem tette tiszteletét, de a konyhaajtó előtt Berci próbálta minél nagyobbra púpozni magát, a teraszon meg ott ült teljes pompájában Bolyhoska, mint tíz kiló szőrös nonsalansz, és én nem tudom, létezik-e fekete Maine Coon, de tényleg csak abból a fajtából láttam eddig ekkora ménkű nagy dögöt. “Aki adós, fizessen” jeligére gyorsan felvertem a RK-t, aki még eddig sose találkozott Bolyhoskával, úgyhogy most már ő is látta. Ebből kifolyólag végre megnyugodhattam, hogy Bolyhoska tényleg létezik, mert ami ennyire hasonlít egy macskaZordóra, arra muszáj valamilyen külső megerősítés. Poci ezúttal viszont nem óbégatott (a rossebbe, itt mindenki lábbal tapodja a tradíciókat), talán mert nem a konyhaajtónál találkozott Bolyhoskával, ehelyett olyan kis csipogós hangokat hallatott, mint egy bébicica.
Mindezen izgalmak után nyugovóra tértünk, aztán reggel a szokásokhoz híven gyönyörű hajnalra virradtunk,
én meg a természet csodás csodájának csodálása közben beleléptem a teraszon egy friss macskahányásba. Francba, Berci, te sem tűröd a stresszt.
Hej, te, világ, vetett ágy, kinek kemény, kinek lágy. Pocinak most éppen speciel… de hát nem kell mondanom, láthatjátok.
Igen, én így képzelem el az ízléses és egyedi ágynemű-válogatást. Problem?
* Ragyogó jövő elé nézünk amúgy – protokollok, kérdőívek, A, B, C és D forgatókönyvek, oh my. Mindezeket meg természetesen nekünk kell kitalálni, mert egyrészt az óvodai nevelés és az óvóképzés is olyan, mint a cimbalom (“a bátyám már evett egyszer olyat, de lehet, hogy asse az vót”), és odafentről jellemzően olyanok írnak rá intézkedéseket, akik már ettek egyszer óvodást vagy óvóképzőst, de lehet, hogy asse az vót. Másrészt meg akkor lehet tudni valamiről biztosra, hogy meg lesz oldva, ha te csinálod. Isten hozott a controlfreakek világában.
7/357 – A hosszú ásítás
Valamiért az a kísérteties érzésem van ezen a hosszú hétvégén, hogy egy végtelenbe nyúló vasárnapot élek meg éppen, már több nap óta. Nem egy “vasárnap mint ünnepnap”-ot, hanem egy “vasárnap mint a hétvége utolsó napja, ami után vár a taposómalom” napot. Olyan napot, mint egy ásítás, amit nem bírok abbahagyni, olyat.
Valahogy így, ni:
7/355 – Gusztushúsz
Van kenyér,
van Poci,
meg van szöveggyártás Lénával.
Nevezhetjük akár ünnepnek is, nemdebár.
7/352 – Kúszóka
Mikor tegnap este végre hazaértünk (még délelőtt indultunk el, de a Repülő Kutatónak vannak olyan ötletei, hogy Erdőbényéről Szentendrére Kassán keresztül érdemes eljutni), itthon egy sértetten sipákoló macska fogadott, aki rögtön beült a RK utazótáskájából kipakolt holmik közé, ezzel deklarálva, hogy innen mi már csak vele együtt megyünk bárhová, de inkább mégiscsak maradjunk a seggünkön, mert azt úgy kell.
És lőn éjjel, amikor féltékenyen őrzött minket, és lőn reggel, amikor ugyancsak, és valahol a kettő között hirtelen beszökött az ősz, legalábbis akkora zuhé esett le az égből, hogy csak na.
A sarkantyúkáim amúgy úgy nekiindultak, mint a bolondóra,
sőt, hoppá, még ilyen is van rajtuk, ni:
Jellemző módon ez is akkor virágzott ki, amikor nem voltam itthon.
Hm. Talán gyakrabban kéne elmennem hazulról. Igaz, az most kisebb nehézségekbe ütközne. Olyan kábé ötkilós nehézségekbe.
Intermezzó – Bor, mámor, Bénye 2020
A szokásosnál is dúsabb galéria. Kirándulás, kemping, macskák, eszemiszom.
