Befejezni egy regényt még mindig olyan, mint kivinni a gyereket az udvarra, aztán lepuffantani. Én az enyémet valószínűleg még ma belelövöm a szakadékba, aztán lejövök a szerről, és akkor megint következhet a normális ügymenet macskákkal, ruhákkal, ficnikkel és nyafogással.

Valami ilyesmire gondoltam, ni.

(Kép az archívumból.)