Nekünk (mármint a Repülő Kutatónak meg nekem) tényleg vadvízi evezés vagy sziklamászás vagy muay thai-edzés kéne, cserébe meg távoltartani magunkat a háztartástól. Én még mindig sántikálok kicsinyt a majdnem-térdtörős takarítóbaleset után, a Repülő Kutató meg, mittomén, talán megirigyelte tőlem a fél-invalidus állapotot, mert tegnap este, miközben a legjobb Fiskars Santoku kését mosogatta… nos, talán nem is kell befejeznem ezt a mondatot. A keze még megvan. Nagyrészt.

Tájainkon az egyetlen elégedett illető még mindig az új puffon gombócolja végig a nap nagyját,

én meg sántikálás ide vagy oda, tegnap szétkaptam az emlegetett ládát, mint foxi a lábtörlőt,

és ma valószínűleg le is festem, mert a buli sose ér véget, hajdiradirom.

Még akkor is, de különösen akkor, ha robbant hajakból, félig kiszuperált ruhadarabokból és általános kinézetemből kifojólag az alábbiak a leginkább mutogatható részeim.