7/348 – A Hülye Alvások Minisztériuma
Rajtam ugyan most egy meglehetősen csinos paplanruha van (és nem az, amelyik tegnap), de azért mégiscsak inkább Pocit küldöm be, mert ő még alvás közben is élmény a javából.
7/346 – Palimadarak
Ismeritek ezt?
Szerintem valahol ki lehet írva a kertre macskául, hogy “palimadarak”. A teraszon ugyanis ez látható most éppen:
Az ott fent az ablakban egy Poci, aki morog. Az ott a fotelben meg nemtomki, de hajnali fél három óta itt van, és nem nagyon gondolkodik azon, hogy elmenjen.
Neked is remek az ütemérzéked, kismafla, március óta először akarunk elutazni hétvégére.
U.i.: Huhh, megjöttek a kis kószáért az utca másik végéről a gazdik. Huhh. Marha nagy kő esett le a szívünkről.
7/342 – Random
Én még mindig a ládával tökölök (bár ma délutánra már az összeszerelését tervezem), és éppen úgy is nézek ki, mint aki egy ládával tököl, úgyhogy addig is nesztek pár random fotó a hetemből.
7/341 – Foxi
Nekünk (mármint a Repülő Kutatónak meg nekem) tényleg vadvízi evezés vagy sziklamászás vagy muay thai-edzés kéne, cserébe meg távoltartani magunkat a háztartástól. Én még mindig sántikálok kicsinyt a majdnem-térdtörős takarítóbaleset után, a Repülő Kutató meg, mittomén, talán megirigyelte tőlem a fél-invalidus állapotot, mert tegnap este, miközben a legjobb Fiskars Santoku kését mosogatta… nos, talán nem is kell befejeznem ezt a mondatot. A keze még megvan. Nagyrészt.
Tájainkon az egyetlen elégedett illető még mindig az új puffon gombócolja végig a nap nagyját,
én meg sántikálás ide vagy oda, tegnap szétkaptam az emlegetett ládát, mint foxi a lábtörlőt,
és ma valószínűleg le is festem, mert a buli sose ér véget, hajdiradirom.
Még akkor is, de különösen akkor, ha robbant hajakból, félig kiszuperált ruhadarabokból és általános kinézetemből kifojólag az alábbiak a leginkább mutogatható részeim.
7/340 – Siker
Hm, nem is tudom, mikor értékelték ennyire az én tevékenységemet, mégpedig éjjel
és nappal.
(A plafonon nemtom, mi van, de a jelek szerint még haladt is úgy egy méternyit.)
7/332 – Féldekás
A festés, mázolás és általában vett hórukkmunka igen csúnyán, mondhatni anekdotikus mértékben kihozta belőlem a látens építőmunkást: még nem füttyögök utána az utcán a nőknek, és nem indítom féldekás keverttel a napot, de a szókincsemre már rettenetes hatással van, tegnap például azt jelentettem be családtagjaimnak, hogy “Ti pedig, szőrös gecik, arra sem vagytok méltók, hogy a saruszíjamat megoldjátok”.
Nem tudom, enyhítő körülménynek számít-e, hogy eközben mondtam:
Ez nem egy különösebben nagy szőnyeg. Mire végeztem vele, egy emberfejnyi méretű macskaszőr- és másizé-labdával álltam szemközt, amit azonnal gyorsan ki is dobtam, mielőtt életre kel, és ő is végighányja az előszobát.
A kisebbik szőrössel azt is közöltem, hogy “Visszarendeztem a hálószobátokat, te hálátlan förmedvény. Ha megint hányni merészelsz, bundakesztyűt csinálok belőled”. Nem úgy festett, mintha nagyon meg lenne hatódva.
Mivel ma kimegyek a civilizációba, hogy képkereteket vegyek át az Ikea garázsában*, csak reménykedni tudok abban, hogy a verbális építőmunkás részem itthon marad, mert odakint semmi szükség rá, idebent viszont van még dolga elég. Mindenesetre megpróbáltam kicivilizálni magam valamennyire, de ebben a vészterhes és festékfoltos és kánikulás időszakban ennyire tellett.
* Mint rájöttem, azok a szép négyzetes Fiskbo keretek, amikre olyan nagy örömmel csodálkoztam rá két hete (egy újszülöttnek minden vicc új) augusztus 5-től úgy ki lesznek vonva a forgalomból, mint a patyolat, pedig nekem kell ilyen keret, mégpedig minél több. Úgyhogy dérrel-dúrral rendeltem egy adagot, és ma megyek átvenni az onlány rendelést.
7/331 – Apropó fekvés
A mai nap így kezdődött, és ezt azért láthatjuk, mert a Repülő Kutató orvul lefotózta:
Hogy némi szöveges magyarázatot is adjak: ő a földszinten aludt a hencserén, én meg nyolc tájban kiájultam a futonomon, éjfélkor felébredtem, feltakarítottam a macskahányást (Nagyseggű Maruszja nem szereti a változásokat, főként azokat, amelyek az ő esti “simogattyál” rituáléját* dúlják fel), majd bemásztam az ágyba, ami jelenleg a hálószoba összes bútorával együtt a sarokba tolva várja, hogy visszatologassa őket valaki. Nyilvánvalóan én.
Ja, és ami a festést illeti, annak a végeredménye a szekrény tükrében tekinthető meg.
* Az este nálunk mindig úgy ér véget, hogy Poci felkíséri a RK-t az emeletre (amikor szerinte “idő van”, nyikkantgatással jelez), eldűl az ágy mellett a kis kelimszőnyegen, amit direkt nekik vettem erre a célra, eksztatikusan fetreng, simogattatja magát, és dürrögve vall szerelmet a RK lehordott papucsainak. Na hát ezúttal a kelimszőnyeg a teraszon, a helye sehol (rátoltam a szekrényre az ágyat), a RK meg a földszinten a papucsaival egyetemben. Egy önérzetesen konzervatív macska ilyenkor nyilván lehányja az előszobaszőnyeget.
7/330 – A leányzó fekvése
Nyafogok én itt nektek a lustaságomról orrba-szájba, de azért a tegnapi napot az alábbi képről a baloldaliakkal* kezdtem és a jobboldaliakkal fejeztem be,
közben pedig megjártam a piacot, átrendeztem egy polcrendszert, kiszelektáltam fél köbméter himmihummit, és helyrepakoltam háromszáz könyvet, szóval azért mégiscsak más kicsit a leányzó fekvése, mint ahogyan itt előadtam.
A leányzó fekvése ma is igen érdekes lesz, és itt most nem erre gondolok,
hanem hogy milyen merényleteket fogok foganatosítani a hálószobában, ha családtagjaim reggelre kelvén elhagyják ezt a roppant műgonddal kiturkált és összeállított tarka virágos mezőt.
Attól tartok, továbbra is jó lesz, ha mindenki fedezékbe vonul.
* Kukoricás muffin friss fejtett kukoricával, fele jalapenós, fele meg nem. Valamit nekem is ennem kell.
7/327 – It’s My Life
Bár én, ha olyanom van, elég szép műrepüléseket tudok bemutatni szavak segítségével, ezúttal egy kép többet mond egy komplett káromkodásgyűjteménynél is. Micsoda csendélet, bmeg: a félbehagyott horgolás, a festőmicsodák, a centiméter a méregetésekhez, a Poci által elhordott gombolyag földi maradványai, a buksza meg a mobil az ikeás vásárláshoz, plusz lábaksz, a miheztartás végett kilagozott körmökkel, mert azért mégse mehetünk le teljesen kutyába.
Hétvégére befejezem a mázolás és lakberendezés jelen felvonását, amiben persze három helyiséggel bűvészkedem egyidejűleg, mert nekem valami szürke pépet fújtak be a fejembe, mint Füles öreg csacsinak. Vasárnapra viszont mind a hármat gatyába rázom, gatyába én.
Vagy leöntöm disznóvérrel, és felgyújtom, ezt még nem tudni biztosra.
7/325 – Elmosódott
Mivel az én életem még mindig a festékes pemzlik és más efféle hülyeségek körül forog, pont úgy nézek ki, amint ami ilyenkor elvárható, és amíg nem jutok a harminc párhuzamos projekt valamelyikének végére, azokat se tudom bemutatni. Közben meg elzártuk a vizet is, mert a fürdőszobai csappal muszáj kezdeni valamit, mielőtt nemhogy egy fremen család, de egy komplett fremen falu egész évi vízkészletének a nyakára hágunk. Ez persze a festést is hátráltatja, úgyhogy általánosságban is áááá.
Summa summárum, mára inkább beküldöm Pocit. Kicsit elmosódott a lelkem, mert éppen ugrani készül.
